A gintonic nem évszak- és nem napszakfüggő ital, nem kell hozzá forróság, napernyők, sós tengeri szél, a karácsonyi ünnepi asztalnál éppúgy megállja a helyét, mint egy bárban, az éjszaka végén, kilépő italként. És bátran nekiállhatunk otthon is, ha kedvünk tartja.
„A gintonic metodikáját nem lehet elrontani, hiszen ez egy épített ital – mondja Kocsis Lilla, miközben én magam úgy bólogatok, mintha azon a három koktélon kívül, amit ismerek, illat alapján meg tudnék különböztetni két rumot egymástól. – Belerakjuk a jeget a pohárba, ráöntjük a gint és a tonikot, és picit átkeverjük. Ez egy épített long drink. Elrontani úgy tudjuk, ha nem tartjuk az arányokat, vagy nem megfelelő alapanyagokat használunk. Ez a konyhában mindenre igaz, a sütésre és a főzésre is, nem igaz? – nevet, én is. Ez pontosan így van.
Fotó: Boutiq’ Bar
„A gintonic itthon reneszánszát éli, ezen az angolok igencsak meglepődnének, hiszen ők száznyolcvan éve isszák, reggel, délben és este, náluk a kultúra része. Ha az angolok elmennek mulatni, az éjszaka végén kilépő italként egy gintonicot kérnek, de az ebédhez is ezt választják. Spanyolországban rengeteg gintonic fogy, több, mint Angliában, hatalmas fogyasztók, ráadásul ők megadják a módját is, kehelyből (copa) isszák, ami egyfajta eleganciát is kölcsönöz ennek az egyszerű long drinknek.
Hogy nálunk miért ilyen népszerű most, több oka is van. A kétezres években elindult egy trend, mindenféle extrém gint kezdtek gyártani. Olyan értelemben mondom, hogy extrém, hogy belekerült a ginbe sok olyan összetevő, ami a klasszikus gingyártást addig nem jellemezte. Több, mint 800 ilyen gin van a piacon, az emberek erre persze felkapták a fejüket.
Sokat hozzátett a magyarországi népszerűséghez az is, hogy az elmúlt években a fiatalok – és az idősebbek is – járták a világot, megismertek, megízleltek és megszerettek más kultúrákat, ételeket, italokat.
Fotó: Boutiq’ Bar
A gintonicot könnyű megszeretni. Egyszerű, mégis sármos ital. A sármja pont abban rejlik, hogy bármikor ihatjuk. És gyors ital: nem kell rá órákig várni a pultnál. Lényegében az elterjedését is ennek köszönhető. Az olyan long drinkek, mint a gintonic népszerűsége a hetvenes évektől, a diszkó korszaktól eredeztethető. A nagy klubokban a gyorsaság fontos szempont volt. Végül, a gintonic sokszínű, ezért is szerethető.”
Akár a karácsonyi ebédhez vagy vacsorához is kínálhatjuk: készítsük el fehérboros pohárban, dobjunk bele egész fahéjat, csillagánizst, rózsaborsot, koriandermagot, szegfűborsot, egész szegfűszeget. Ezek így együtt fantasztikusan néznek ki, adjunk hozzá pici citromot, és egy jó karácsonyi vacsora után máris van egy laza, könnyű, frissítő, buborékos italunk.
Az otthoni elkészítésnél egyedül a jég jelent majd problémát, de először nézzük az összetevőket.
A gin.
„A gin sokszínű ital. A klasszikus gin legjellemzőbb fűszere a boróka és vannak még állandó összetevői. Ezek a citrom, narancs, ezeknek a héja, kassziafa, fahéj, koriander. Ez az úgynevezett alapfűszersor, de ezt kombinálják, variálják, nem állíthatunk tehát olyat, hogy van egy állandó alapfűszersor. Ha a ginről beszélünk, csak a gabonapárlat és a boróka jelenti az állandóságot.
Emiatt ajánlott megismerni a ginünket, fontos tudni, milyen összetevők vannak benne. Az energián kívül a pénzt azért ajánlatos rászánni, mert az olcsó ginekből általában nagyon kilóg a boróka és az horrorisztikus élmény tud lenni, főleg első találkozásra. Másrészt, egy ginnél nagyon fontos az alapanyagok minősége, a gyártási technológia, a hozzáadott fűszerek keveréke, ezek mind árbefolyásoló tényezők.”
Szóval, legyen egy jó ginünk, amit jól ismerünk, a mi ízlésünk szerint való és szeretjük.
Aztán, legyen tonik.
„Csakúgy, mint ginből, tonikból is hatalmas a választék. Nemcsak a kézműves tonikok népszerűek és pörögnek most nagyon, de a nagyon divatos az is, hogy a vendéglátóhelyek saját tonikot készítenek. Ez azonban lehet hátrány is, hiszen van egy belénk kódolt, rögzült elképzelésünk arról, milyen íze van a toniknak, és egy saját készítésű tonik ettől nagyon eltérhet. Az azonban, hogy sokféle tonikból választhatunk, nagyon jó dolog, mert a gintonic igazán izgalmassá tud válni egy különleges, jó minőségű toniktól is.”
A jég.
„A jég ugyanolyan fontos alapanyaga az italnak, mint a gin és a tonik. Otthoni körülmények között sajnos nem tudunk különlegesen jó minőségű jeget előállítani. Ez nem rajtunk múlik, egyszerűen nincs hozzá megfelelő technológia. Segíthetünk azzal, ha szűrt vizet használunk, de az otthoni jég nagyon levegős, gyorsabban olvad és gyorsabban vizezi az italunkat. Ez azonban ne tántorítson el senkit attól, hogy gintonicot készítsen!”
Fotó: Boutiq’ Bar
De hogyan?
„A gintonicot Magyarországon általában long drinkes pohárból fogyasztjuk, ennek három – három és fél deci az űrtartalma. Elegáns és kissé ünnepélyes megoldás, ha fehérboros pohárban készítjük el az italt.
A metodika egyszerű: mivel a túl meleg gintonic nem jó, három-négy sztenderd méretű jégkockát tegyünk a pohárba. Erre öntsünk rá a gint (két centet vagy négy centet, attól függően, milyen erős italt szeretnénk), majd a tonikot (másfél-két decit).
A ginekben sok a citrus, ezért ha citrusfélékkel, lime-mal, citrommal, naranccsal, grapefruittal turbózzuk, akkor nem tudunk mellé nyúlni. Akár a héjával is fűszerezhetjük, akár gyümölcsszeleteket is tehetünk bele. Ez a módszer nagyon sokat tud nyitni egy ginen, sokat frissít rajta.
Ha ismerjük a ginünket, és tudjuk, milyen alapanyagokat, fűszereket használtak fel benne, akkor igazán jó helyzetben vagyunk, mert tudunk fahéjjal, rózsaborssal, vagy rózsaszirommal, zöld teaporral, uborkával fűszerezni, díszíteni.
Aki nem szereti a tonikot, készítsen gint almalével, én magam is sokat ittam így fiatalként. Nagyon jó kombináció, az arányokat tekintve ugyanúgy kell felépíteni, mint egy normál gintonicot. Almaszelettel, citrusokkal díszítve igazán különleges. Sőt, ha nem igazán jó minőségű a ginünk, az almalé nagyon sokat tud szelídíteni rajta. Míg a tonik kinyitja a gint, szomjoltóvá teszi, addig az almalével kicsit desszertesebb hatást érünk el. Ez az ital is nagyon jól mutat egy fehérboros pohárba töltve.”
Kocsis Lilla
Kocsis Lilla tapasztalt bártender, hiszen az elmúlt 20 évet a vendéglátás intézményében töltötte. Az alapokat Barcelonában tanulta, a következő állomás London volt professzionális életében, ahol WSET Level 2 Award in Spirit diplomáját is szerezte. Budapestre visszatérve részese volt a Boutiq’Bar alapításának. A LAB bartender iskola egyik létrehozója, jelenleg aktív tanára és szakmai felügyelője. Részt vett több kávézó és bár életre hívásában Bécsben és Budapesten. Mindennapjait jelenleg a tanulás-tanítás, koktélos szakmai anyagok összeállítása és cikkek, interjúk írása tölti ki.