Ha ellátogatsz Bomarzóba, minden sarkon meglepetések várnak. Más reneszánsz olasz villakertekkel ellentétben szimmetrikus arányaikkal, makulátlan sövényeivel és klasszikus szobrával, a Sacro Bosco – más néven Il Parco dei Mostri – maga a rejtély. Az 1550-es évek elejétől 30 évig készült kert a Vicino becenéven ismert Pier Francesco Orsini herceg furcsa öröksége, aki felesége halála után vetette bele magát e rendkívüli hely kialakításába. Kertje hatalmas vulkanikus kődarabokból faragott bizarr szobrok sorozatának ad helyet – groteszk vadállatoknak és mitikus lényeknek, amelyeknek célja a sokkolás, nem pedig a szem gyönyörködtetése volt, és filozófiai utazásra vitték a látogatókat a dombtetőn lévő kastély alatti erdei völgyben.
Vicino Orsini a művészetek karizmatikus mecénása volt, és kiemelkedő katonai karriert futott be, mielőtt 1544-ben feleségül vette Giulia Farnese gyönyörű nemesasszonyt. Szerelmes fejjel kidolgozott egy kert- és tájtervet, amely semmi máshoz nem hasonlítható. A kert a nagyra becsült építész és tájtervező, Pirro Ligorio segítségével készült, aki a Róma melletti Villa d’Este szökőkútjai is tervezte, hogy segítsen megvalósítani terveit. Ám 1553-ban Vicinót csatában elfogták és három évig fogságban tartották Németországban, majd nem sokkal később a felesége meghalt.
Kétségtelen, hogy mindkét trauma nagyon mély hatást gyakorolt a hercegre és kertje későbbi fejlődésére. Gyászának mélyéről kezdett formát ölteni a kert. Az elrendezés véletlenszerűnek tűnik, de ez azért van, mert minden szobrot egy meglévő, megmozdíthatatlan szikladarabból faragtak ki. Senki sem tudja, hogy az egyes műalkotások hogyan fejlődtek. Talán minden sziklának olyan alakja vagy karaktere volt, amely megihlette Vicino termékeny fantáziáját, és mindegyiket más-más fantasztikus lénnyé változtatta, a jóindulatú óriásteknőstől és nevető sárkánytól a félelmetes Pokol Szájig.