Ne vegyél húsvétra nyulat!

Megyeri Nikolett | 2013. Március 28.
Az élő nyúl nem játékszer, hanem egyéniség. Nem elem hajtja, hanem szív és lélek. Nem három napra, hanem évekre szól.

Minden évben rengetegen elmondják – elmondjuk mi is –, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ne vegyünk húsvétra élő nyulat. A nyúl ugyanis nem valamiféle eleven plüssállat, hanem érző lény. És annál még sokkal több. Tíz hónapja élek egy fedél alatt egy lógófülű törpenyúllal, és ezt minden nap megtapasztalom.

Nem csak cuki

 

Tény, hogy a nyúl cuki. Eszelősen. Ez azonban a veszte is, hiszen ez az egyik fő ok, ami miatt sokan felelőtlenül megvásárolják. A nyúl azonban a cukiságán felül még konok, szeretetéhes, kacér, zsémbes, dinka, bújós, félénk, örök gyerek, hősszerelmes, társaságkedvelő, szeszélyes, érzékeny, intelligens… többek között. És ezeket az olykor egymással ellentétes viselkedésmódokat, tulajdonságokat igazán meglepő ritmusban variálja. Persze aki csak néhány napig tartja magánál, mindebből nem sokat fog megtapasztalni: a nyúl ugyanis lassan bontakozik ki. Hetek, hónapok kellenek, mire a bizalmába fogad és megmutatja magát.

A nyúl néma állat és mégsem az. Azon túl, hogy erős félelmében, fájdalmában tud sikítani – amit ne halljunk soha –, szokott még morogni vagy makogni, amikor nem tetszik neki valami, kocogtatja a fogát vagy „csipog” olyankor, ha elégedett, a bak nyulak pedig még röfögnek is udvarláskor. (Az udvarlás célpontja nemcsak egy nyúllány, de akár egy ember is lehet.) Mindemellett a nyúlnak további kommunikációs eszközei is vannak, mint az ellentmondást nem tűrő dobbantgatás, a követés, a két lábra állás, a bújás, a bökdösés, de fülei állása és a tekintete is rengeteget kifejez. Vagyis a nyúl egész pontosan képes a tudtunkra adni, hogy mit akar és mit nem. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy csak úgy „elvan”, ücsörög és bambul a ketrecben.

Tombol, röfög, bújik

 

A nyuszival foglalkozni kell. Egyáltalán nem buta vagy igénytelen jószág, nagyon is következetes és elvárja a törődést. Való igaz, hogy alkalmazkodik, elviseli például, ha napközben, míg a családtagok nincsenek otthon, egyedül van, ugyanakkor ezért cserébe esténként játék és kényeztetés jár. Minden nap ki kell engedni a ketrecből, hagyni kell, hogy kitombolja magát. Ilyenkor gyakran kobold üzemmódba kapcsol, bebújik a bútorok alá/mögé, megrágja az ajtókat, asztallábakat, a függönyök alját, a tapétát, a szőnyeget vagy a kábeleket, ugrál, cikázik, lever, felborít tárgyakat, és bizony elejtett bogyókat, pisitócsákat is hagyhat maga után. Aztán persze ártatlanul mellénk telepedik, orrával a kezünket böködi, vagy épp röfögve követ a lakásban egészen addig, míg meg nem kapja a neki járó simogatást, dögönyözést. Az vegyen nyulat, akinek mindez napi rendszerességgel belefér.

Bár alapvetően gyerekbarát állat, mind a gyerek, mind pedig a nyúl épsége érdekében be kell tartani bizonyos szabályokat. A legfontosabb, hogy a gyerekkel a korának megfelelő módon megértessük, hogy a nyuszi nem játékszer, hanem hozzánk hasonlóan élőlény. Érző, sérülékeny kis állat, akit nem szabad rángatni, dobálni, fojtogatni, cibálni. Mivel pedig még egy szelíd, jól nevelt, felnőtt nyúl is odakap néha – ijedtében vagy mert elveszíti a türelmét –, nem beszélve egy újonnan vásárolt, anyjától frissen elválasztott, rémült kis nyúlkölyökről, ezért kezdetben semmiképp nem szabad magára hagyni a gyereket a nyúllal, és később is csak akkor, ha már látjuk, hogy a helyén kezeli és oda-vissza megbíznak egymásban. Egyebek mellett ezért sem jó ötlet röpke, húsvéti szórakozás gyanánt nyuszit venni.

Igényes és tiszta

 

A nyúllal kapcsolatos egyik legnagyobb tévhit, hogy büdös, piszkos állat. Nos, tapasztalatból mondhatom, hogy többet mosakszik egy tisztaságmániás macskánál. Kimondottan igényes magára, fürdetni nem kell, a bundáját önállóan rendben tartja. A körmét viszont kell nekünk levágni, ami nem egyszerű mutatvány. A ketrecét hetente nagyjából egyszer-kétszer ajánlatos kipucolni, így gyakorlatilag szagmentesen tartható. Ahhoz ugyanakkor hozzá kell szokni, hogy a nyúl az ürüléke egy részét visszaeszi – ez nála teljesen természetes, ugyanis további tápanyagokat hasznosít belőle –, ami különösen kezdetben kissé bizarr látvány, egy idő után azonban már meg sem kottyan.

A tapsifüles tartása nem elhanyagolható módon pénzbe kerül. A tisztességes „alapcsomag”, vagyis a ketrec, etetőtál, itató, szénatartó, házikó, fogkoptató játék, nyalósó, házikó a legolcsóbban is 20 000 forint körüli összegből úszható meg. Ehhez jönnek az olyan extrák, mint például a fekhely vagy a játszóalagút, 2000-3000 forintokért – amik nem kötelezők ugyan, de sok örömöt adnak a nyuszinak –, valamint az olyan praktikus eszközök, mint a hordozó vagy a speciális olló, amivel a körmeit vágjuk. Félévente kell – nem csak lehet, hanem a súlyos, halálos nyúlbetegségek ellen valóban kell – oltatni, ami állatorvostól függően 4000-5000 forint. Rendszeres költség az alom és az alaptakarmánynak számító széna, ami havonta 3000-4000 forint, illetve a magkeverékek, zöldfélék és tápok, melyekből a jó minőség szintén minimum 3000-4000 forintba kerül minden hónapban. Ezek mellé pedig jönnek még a fentebb említett kisebb-nagyobb károk az otthonunkban. Ez is vele jár.

Nyuszit tartani érdemes, de…

 

Személy szerint az életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy magamhoz vettem a törpenyuszimat. Sokkal többet kaptam és kapok tőle, mint amire előzőleg, közvetlen  tapasztalatok hiányában számítottam. Bájos kis szeretetgombóc, és emellett igazán összetett egyéniség. Meggyőződéssel mondhatom: nyuszit tartani érdemes, de csak és kizárólag hosszú távon. Egy ilyen csodálatos élőlény egyszerűen nem azt érdemli, hogy húsvét alkalmából betegre vagy halálra kínozzák, esetleg ha túléli az ünnepet, akkor rövid úton megszabaduljanak tőle. Egy nyuszi megfelelő körülmények között 6–10 évig él. Csak annak való, aki ennyi időre tervez vele.

Exit mobile version