Toscana rejtélyes tölgyfája
Elképesztő méretekkel rendelkező tölgyfára bukkanhat az, aki ellátogat San Martino in Colléba Toscanában. Ez a fa nemcsak azért figyelemreméltó, mert óriásira nőtt, hanem azért is, mert igazán különös formát öltött: az ágai nem az ég felé magasodnak, hanem vízszintesen nőnek egyre hosszabbra. Egyesek szerint erre az egyetlen kézenfekvő magyarázat az, hogy a vaskos tölgy törzsében boszorkányok laknak, akik éjjelente a fa nagyra nőtt ágain táncolnak és ugrálnak, a fa törzse körül pedig varázslatos rituálékat tartanak. A toszkán emberek azonban jobban kedvelik azt a verziót, amely szerint ez a furcsa tölgy, amelyen mindenkinek megakad a szeme, Pinocchio elásott kincseiből nőtt ki, amelyeket az életre kelt fabábu a ravasz róka és az agyafúrt macska biztatására rejtett a föld alá. Úgy hírlik, hogy a fa több mint 600 éves, az évek során pedig 15 méternél is magasabbra nőtt. A hatvanas években belecsapott egy villám, ami kisebb károkat okozott a tölgyben, de szerencsére az életét nem oltotta ki.
Ennek a tölgynek az ágán boszorkányok ropnak táncot éjszakánként
Ta Phrom óriásai
Kambodzsa egyik legcsodásabb látnivalója az angkori romokhoz tartozó Ta Phrom kolostortemplom, amelyet a mai napig érintetlenül hagytak, vagyis pont úgy vehetik szemügyre a látogatók, ahogy annak idején Henri Mouhot és társai az őserdő mélyén rábukkantak még az 1860-as évek elején. A fákkal benőtt, különleges szentély turisták tömkelegét vonzza a világ minden tájáról: a hatalmasra nőtt fák törzsei, ágai és kacskaringós gyökerei lenyűgözően fonódtak egymásba az évszázadok során. Hogy pontosan milyen fafajták vették birtokba ezt a különleges atmoszférájú helyet, arról még a szakértők között sincs egyetértés. A legmagasabb példány valószínűleg egy gyapotfa, amely 70 méternél is magasabbra nőtt, törzsének átmérője pedig a 3 métert is meghaladja.
A gyönyörű angkori szentélyt birtokba vette a természet – Thinkstockphotos
Bahrein büszkesége
Az Élet fája egy igazi túlélő, ami tökéletesen példázza, hogy a természet a legcudarabb körülmények között is képes utat törni magának. Ez a faóriás már 400 éve áll a bahreini sivatag kellős közepén, a helybéliek szerint még az Édenkertből maradt itt. Azért egészen csodálatos, hogy ennyi ideig életben maradt, és folyamatosan növekszik ez a fa, mert azon a vidéken hatalmas a szárazság, a talaj homokos és köves, a mostoha körülmények között nem is maradt életben semmilyen zöld növény, az Élet fája tehát több száz éve magányosan álldogál. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon miből táplálkozik ez a famatuzsálem: a szakértők szerint hosszúra nyúlt gyökereivel találhatott a talaj mélyében egy olyan vízforrást, mely elegendő vizet biztosít számára.
Egyesek szerint az Édenkertből maradt itt ez a különleges példány
A szivárványtörzsű eukaliptuszfa
Igaz, hogy a barna szín elképesztően sok árnyalatba öltözteti a világ fáit, az anyatermészet mégsem érte be ennyivel, amikor megálmodta a szivárványtörzsű eukaliptuszfát, azaz az Eucalyptus degluptát. Ahogy a neve is mutatja, a koalák kedvenc fájának egyik változatáról beszélünk, melynek kérge mesebeli színekben pompázik, és nincs még egy hozzá hasonló fafajta a földkerekségen. A barna mellett élénkzöld, kék, lila és narancssárga árnyalatok tűnnek fel a törzsén, minden példánya egyedi, nincs két egyforma szivárványos eukaliptuszfa. A róla készült képeket látva sokakban felmerült a gyanú, hogy a szivárványszínű fatörzs emberi kezek munkája, mások úgy vélik, hogy egyszerű fotós trükkel próbálják őket félrevezetni, ilyesmiről azonban szó sincs: az ezerszínű eukaliptuszfa nagyon is valóságos, és a természet alkotta ilyen különlegesre. Amellett, hogy a törzse csodaszép színeket vonultat fel, termete is igen tekintélyt parancsoló, akár a 60 métert is képes túlszárnyalni. Bár a legtöbben azt hiszik, hogy Ausztráliában érdemes keresniük, aki élőben szeretné látni, annak Indonézia, a Fülöp-szigetek vagy Pápua Új-Guinea felé érdemes vennie az irányt.
Amíg nem látták élőben, sokan azt hitték, hogy kézzel festették a fákra a színes csíkokat – Thinkstockphotos
A madagaszkári baobabcsodák
Úgy tartják, hogy az afrikai kontinens legősibb lakói közé tartozhatnak a gigantikus méretű és elképesztő formával megáldott baobab- vagy más néven majomkenyérfák. Az év legnagyobb részében kopaszon álldogálnak a napsütötte vidéken, ahol hatalmas víztartalékokat kell felhalmozniuk a túlélésért. Ennek is megtalálták a módját, a baobabfák törzse ugyanis a karcsú ágakhoz képest óriásira „hízik”, és amolyan víztározóként szolgál, felkészülve az ínségesebb hónapokra. A helybéli legendák szerint a baobabfák megirigyelték más fák szépségét és kecsességét, rimánkodásukkal pedig magukra haragították az isteneket, akik ezért tövestül kitépték őket a földből, és fejjel lefelé állították vissza a talajba. Akárhogy is keletkeztek a terebélyes törzsű baobabfák, az itt élők számára sokszor nyújtanak menedéket, például mikor tréfát űz velük az időjárás. Kevesen tudják, hogy a majomkenyérfák édes termése az ember számára is fogyasztható, illetve hogy különleges virágai csak az éj leple alatt bontanak szirmokat. A madagaszkári majomkenyérfák annyira idősek, hogy nagy valószínűséggel már akkor jelen voltak, amikor az antik római birodalom felvirágzott.
A folyton elégedetlenkedő baobabfák magukra haragították az isteneket, ezért festenek úgy, mintha fejjel lefele nőnének ki a földből – Thinkstockphotos
A jemeni sárkányfa
A Dragon Tree névre keresztelt sárkányfa ágai és lombkoronája leginkább egy nyitott esernyőre hasonlítanak. Jemenben, Socotra szigetén őshonos ez a fafajta, mely sehol máshol nem érzi jól magát. A helyiek azért is tartják nagyra a sárkányfát, mert olyan különleges gyantával látja el őket egész évben, amelyet természetes gyógyírként használhatnak szinte minden testi bajra. Az itt megfordult turistákban mély nyomot hagy a különleges sárkányfák látványa, vannak, akik egyenesen úgy érzik magukat, mintha hirtelen egy másik bolygóra csöppentek volna.
A nyitott esernyőre hasonlító sárkányfa sokak szerint olyan, mintha nem is erről a bolygóról származna – Thinkstockphotos
A mexikói matuzsálem
Mexikóban, Santa Maria de Tule városában eresztett gyökeret az a montezuma ciprusfa, amely mára a világ legvaskosabb törzsű fájává nőtt. A fa, amelyet a helyiek Árbol de Tuleként emlegetnek, minden bizonnyal remekül érzi magát ezen a helyen, ugyanis 11 méteresre gyarapodott a törzse átmérője – ezt mostanáig egyetlen fának sem sikerült felülmúlnia. Az itt lakók, akik roppant büszkék a fára, kétségbeesetten siettek a segítségére, amikor 1994-ben váratlanul sárgulni kezdtek a levelei, majd letöredeztek az ágai. Szerencsére csak a vízigénye nőtt meg egy kicsit, így némi odafigyeléssel könnyen meg tudták oldani a nagyra nőtt ciprus gondját, amely azóta remek formában van.
A világ legvaskosabb törzsű fáját a helybéliek összefogása mentette meg a kiszáradástól – Thinkstockphotos
A világ legmagányosabb fája
Ezt a jelzőt aggatták arra az akácfélére, amely Niger kietlen sivatagában álldogált úgy, hogy 400 kilométeres körzetében egyetlen fa sem nőtt. A Szahara déli részén, Tenere régiójában cseperedett fa gyökerei egészen mélyre hatoltak a talajban, hogy vízhez jusson, azt azonban, hogy az arra járó tevecsordák miért nem legelték le a leveleit, máig homály fedi. A különleges fa sajnos már nincs az élők sorában, ugyanis 1973-ban kidöntötte egy kapatos kamionsofőr. Az eredeti fa megtekinthető a Nigériai Nemzeti Múzeumban, de érdemes ellátogatni arra a helyre is, ahol Tenere fája állt, ott ugyanis szobrot emeltek a tiszteletére: egy fémből készült emlékmű jelzi, hol élt a világ legmagányosabb fája.
Egy ittas vezető törte derékba a világ legmagányosabb fáját – Thinkstockphotos