Anyáink még a fémkanálra esküdtek, mondván, a baba ínyét is hűsíti, így két legyet üthetünk egy csapásra: a bújó fogacskák által duzzadt íny fellélegzik, és a babát is megetethetjük közben. A babák koordinációja azonban még nem túl fejlett, így sok esetben felsértik a fémkanállal az ínyüket. Egyszóval hagyományok ide vagy oda, a fémkanalak nem javasoltak.
Natúr a menő
Egyre elterjedtek a fából vagy bambuszból készült evőeszközök, amelyek igazán trendik, de mégsem javasoljuk. A kicsik huzamosabb ideig is rágcsálják, forgatják a szájukban a kanalat, így bármennyire is menő a bambusz, hagyjuk ki a babakelengyéből.
Műanyag
A porcelán törékeny, a műanyag viszont kiváló. Műanyagból rengetegféle van, igyekezzünk kicsit rugalmasabb, rághatóbb anyagból készült kanálkákat választani.
Alakja
A kanalak kialakítása is nagyon fontos. A hosszabb nyél előnyös, mert sokszor ők is szeretnének „segíteni”, ráfognak etetés közben a kanálra, és próbálják leutánozni a mozdulatot, ahogy a szánkba vesszük a kanalat. Rá is harapnak néha a kanálra, így mindenképpen a műanyagból készültek a legpraktikusabbak. A hosszú nyél abból a szempontból is előnyöket hordoz magában, hogy jól beleér a bébiételes üvegbe, ezzel könnyű az üveg aljáról is kiszedni az ételt.
A kanál feje legyen lapos és kisebb méretű, hogy beférjen a baba szájába. A nyél sok esetben hajlított, hogy a baba könnyebben irányítsa a falatot a szájába. Sajnos, többnyire a hajlított nyelű kanalak esetében a kanál fej része vastag, így bár a nyél segíti az apróságot a falatozásban, a kanál feje szinte megakadályozza, hogy ki tudja kanalazni belőle az ételt.
Léteznek szettben kapható étkészletek (https://nlc.hu/gyerekmenu/20130423/etkeszlet-baba-tipp/), ezek jórészt fémből készülnek, és a nagyobb korosztályt (2-3) célozzák meg vele, akik már ügyesen étkeznek egyedül is.