Nincs mese, a meteorológiai ősz időszakába léptünk. Az én fejemben frankón el van rejtve egy időjárás-előrejelző radar, ugyanis ha rossz idő közelít, egyből hasogatni kezd. Már reggel is így keltem. Aztán, amikor már óriás cseppekben szakadt az égi áldás, nyűgösen megállapítottam, hogy az idei nyárnak – akármennyire nem tetszik –, befellegzett. Már épp nyúltam volna paracetamolért, sízokniért meg a rozés üveg nyakáért, amikor egy hangocska ott belül megszólalt és elkezdte mantrázni az alábbi varázsigét:
Süss egy sütit! Süss egy sütiiit!
Hallgatok a megérzésemre. Különben ripsz-ropsz gyógyszerfüggő alkoholistává válnék, szóval nincs más út, csak előre, a sütő irányába! Ezzel vigasztalom magam, na és azzal, hogy köztudott tény, hogy a házi sütésű sütikben nincs kalória. Pláne, ha citromból készítem, hiszen az egyenesen zsírégető hatású. Több önmotivációra és self-coachingra, azt hiszem, nincs is szükségem. Anyu otthoni citromfájára azonban annál inkább.
Idén a szokásostól eltérően télen hozott virágokat és rajta csüng öt csodálatosan duci, a nyár teljes pompáját idéző napsárga gyümölcs, türelmetlenül várva, hogy mennyei citromtortámban végezze. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy feldobja a napomat ebben a szürke időben. Emlékszem, a citromfa útja hazáig sem volt mindennapi. Jordániában voltunk, amikor egy helyi árustól megvásároltuk. Mindössze egy ágacska és egy hajtás volt rajta. Anyu szerint annyira nyámnyila és gyengécske volt, hogy nem is akarta eleinte megvenni. Elővette az egyetlen nyelvi tudását, a németet és feltette az eladónak az alábbi kérdést, amely szó szerint így hangzott: „És kommt rajta gyümölcs?!” Annyira nevettünk, hogy nem csodálkoznék, ha a szegény jordán eladó azóta is azon törné a fejét, vajon mi lelt bennünket, citromfát vásárló magyarokat?
A repülőn sikeresen „átcsempésztük”a zsákmányt, ami végül a nappalinkban kapott helyet. Az elmúlt években egyre többet és többet terem. A citromok túlnyomó részt egyébként novembertől januárig érnek. „Bezzeg a miénk már most megörvendeztetett minket terméssel. Ilyen a mi magyar narancsunk!” – gondolom magamban.
Sokat beszéltem hozzájuk, gyakran simogattam meg a leveleit, biztosan ezért nőttek a citromok ilyen szép nagyra – szólalt meg anyu. Mielőtt legyintenétek, hogy micsoda badarság ez, nézzétek meg Dr. Masaru Emoto, az alternatív gyógytudományok doktorának híres vízkristályos kísérletét.
„A lefagyasztott víz kristályképét lefényképeztem és különös világ tárult elém. A leghihetetlenebbnek azok az eredmények mutatkoznak, amikor betűkkel írt szavakat mutattunk a víznek. Kis címkére felírtunk egy szót és ráragasztottuk az üvegre. A szavak pozitív vagy negatív tartalmának megfelelően alakultak a vízkristályok. Elgondolkodtatóak a köszönöm, te hülye, angyal, ördög szavak kristályképei” – mondja Dr. Emoto, akinek – ahogy azt a tudomany.reblog.hu írja – James Randi 2003-ban egymillió dollárt ajánlott fel, ha eredményeit valaki dupla vak próbával reprodukálja és eddig még nem kellett átutalni a pénzt.
A víz és citromok tehát nagyon bírják a dicséretet – kuncogok. Nagyon bízom abban, hogy ez semmi ahhoz képest, amilyen elismeréseket én kapok majd azoktól kollégáimtól, akik holnap jönnek át hozzánk.
Régebben nem szerettem sütni. Mostanában viszont egyre inkább élvezem. Mindent pontosan ki kell mérni, egészen a fél kávéskanálig. Van ebben valami rend. Megcsinálom pontosan, amit kell és tökéletes eredmény lesz végül a jutalmam. Mi ilyen igazságos még az életben? Azt hiszem, ez az ősz a sütik évszaka lesz nálam. Természetesen szigorúan terápiás jelleggel. Tudjátok, van az az elcsépelt mondás, hogy ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét! Vannak, akik ezt úgy fejlesztették tovább, hogy „igyál hozzá egy tequilát/csinálj belőle limoncellót / takaríts vele/csinálj belőle mindent IS (sic!)” és hasonlók.
Szerintem mindenki nyugodjon le és csináljatok tarte au citront, azaz francia citromtortát! És hogy mi is ez pontosan? Semmiképpen nem a vajas krémes piskótás, geil fajta, amiből egy falat után csömört kapsz. Ez az, aminek selymes, isteni édes-savanykás tojásos krémje van ropogós hajszálvékony omlós tészta kéregben. Tojáshab is jöhet a tetejére, de ez tényleg opcionális. Láttam olyan receptet is, aminek a krémjébe rozmaringot szórnak. Érdekes lehet úgy is. Ez az édesség az abszolút top kedvenc nálam. Olyannyira, hogy még a csokiszuflét is lecserélném érte, pedig az nálam elég nagy szó. A lényeg, hogy a tészta legyen omlós, vékony, ropogós, a töltelék ne legyen sem túl édes, sem túl savanyú, az állaga legyen krémes, sűrű, de nem ragacsos. Azaz legyen egyszerűen nagyszerű.
Sokféle verziót kipróbáltam már, a Jacky Durand: Apám receptjei-félét, Pierre Hermé receptjét, a 2016-ban a világ legjobb francia cukrászának választottat, aztán a magyar tejszínes-mascarponés változatot is. Végül nálam a tuti befutó a Sabayon alapú lett. Ez tojás, cukor és a citromlé gőz fölötti felverésével készül és ettől olyan nagyon habos és könnyű.
Francia citromtorta
Citromtorta
Hozzávalók a citromkrémhez:
2 egész tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
1,25 dl friss citromlé (kb. három kisebb citrom leve)
90 g vaj
Elkészítése:
Egy lábasban vizet forralok. Ezalatt egy akkora üveg- vagy fémtálban, ami majd pont kényelmesen ráilleszkedik a vizes lábasra, simára, fehéredésig keverem a tojásokat és a cukrot. Én ezt mindig elektromos habverővel teszem. Amikor forr a víz, közepesre veszem a hőt és a tálat ráhelyezem a vizes edény tetejére, úgy, hogy az alja semmiképpen ne érje a vizet. A gőz fölött elkezdem folyamatosan felverni a sabayont. Én lusta vagyok és ehhez is az elektromos habverőt használom, de kézi habverővel még habosabb lesz, mert több levegő kerül bele. Amikor elkezd sűrűsödni, hozzáöntöm a citromlé egyharmadát. Folytatom a műveletet, amikor ismét sűrűbb, megint egyharmadnyi citromlé. Megint keverem, majd a végén jön hozzá a citromlé utolsó harmada. Ez összesen kb. 7-8 perc lesz és a krém térfogata kb. megháromszorozódik. Ekkor leveszem a tűzhelyről, de még a gőz fölött teszem hozzá a vajat (hat részre osztva, apránként, óvatosan dolgozom a habba). Lehűtöm.
Hozzávalók a tésztához:
200 g liszt
120 g vaj
80 g porcukor
1 tojás
1 csipet só
Elkészítése:
A liszthez hozzáadom a vajat, a porcukrot és a vajat (ha hideg, belereszelem), egy tojást és egy csipet sót. A tésztát alaposan összegyúrom, amíg sima nem lesz, majd fóliába csomagolom és 20 percig a hűtőben pihentetem. A sütőt előmelegítem 180 fokra, majd kivajazom és kilisztezem a torta sütőformát. A kinyújtott tésztát belesimítom, majd villával megszurkálom, hogy ne púposodjon fel. Biztos, ami biztos, sütőpapírt is lehet rá tenni és ebbe lencsét vagy babot tenni, hogy biztosan lapos maradjon. 10 percig sütöm. A kész tésztát hagyom kihűlni. Belekanalazom az előre elkészített lehűtött, citromos krémet és egy spatula segítségével elsimítom a tetejét. A díszítéshez bátran használjunk tejszínhabot és citromkarikákat!