Ezt a hétvégét minden bizonnyal a rekkenő hőség és a hirtelen beállt kánikula fogja meghatározni, így aztán egyet biztosan tudunk: egyáltalán nem akarunk a tűzhely mellett ácsorogni. Nem is igen kell, mégis jót fogunk enni, méghozzá klasszikusokat: hideg meggylevest, utána pedig ráchalat.
Igen, jól olvastad, halat, mert én továbbra is hiszek abban, hogy a hal jó étel, sőt, tovább megyek: a magyarok, minden ellenkező híresztelés ellenére, igenis szeretik. Bebizonyítom: ha nem szeretnék a halat, akkor nem állna mindig akkora sor a balatoni halsütögetők előtt.
Akkor hol lehet a probléma? Miért van az, hogy legalább ötödik generációs dunainak kell lenni ahhoz, hogy valaki kettőnél többször egyen halat egy évben? Nos, azt hiszem, elméletben sikerült a probléma végére jutnom.
Húsvét előtt elmentünk vacsorázni a barátnőimmel, és roppant időszerűen, halat rendeltünk. Lelkesen rávetettük magunkat az ételre, aztán egyre lassabban, majd lassabban ettük, végül kiböktük: óbasszus, erről teljesen megfeledkeztünk, hogy a halból nem lehet egy jót enni, mert lakoma helyett csak a folyamatos küzdelem jut a szálkákkal.
Kivéve persze a „balatoni” hekket, mivel abban nincs szálka egyáltalán, eszi is mindenki lendületesen.
Ebből le is vontam a megfelelő következtetést: hal oké, szálka nem oké, tehát keresni kell egy jó minőségű, szálkátlan halat, ami alkalmas arra, hogy elkészítsük a kedvenc halas fogásainkat.
Ez a hal pedig az afrikai harcsa. Az íze rendben van, karakteres, mégsem tolakodó, az állaga megfelelő és kívánatos, szálka pedig nincs benne, és hatalmas, gusztusos filéket lehet kimetszeni belőle. Mivel még élénken emlékszem arra az estére, amikor egy rácosan elkészített afrikai harcsa vacsora után a legjobb barátom boldogan hátradőlt, megpihentette a kezét a hasán majd kibökte: „tulajdonképpen elégedett vagyok az életemmel” – azt hiszem, épp itt az idő, hogy újra elkészítsük azt a ráchalat, mindannyiunk örömére.
De csak a meggyleves után, amit a legjobb, ha még előző este összerottyantunk, hogy legyen ideje kihűlni.
Hideg meggyleves
Hideg meggyleves (fotó: istock)
Hozzávalók
- 1 kg meggy kimagozva
- 1 kezeletlen citrom
- 15 dkg kristálycukor
- 1 csipet só
- fűszerek: fahéj, szegfűszeg, csillagánizs és kardamom ízlés szerint
- 1 ek. vaníliakivonat
- 2 dl tejföl
- víz
Elkészítés
- A meggyet kimagozzuk, és feltesszük főni bő vízben.
- A fűszereket teatojásba vagy kávéfilterbe zárjuk, és azt is utánadobjuk. Beletesszük a levesbe a cukrot és a vaníliakivonatot is.
- A citrom héját lereszeljük, majd a levével együtt szintén belekeverjük a levesbe. Sózzuk.
- Megvárjuk, míg felforr, és már el is zárhatjuk alatta a hőforrást. Hagyjuk kicsit hűlni! A tejfölt elkeverjük egy tálban, merünk hozzá a forró levesből, majd kevergetés közben beleöntjük a fazékba. Kész is vagyunk, mehet a levesünk hűlni.
Ráchal
Hozzávalók
- 1 kg bőrös afrikai harcsa-filé
- 1 kg krumpli
- 10 dkg füstölt szalonna
- 2 fej hagyma
- só
- fűszerpaprika
- 2-3 zöldpaprika
- 2-3 paradicsom
- 5 dkg zsír
- 2 dl tejföl
Elkészítés
- Először beirdaljuk a hal bőrét, amire ezúttal nem a szálkák miatt van szükség, hanem azért, hogy bele tudjuk tűzdelni az ízeket. Egy-két centinként bevágjuk a halat, besózzuk és a vájatokba szalonnát, apróra vágott hagymát tömünk. Hűtőbe tesszük állni.
- Most sós vízben feltesszük főni a krumplit egészben. Amikor már félig megfőtt, hideg vízzel lehűtjük, a héját lehúzzuk és karikákra vágjuk.
- Kikenünk egy tepsit zsírral, ráfektetjük a krumplikarikákat és betoljuk a 190 °C-os sütőbe, amíg egy kicsi színt nem kap.
- Közben előkészítjük a zöldségeket: a hagymát megtisztítjuk és a paradicsommal és a paprikával együtt karikákra vágjuk.
- Kivesszük a sütőből a krumplit, ráfektetjük a hagymakarikákat, a paprikát és a paradicsomot, sózzuk, végül pedig rátesszük a halat is a bőrével felfelé. Megkenjük egy kis zsírral, visszatoljuk a sütőbe és mérsékeljük a hőmérsékletet 180 °C-ra. Ha túlságosan pirul a teteje, borítsunk rá sütőpapírt.
- Fél óra múlva kihúzzuk a tepsit, a tetejét meglocsoljuk a tejföllel, majd rásütjük, és már kész is az ebéd.
Desszert: ribizlis túrótorta
Remek időszakban vagyunk, annyiféle gyümölcs érik éppen, hogy nem is győzzük mindet felhasználni. De azért próbálkozunk, jöjjön most a ribizli, abból is egy sütés nélkül készült, friss, üde, savanykás túrótorta.
Ribizlis túrótorta (Fotó: iStock)
Hozzávalók
Az alaphoz
- 20 dkg keksz
- 10 dkg vaj
- tej, ha túlságosan morzsás és nem akar összeállni
A krémhez
- 15 deka tehéntúró (nem a száraz!)
- 2 dl habtejszín
- 1 csomag habfixáló
- 10 dkg cukor
- 1/4 citrom leve
- 1 ek. vaníliakivonat
- 30 dkg ribizli
Elkészítés
Nulladik lépés: a habtejszínt betesszük a mélyhűtőbe, hogy könnyebb legyen felverni.
- Először a torta alapját készítjük el: a kekszet és a kemény vajat késes robotgépbe tesszük és morzsásra dolgozzuk. Akkor jó az állaga, ha összenyomva nem hullik szét, de nem is nedves.
- A morzsát belenyomkodjuk egy kapcsos tortaforma aljába, félretesszük.
- Kezdhetjük a krémet. Botmixerrel vagy késes robotgépben összetörjük a megtisztított ribizlit és áttörjük szitán, hogy ne legyenek benne magok. A túrót is összetörjük botmixerrel vagy késes robotgéppel, hogy krémesebb legyen az állaga. Hozzákeverjük a cukrot, a citromlevet és a vaníliakivonatot, majd belekeverjük a gyümölcsöt is.
- Felverjük a tejszínhabot a habfixálóval. A hab negyedét beletörjük a masszába, utána viszont már nagyon finoman dolgozunk, csak óvatosan beleforgatjuk.
- Ha elkészült a krém, rásimítjuk a kekszalapra, visszaküldjük a hűtőbe és hagyjuk dermedni. Friss bogyós gyümölcsökkel a tetején tálaljuk.
Reméljük, ízleni fog!