A kekszmorzsából készült sütik évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Ha egy buliba harmincan hordják össze az ennivalót, az tutihétszentség, hogy lesz köztük legalább két, de inkább háromféle kókuszgolyó, és nyilván ott versenyez majd a sportszelet is. Kókusztekercs már nem biztos, hogy lesz, mert az azért a többihez képest macerás, meg elvileg el is lehet rontani. Mondjuk, gyakorlatilag még sosem sikerült, vagyis, ahogy vesszük.
Az történt ugyanis, amikor először csináltam, hogy annak rendje-módja szerint kinyújtottam a masszát, rámasszíroztam a vajas-kókuszos krémet, majd feltekertem az egészet, egyetlen gigantikus anakondába, és lelkesen felszeleteltem, tessék, kókusztekercs. Elég döbbenetes lett az átmérője, úgy nagyjából tenyérnyi, de az ízével meg a mintájával nem volt semmi baj. Úgyhogy végül mégsem nevezhetjük ezt elrontott sütinek, csupán a megszokottól eltérően volt szép.
kép innen: Piszke, piszke.blogspot.com
Azóta természetesen kidolgoztam a legkevesebb energiával elkészíthető, és mégis tökéletes kókusztekercs megoldást. Az alábbi receptből kettő standard méretű rúd lesz, kicsit később majd arra is rátérek, hogy hogyan (rendkívül energiatakarékosan). Roppant fontos körülmény még, hogy ez a recept pontosan egy zacskó (50 deka) kekszmorzsát igényel. Ne vigyorogj, hanem ismerd be, hogy igazam van! Egyszerűen értelmezhetetlenek azok a receptek, amik mondjuk 40, vagy 60 deka kekszmorzsát írnak. Ilyenkor két lehetőség van: vagy átszámolod a hozzávalókat rendes mértékegységre (ti. fél kiló), vagy évekig kerülgetsz egy bontott zacskó, semmire sem elég mennyiségű morzsát. Vagy ezt a receptet használod.
A kekszmorzsás sütik megítéléséhez szorosan hozzátartozik a két hatalmas előnyük, és nem túlzok, ezek tényleg ütős érvek mellettük. És most nem olyan pimf dolgokkal jövök, hogy mindenki szereti, ezért ez fogy el először buliban, hanem igazán meggyőző érveim vannak.
Először is, ha van(nak) gyereke(i)d, aki(ke)t előrelátóan megtanítottál az alapvető konyhai műveletekre, akkor a kekszmorzsás sütik elkészítését nagyjából nyolcéves kortól simán rájuk bízhatod, és lesz egy szabad délutánod. Ha biztosra akarsz menni, kiméred nekik előre a hozzávalókat. Ha nem, akkor heverészhetsz közben a kanapén, és röhöghetsz, ahogy fontoskodnak, és tanakodnak, mi mennyi.
A másik nagy előnye a sütés nélkül készülő sütiknek az, hogy különösebb hókuszpókusz nélkül el lehet belőlük hagyni a szélsebesen felszívódó szénhidrátokat, vagyis inzulinrezisztencia- és fogyókúra-kompatibilissé tehetők. Amit, mondjuk, egy kevert tésztájú, vagy kelt sütinél sosem mernék megtenni, a sütés nélkülieknél simán: egyszerűen le kell cserélni a kekszmorzsát teljes kiőrlésűre, a cukrot meg eritritre vagy xilitre, vagy amit bír a szervezeted, és már kész is a szénhidrátszegény sütemény. Nyugalom, biztos, hogy összeáll a végén.
A teljes kiőrlésű morzsa természetesen több folyadékot vesz fel, úgyhogy ne sajnáld tőle a tejet, különben töredezni fog a tészta feltekeréskor, és nem fogsz bírni vele. Meg szép sem lesz, cserében viszont így is finom. Tényleg. Legutóbb, amikor ezt vittem egy buliba, mire kettőt pislogtam, a barátnőm ovis kislányai mind felfalták (a fogyókúrás sütimet!), és a szemük se rebbent, egyáltalán nem tűnt fel nekik, hogy ez most nem az a kókusztekercs. Pont azt tudták kiválasztani harminc másik süti közül, pedig volt ott kókuszgolyó meg sportszelet is bőven, de én persze nem haragszom rájuk kicsit sem.
Akkor jöjjön a recept!
Hozzávalók:
A barna masszához:
50 dkg kekszmorzsa
3 dkg kakaópor
20 dkg cukor
3 csomag vaníliás cukor, de ha te is bojkottálod, mint én, akkor használj olyan vaníliát, amilyet szoktál: vaníliás porcukrot, vaníliakivonatot, vagy ami van.
3 ek. keserű kakaópor
nagyjából 2,5 dl tej
2 ek. rumaroma. Vagy ha te sem szereted az aromákat, akkor barna rum.
A kókuszos krémhez:
10 dkg vaj
15 dkg cukor
3 csomag vaníliás cukor (de inkább a természetes megfelelője)
10 dkg kókuszreszelék
A procedúra azzal kezdődik, hogy elővesszük a vajat a hűtőből, hogy ne legyen kőkemény, és tudjunk vele dolgozni, amikor rákerül a sor.
Utána előveszünk egy tálat, és beletöltjük a kekszmorzsát, belekeverjük a kakaóport, és ha por állagú a vaníliánk, azt is. Ha folyékony, akkor még várunk vele.
Kimérjük a tejet és jól felmelegítjük. Elkeverjük benne a cukrot, ami azért jó megoldás, mert így feloldódik benne, és nem kell porcukrot használni, hogy ne ropogjon a végén a fogunk alatt.
Hozzáöntjük a cukros tej nagyobb részét a morzsához, ilyenkor mehet bele a rum és a vaníliakivonat (ha azt használsz). A tejnek csak a két harmadát adjuk hozzá egyszerre, a végét pedig csak óvatosan, nehogy folyós legyen a massza.
Ha összeállt, és nyújtható keménységű (nagyjából olyan keménynek kell lennie, mint a linzertésztának), akkor jók vagyunk. Golyót formálunk belőle, és mehet a hűtőbe.
Most összeállítjuk a krémet, ami úgy néz ki, hogy mindent beleteszünk egy tálba, és jól összekeverjük, ennyi.
És akkor most jön a kedvencem, a süti összeállítása, avagy a szilikon áldásai háziasszonyok számára. Előveszünk egy szilikonos sütőpapírt, megszórjuk kókuszreszelékkel, és kinyújtjuk rajta a barna masszát. Törekszünk rá, hogy nagyjából négyzet alakúra sikerüljön. Ez a mennyiség nagyjából be is fogja fedni a normál méretű ív sütőpapírt. Ha mindenhol egyenletes vastagságúra sikerült nyújtani, akkor fogjuk a krémet, és megkenjük vele a masszát. Jusson mindenhova, a szélére is! Nyugodtan használd a kezed, a melegétől ugyanis kissé megolvad és kenhetőbb lesz a vajas krém.
Amikor ezzel is megvagyunk, elkezdjük feltekerni. Ezért dolgoztunk szilikonos sütőpapíron, és nem deszkán. A sütőpapír ugyanúgy működik itt, mint a réteslapnál a konyharuha: annál fogva tekerjük a vékony masszát, és közben, mint egy matrica hátulját, húzzuk le róla, mivel értelemszerűen a sütőpapírt nem szeretnénk beletekerni a sütibe.
Tekerés közben, félúton megállunk, és a tekercs mellett elvágjuk a masszát. Ezzel máris elérted, hogy két normál méretű rudad legyen, és ne egy anakonda, mint először nekem. Az első rúd már kész is, csomagold egy másik sütőpapírba, és mehet a hűtőbe, dermedni, szeletelés előtt. A massza másik felét szintén feltekerjük, ezt nyugodtan elcsomagolhatod a nyújtásra használt sütőpapírba is.
Nagyjából egy óra hűtés után szépen szeletelhető lesz a keksztekercs, a fehér krém nem keni össze a barnát vágás közben. Jól is néz ki, finom is, népszerű is, mi kell még?