Bár soha nem volt szabad hamburgerrel felszállni a buszra, a retro hamburgerek korában ez mégis sokkal gyakoribb volt, mint mostanában, mégpedig azért, mert a legtöbb hamburgerezőnek csak egy apró pultdarabja volt, ahol enni lehetett, de a nagy sikerre való tekintettel ott nem igazán fértek el a lelkes vásárlók. Így aztán miután kifizettük az óriási hamburgert, elindultunk vele a dolgunkra, és megpróbáltuk nem leenni magunkat. Általában kevés sikerrel.
Kapni már nem lehet, de otthon elkészíthetjük (Fotó: Pixabay)
A retro hamburger egy hatalmas, édes puffancsban érkezett, aminek a tetején még csak véletlenül se voltak szezámmagok, sőt, ami azt illeti, a pestiek nagy része soha nem is találkozott szezámmaggal egészen a nyolcvanas évek végéig, amikor is megnyitottak nálunk is az amerikai hamburgerláncok. A puffancsban egy – jobb helyeken legalábbis – a maihoz képest meglehetősen erősen fűszerezett húspogácsáé volt a főszerep a kötelező salátalevélen, hagymakarikán, paradicsomon, és rengeteg csöpögős csalamádén kívül.
Ennek a csalamádénak egy tömött buszon meglehetősen durva szaga volt, így hamar lebukott az éhes utas, és leparancsolták a járatról.
A hamburgerbe akkoriban még kevés helyen tettek sajtot, de akadt, ahol hónaposretket, vagy lecsópaprikát is beleszeleteltek, ha nem figyeltünk eléggé. A minőség a hús romlásával indult, egyre több helyen használtak valamilyen egyforma, egészen rettenetes húspogácsát, aminek valószínűleg egyre alacsonyabb lett a hústartalma.
Az első budapesti hamburgereket valószínűleg a menőbb szállodákban lehetett kapni, legalábbis ezt mesélik azok, akik bejutottak oda. A bódékban árult társaik a nyolcvanas évek elején kezdtek elterjedni, először a Curia utca sarkán és az Astoriánál, és a Kálvin téren, később a város számos pontján.
Otthon viszont nem kell leadnunk a retro hamburger minőségéből!
Édes puffancsot több péküzletben is vásárolhatunk, vagy akár meg is süthetjük. A húst viszont ha nem muszáj, ne akarjuk „retrosítani”. A jó hamburgerhús 80% puha marhahúst, és 20% vesefaggyút tartalmaz, ettől lesz igazán ízes.
Házi hamburger puffancs, 8 db
Hozzávalók:
- 40 dkg sima liszt
- 20 dkg rétesliszt
- 2,5 dl langyos tej
- 3 ek cukor
- 1 kk só
- 2 ek dl étolaj
- 1 + 1 tojás a kenéshez
- 1 ek sűrű, lecsepegtetett joghurt
- 1 zacskó 7g-os instant élesztő
Minden hozzávalót a dagasztógépbe töltünk és alaposan kidolgozzuk. Ha nincs dagasztógépünk, akkor egy húszperces remek karedzés vár ránk. A kész tésztát letakarjuk, és hagyjuk kb. 1,5 óra alatt a duplájára kelni.
Lisztes deszkára borítjuk, és 8 részre osztjuk. Gömbölyű zsömléket formázunk belőle, amit újra hagyunk 20-25 percig kelni, végül a tetejét megkenjük a felvert tojással, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük. Sütés előtt a sütő aljába tegyünk egy tányér forró vizet, amitől jó gőzös sütőben sülhetett a puffancs. Hagyjuk kihűlni, mielőtt megvágjuk.
A félbevágott zsemlére tegyünk egy nagy salátalevelet, majd arra a kerüljenek a hagymakarikák, ketchup, mustár, paradicsom és a hús. A hús tetejére jön a kötelező csalamádé, amit bár elhagyhatunk, de akkor csak egy közönséges hamburgert kapunk, és nem egy valódi retrocsodát.
A csalamádés retro hamburgerről a Moszkva tér című film is megemlékezett.
Éljenek a nyolcvanas évek!
- A nyolcvanas évek legnagyobb szívtiprói akkor és most
- Ha a nyolcvanas években voltál kamasz, akkor ezeket hordtad, etted, táncoltad