Csak retro nosztalgia-e, amikor úgy érezzük, hogy régen jobb volt az átlagos kenyér, a párizsi, az üdítő, vagy a kakaós tej? Talán nem, hiszen még az idő sem szépítette meg a rossz kávé, a zavaros sör, vagy a megfőzhetetlen száraztészták emlékét. Összegyűjtöttünk 8 dolgot, aminek viszont bármikor újra örülnénk.
Az talán az a finom turista szalámi? (Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő)
Ropogós héjú fehér kenyér
Még a mostani nagy kovászforradalom előtt pár évtizeddel, igenis lehetett nagyon jó kenyereket kapni. Mindenki tudta, hogy melyik az a pékség, vagy kenyérgyár, amelyiknek jó a kenyere, és ők melyik boltba szállítanak. Oda kellett kenyérért menni még akkor is, ha minden másért egy másik üzletbe jártunk. Gyakori volt, hogy mire hazaértünk a friss, néha meleg kenyérrel, elfogyott a sarka, mert nem lehetett betelni vele. Aztán a jó kenyerek hosszú időre eltűntek.
Kifli és zsömle
Ugyanakkor áldozott le a ropogós, igazi – bár nyilván nagyüzemi, mégis ehető zsömlének és kiflinek, mint a kenyérnek. A péksütemények annyiban különböztek a kenyértől, hogy a városokban, a nagyobb üzletekbe akadt, ahova naponta kétszer is szállítottak kenyeret, péksütemény csak reggel érkezett, ami délutánra ehetetlenre száradt, reggel viszont fantasztikus volt.
Üveges üdítők, nagy buborékokkal
Az üdítők, már az a pár féle, amit akkoriban kapni lehetett, 1 literes üvegpalackban voltak. Az üvegben valamiért sokkal jobban megmaradtak a szénsav-buborékok, még akkor is, amikor pohárba töltöttük. A mai gyerekeknek szinte elképzelhetetlen, de 1 liter üdítő egy egész hétvégére elég volt egy családnak. Ami viszont borzalmas volt ezekben az üdítőkben, az a kicsavarhatatlan alumínium kupak. Sokszor előbb éles késsel körbe kellett vágni, vagy csípőfogót hozni segítségül, ha inni akartunk.
A műanyag kosár semmit se változott (Fotó: Fortepan/Hangosfilm)
Hálós bevásárlószatyor
A fenti üveges üdítőknek egy ellensége volt, méghozzá a hálós bevásárlószatyor. Ezt a szatyrot ugyanis valamiért nagyon könnyű és jóleső dolog volt lóbálni, így az üdítő vagy nekicsapódott valaminek, amitől összetört, vagy ha kettő is került a szatyorba, akkor összetörték egymást. Amire viszont tökéletes volt a háló, sőt, talán annak is találták ki, az a görögdinnye. Nyáron minden második ember egy sötétzöld dinnyét lengetett a szatyorban hazáig.
Kávé, mák és diódaráló a kasszák után
A kávé általában borzalmas volt, nincs mit szépíteni rajta. Viszont néha, amikor sikerült belefutni egy jobb szériába, azt frissen le lehetett darálni vásárlás után. Egyedül arra kellett figyelni, hogy az előző vásárló kávéja ne keveredjen a miénkkel, a miénk pedig az utolsó szemig visszakerüljön a zacskóba. A sok kávédarálás miatt folyamatosan kellemes kávéillat terjengett a kasszák mögött. A darálók gyakran elromlottak, benyelve a megvásárolt kávét, ezért a legtöbbre ki volt írva, hogy csak saját felelősségre használhatók, néhol pedig nyugdíjas nénikék kezelhették csak, akik megfelelően vigyáztak a köz darálójára.
Csodálkoznánk, ha vissza tudnánk menni az időben (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)
Traubisoda
Bár rendszerváltás után pár évvel újra lehetett Traubit kapni, abban mindenki egyetértett, hogy az már nem ugyanaz volt, mint előtte. Az „eredeti” az erős szőlő illattal és ízzel még csak nem is nagyon hasonlított a később gyártottakra.
Turistaszalámi
Bár turistaszalámit most is többfélét lehet vásárolni, egyik sem az, amit régen szerettünk. Hogy valóban jobb volt-e, vagy csak más, azt ellenőrizni sajnos nem lehet, ami nem is biztos, hogy baj, így legalább marad a nosztalgia. A túró rudiról is kiderült ugyanis, hogy az a kellemes savanykás íz, amit sokan annyira szerettek a negyven évvel ezelőtti rudiban nem más, mint a megfelelő tartósítás hiánya volt, amit azóta az élelmiszeripar megoldott.
Zacskós kakaós tej
Mi tagadás, elég undorító volt a korabeli tejesláda, aminek az alján mindig állt egy ujjnyi savanyú tej, ami a lyukas tejeszacskóból folyt oda. A csöpögő zacskókat egy odakészített, hasonlóan savanyúra büdösödött ronggyal lehetett szárazra törölni vásárlás előtt. A tejesládában viszont mindig ott volt a kakaós ital is, amit az iskolások kizárólag zacskóból voltak hajlandóak meginni, méghozzá úgy, hogy a felső sarkát kirágták, majd a pici lyukon a szájukba nyomták a kellemesen kesernyés, pont megfelelően édes, sűrű kakaót.