A házi isler tésztája gazdag és omlós, a belsejében pedig nem csak mutatóban van a lekvár

A lekvár kérdésén túl felmerül még néhány megkerülhetetlen szempont, ha isler az édesség. Lelkiismeretes cukrász készítette, vagy olyan gyártósorról érkezik, ahol a fő szempont a profitmaximalizálás? Mindannyian tudjuk, hogy milyen az, ha kispórolják ebből a süteményből a tisztességes alapanyagokat. Márpedig az islerhez nem túl sok hozzávaló szükséges, ez nem egy túlbonyolított sütemény – egyszerűen vétek spórolni az alapanyagokon.

A bolti, büfés verziók gyakran már ott elbuknak az első harapásnál, hogy szárazak. Maguk a tésztakorongok is gyakran porózusak, kemények, ezenkívül a túl kevés lekvár is szárazzá teheti a süteményt. A tucatgyártott islerekbe persze inkább dzsemet vagy más lekvárpótlót, úgynevezett „gyümölcsízeket” tesznek, amelyek nem gyümölcsből – vagy csak egészen minimális mennyiségű – gyümölcsből készülnek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy igazi jó gyümölcslekvár mennyit dob az ízélményen: a puha, gyümölcsös főzet össze sem hasonlítható az aromákkal turbózott „gyümölcsízekkel”.

Ugyancsak egész más lesz az íze igazi vajjal, mintsem növényi zsiradékokkal összegyúrva a tésztát. A gazdag, vajas tészta adja meg a száraztészta omlósságát. Lényeges szempont még a csokoládéborítás. Ma már talán egyre többeknek egyértelmű, hogy ha a retró tortabevonó minőségű masszák helyek magas kakaótartalmú étcsokoládét használunk, máris egy másik klubban találjuk magunkat. Ha a gyanús csokigyártmányok helyett belga, francia, holland, svájci táblát (vagy csokoládépasztillát) emelünk le a polcról, a csokibevonat is már önmagában élmény lesz. Csokirajongóknak érdemes kisebb tésztakorongokat formázniuk, mint a sztenderd méret, így még csokisabb islert készíthetünk otthon.

amelyek a bolti islerek állandó szereplői. Mikkel dúsítják a süteményeket a gyári készítése során? Módosított keményítők, stabilizátorok, sűrítőanyagok, színezékek, étkezési savak, nedvesítőszerek, savanyúságot szabályzó adalékanyagok, tartósítószerek, emulgeálószer (zsírsavak mono- és digliceridjei) és térfogatnövelőszer (nátrium-hidrogén-karbonát). Ha ti is inkább egy nagy marék dióra, lisztre, vajra és önmagában is finom, ehető étcsokoládéra szavaztok, süssetek velünk!

Mivel csalhatunk egy kicsit?

Dióval a tésztájában isteni az isler, és nem kevésbé kiváló törökmogyoróval vagy pisztáciával sem! Ez utóbbival még bohókásan is néz ki a pisztáciától zöldre festett tészta. Ezek híján mandulával is készíthetjük, ha éppen abból van otthon 12 deka. A lényeg az olajos magvak zsírtartalma, ami még gazdagabbá teszi a süteménytésztát – így nem lesz száraz, pergős.

Ha nem áll rendelkezésre otthon vaníliakivonat, és persze nem akarunk vaníliarudat kifőzni (ez egy islerhez komoly túlzás lenne), de van otthon vaníliás cukor, jöhet bele. Ma már nem csak vanilinaromás vaníliás cukrok kaphatók, amelyek valódi fűszert sohasem láttak, hanem valódi Bourbon vanília-kivonatot tartalmazó kiszerelések is. Olvassátok a címkéket!

Egy teáskanál rumot is tartalmaz a recept. Ha nincs otthon minőségű rumunk, esetleg likőrünk, inkább hagyjuk ki belőle. A rumaroma, sütőrum csak művi ízt ad hozzá.

Isler recept: süsd meg a sajátodat!

Macerásnak tűnhet ez a sütemény, már csak a csokikorongok bevonása és csepegtetése miatt is, de ez talán a legnagyobb faksznija a receptnek. Sikerrel kecsegteti még a sütésben avatatlanokat is, nem kell tésztát keleszteni, de még csak sütőpor vagy szódabikarbóna sem kell bele, és nincsenek bonyolult rétegek. Csak a gondosságot és odafigyelést igényli, az esztétika pedig úgysem létkérdés, ha egy jó házi süteményről van szó.

Az islerben sok más mellett az a jó, hogy minden sütésnél variálhatunk egy kicsit.

Mivel kísérletezhetünk a házi isler készítésekor?

• Süthetünk nagy, 8 centi átmérőjű korongokat, vagy kipróbálhatjuk kisebbekkel: a miniislerek egy-egy darabjára még több csokoládébevonat jut, ráadásul ezeket könnyebb is csokival bevonni.
• A könnyedebb, finoman fanyarkás lekvárok illenek hozzá a legjobban, vagyis a bogyós gyümölcsből készültek, mint a málnalekvár, ribizlilekvár, vegyes erdeigyümölcs-lekvár. Ezzel persze vitatkoznak azok, akiknek a kedvence a sárgabarack-lekváros vagy eperlekváros isler.
• A fent írtak szerint variálhatunk az olajos magvakkal: a két csúcs a dió, pisztácia és a törökmogyoró.
• Próbálkozhatunk ízesített étcsokoládéval is, ha éppen egy narancsos étcsoki lapul a szekrényben, csak egy kis csavart fog adni a süteményünknek. Arra ügyeljünk csak, hogy a hozzáadott olajos magvak és a lekvár ízéhez passzoljon.

Hozzávalók:

• 50 dkg lekvár – válasszuk a kedvencünket!
• 45 dkg magas kakaótartalmú, jó minőségű étcsokoládé
• 40 dkg finomliszt + a munkafelület belisztezéséhez
• 12 dkg dió
• 2 tojássárgája
• 250 g vaj
• 150 g porcukor
• 1 teáskanál vanília-kivonat
• 1 teáskanál (igazi) rum
• 2 csipet só
• 1 mokkáskanál fahéj

Elkészítése:

• A vajat ezúttal hűtőhidegen fogjuk használni.
• Nézzük át a diónkat, hogy nem tartalmaz-e héjdarabot.
• Daráljunk le belőle 10 dekát, és a maradék 2 deka diót tegyük el az islerek díszítésére.
• Egy keverőtálba öntjük a lisztet és a darált diót, hozzáadjuk a két tojássárgáját, a sót, a porcukrot, a fahéjat, a vanília-kivonatot, rumot. Egy spatulával összekeverjük a hozzávalókat.
• Innen pedig sebesen dolgozunk, hogy a vaj ne olvadjon meg: a hideg vajat kézzel összemorzsolva összegyúrjuk a többi hozzávalóval együtt tésztává. Nem kell tökéletesen sima tésztát kapnunk, és fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg közben, mert már mennie is kell vissza a hidegbe.
• Formázzuk két gombóccá, fóliázzuk be, és tegyük legalább fél órára a hűtőbe.
• Belisztezzük a munkafelületet, amin a korongokat fogjuk készíteni. A pihentetett tészta egyik felét kb. fél centi vastagságúra kinyújtjuk.
• Körformával vagy ennek híján pohárral korongokat vágunk. A szaggatás után a maradék tésztát összegyúrjuk, és újra kinyújtjuk, kijöhet belőle még több darab tésztakorong.
• Melegítsük elő 180 fokra közben a sütőt.
• Sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük a korongokat, és mehet be a sütőbe.
• Ekkor vegyük elő a másik tésztagombócot, és ismételjük meg az előbbi műveletet. Ezt azért csináljuk így, hogy míg a tésztát nyújtjuk és a korongokat formázzuk, ne olvadjon fel a vaj a tésztában. Egy tepsin egyébként is csak annyi korong fog elférni kényelmesen, amennyi a feléből kijön.
• 10 perc alatt világosbarna szélűre sütjük az első adagot, míg a második adag készül.
• Egy kis ügyességgel a tepsiről a sütőpapírral együtt emeljük le a korongokat, hogy forrón kivéve ne deformálódjanak el.
• Jöhet a második adag a sütőbe. Ha szépen megsült, a második adag korongot már a tepsin tudjuk kihűteni.
• A korongokat ezután párosával lekvárral összeragasztjuk.
• Most pihentessük egy órát, hogy jól tudjuk vele dolgozni. Ha frissen akarnánk bevonni csokival, szét fognak esni-csúszni a korongok.
• A bevonáshoz gőz felett olvasszuk meg az étcsokoládét.

• Egy rácsot – praktikusan pl. sütőrácsot – helyezzünk a munkafelületünkre, ezen fogjuk bevonni az islereket. Úgy készüljünk, hogy le fog folyni a csoki. Azért használunk ilyen sok csokit a recepthez, mert az olvadt csoki még így is kevésnek fog tűnni, és a lefolyó mennyiséggel is számolnunk kell. Ezt érdemes összegyűjtenünk persze. Ha nem a rácson csokival bevonás módszerrel szimpatizálunk, a megolvasztott csoki felett is dolgozhatunk, egyenként bevonva csokival az összeragasztott korongokat. Ekkor lapos szedőkanálra helyezzük a korongokat és egy evőkanállal csorgassuk rá a csokit, így a maradék visszafolyik az olvasztott csokis tálba.
• Mindenképpen rácson dermesszük meg az immár csokis korongokat. Ha egyenként vontuk be őket csokival, akkor is számítsunk arra, hogy fog lefolyni belőle.
• Ha maradt a csokiból, spatulával csíkokkal dekorálhatjuk a csokival már bevont islerek tetejét.
• A díszítésnek félrerakott dióval díszítsük az islereket.
• Ha megdermedt rajtuk a csoki, hagyjuk pihenni őket, hogy összeérjenek. Már ha tudjuk!