Tejberizs, rizottó és szusi – elmondjuk, melyik rizst mire használd

Emberek milliárdjai számára a rizs a legalapvetőbb élelmiszerek egyike, el sem tudják képzelni nélküle a mindennapos étkezést. Idehaza leginkább köretként, töltelék-alapanyagként vagy a tejberizs hozzávalójaként gondol rá az átlag háziasszony. De eszünkbe se jusson az összes rizst egy kalap alá venni, hiszen ma már számtalan fajta elérhető nálunk is, és nem mindegy, melyiket mire használjuk. Mi most a hét leggyakoribb típust vesszük sorra.

Hagyományos fehér rizs

„A” vagy „B” rizsként találod meg az üzletek polcain ezeket, és valószínűleg gyerekkorodban a te anyukád is „A” rizsből készítette a rizses húst. Meg minden mást is. Az „A” és „B” megkülönböztetés a minőségre utal – az előbbi szebb, kevésbé töredezettek benne a szemek, míg az utóbbiban több lehet a rizstörmelék és gyakrabban előfordulhatnak nem odaillő dolgok, tehát ha valaki ilyet vesz, érdemes felhasználás előtt átválogatni. És bár ma már ezeknek az egyszerű rizseknek a minősége is teljesen rendben van, mi mégis arra biztatunk mindenkit, hogy próbálja ki a most következő többi fajtát is, ha igazán ízletes és változatos rizsételeket szeretne készíteni.

Jázmin rizs

A főként Thaiföldön termesztett jázmin rizs hosszú szemű, szép fehér, illatos fajta, ami egzotikus jelleget és aromát kölcsönöz az ételeknek. Mindenféle ázsiai ételhez tökéletes, a curryhez egyenesen kötelező. Textúrája puha, a szemek kissé egymáshoz ragadnak, így pálcikával is könnyű enni.

Basmati rizs

A basmati hosszú, vékony szemű, diós ízvilágú fajta, mely főként az indiai és a délkelet-ázsiai konyhában népszerű. Könnyű vele dolgozni, mivel gyorsan – mindössze 6-8 perc alatt – megfő és a szemek pergősek, nem ragadnak össze. Remek választás a basmati rizs azoknak is, akiknek figyelniük kell a szénhidrát bevitelre, mivel könnyen emészthető és relatíve alacsony a glikémiás indexe. A basmati rizs jól passzol köretként hús- vagy zöldségételekhez. Színezhetjük kurkumával, ízesíthetjük hagymával, kókusszal vagy citrommal és mákkal.

Barna rizs

Ismét azokhoz szólunk, akiknek oda kell figyelniük a szénhidrát-anyagcserére: a diós ízű barna rizs lassan szívódik fel, igaz, keményebb, és sokkal tovább kell főzni, mint a fehér rizst. Ugyanakkor tökéletes és egészséges helyettesítője lehet a sima rizsnek, gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Töltelékekben, egytálételekben, de köretként vagy rizibiziként is működik. 

Vadrizs

Hoppá, egy kakukktojás! A vadrizs valójában nem rizs, csak annak távoli rokona. Szintén dióéra hajaz az íze, kiváló rost-, vitamin- és ásványi anyag forrás, viszont főzés tekintetében is csúcstartó: 40-45 percbe is beletelik, mire elkészül. Salátákhoz kiváló, de levesbetétként is megállja a helyét. Köretként is használhatjuk, akár más rizsfajtákkal keverve. 

Szusi rizs

Apró, kerekszemű fajta. Minősége igen jó, gondosan válogatják, hogy ne kerüljenek bele tört szemek. Főzéskor ragacsossá válik, de aki készített már szusit, az pontosan tudja, hogy erre a ragacsosságra szükség is van ahhoz, hogy a makikat és nigiriket szépen megformázhassuk. 

Rizottó rizs

A rizottó rizs apró, kerek szemű, főzés közben ragacsossá váló fajta. De ez nem is baj, hiszen a rizottó eleve egy lassú kevergetés mellett készülő, krémes étel, és akkor a legfinomabb, ha a rizs közepe még fogkemény. A rizottó rizs egyébként kiválóan alkalmas tejberizs készítéséhez is.

Konyhatündérek figyelmébe ajánljuk:

• Mesék a piacról, ma az igazságtalanul lesajnált krumpliról
• Szabadságra küldjük a krumplipürét: köretvariációk új kedvenceinkkel
• 10 egytálétel, amit azonnal meg akarsz csinálni