„Fiam, hozzál mán be egy kosár krumplit, had’ pirítom meg, s kis vajjal csak megesszük”, hangzott fel nem egyszer nagyanyám hangja a nyári konyhából még krumplifelszedés előtt, kora ősszel. Olyankor fogtam az ásót – kemény, nehéz nyelével, hatalmas vasfejével dög nehéz volt -, húzva-tolva felvonszoltam a kertbe, ott mindig volt hol erre, hol arra elszórva néhány sorban burgonya.
Pipaszár lábakkal ránehezedtem az ásóra, és elszánt arccal kikotortam – ásásnak bátor lenne nevezni -, egy-két tő alól a friss termést. Jellegzetes a hangja, ahogy a föld leomlik a tő kihúzásakor összeverődő gumókról. Százéves fonott kosárba pityóka be, szerszám vonszol vissza, és kicsivel több mint fél óra múlva hajában sült forró burgonyára kente a vajat az éhes siserehad.
Pityóka a városban
Azóta laktam házban, lakásban, erkélyesben és körfolyosósban, modernben és leharcoltban, vidéken, külföldön és fővárosban. De friss burgonya többet nem került az asztalra. Kommersz fajták lyuggatott zacskóban teremtek a konyhánkban a boltból, sem színt, sem fajtát, sem termesztést nem nézett ott már senki. Ami számított: az ár, szépség, tömeg és kész.
De aztán jött a változatok ismerete, A, B, C, típusú, különböző keményítőtartalmú fajták, sorrendben a főzésnél egyben maradó, saláta burgonyák, a vegyes felhasználású burgonyák, és a gombócnak (kérek!), pürének alkalmas, szétfővő, laza húsú pityókák. És a végtelen színválaszték, piros, sárga, fehér, lila hús és héj, gömbölyű és hosszúkás alak, mind-mind más íz, más konyhai felhasználás.
| Fotó: DIY natural |
Ha már balkonkertészet, termesszünk balkonon! Most megint ne számítson a fajta és változat, a lényeg, hogy igazi „földes” krumpli kerüljön az asztalra, és igen, az a hang, ahogy kihúzzuk a földből.
Szerencsénkre, nem túl igényes növényről van szó. Szinte bármilyen talajban, kis öntözéssel, némi tápanyaggal jól fejlődik. Egy szem burgonyából, nagyjából 5-10 különböző méretű gumó fog fejlődni, egy bokor alól szerencsés esetben 2,5 kg termést is kiszedhetünk.
Szatyorba vele!
Mi kell ehhez? Nagy örömömre már szinte mindenhol kaphatunk kis kiszerelésben vetőgumót is, de az egészséges, konyhánkba szánt burgonyának, amit a zöldségesnél vettünk, szintén csíráznia, teremnie kell! A legjobbak a tíz deka körüli szemek.
Legegyszerűbb, ha egy nagyalakú, erős falú, alján kicsit kilyuggatott bevásárlószatyrot megtöltünk friss, laza földdel, és egymástól olyan 30 centikre, öklömnyi mélyre egyesével behelyezzük a gumókat. Bőséges öntözés, és semmi mozgatás mostantól! Túlfolyásos balesetek előfordulhatnak, de ezt általában el lehet kerülni. Áprilistól szeptember végéig csak türelem. Az elvirágzás, majd a tő lassú száradása már biztosan az érést fogja jelezni.
| Fotó: In Orto |
Húzzuk ki ősszel a tövet (vigyázat, a zöld gumó és a tő mérgező!), bontsuk el a földet és termesztőzsákot a gumók körül, tárolásra földesen, friss felhasználásra megmosva már vihetjük is be a hűvössé váló teraszról. Kedvencemet, az almás-rebarbarás lepényt javasolnám, hogy készítsük el egy részéből, más részét nálunk levesnek, majd rántott hal mellé ecetes burgonyának használjuk fel.
Rebarbarát mellé
Rebarbara, hoppá! Méltatlanul mellőzött növényke, az angolszász és a francia konyha imádja. Édeskés levélnyele, főleg almával keverve, levesek, töltelékek, piték, rétesek, piskótás kosárkák ízesítője. Ha kevéssé ismerjük, termesszünk belőle keveset, természetesen balkonon. Sietnünk kell most áprilisban a mag elvetésével, és a terebélyes gyökerek miatt a burgonyához hasonlóan nagy űrméretű cserepet, ládát, vödröt igényel.
| Fotó: Balcony Gardener |
Magvetéssel szaporítva néhány évet várnunk kell, amíg teljes pompáját megmutatja, de ezután napos helyen tartva évekig használhatjuk a piros szárakat, valamint a tősarjakból könnyedén erdőt nevelhetünk újabb és újabb cserepeket bevonva. A megjelenő virágokat csípjük le, hogy a szár fejlődjék, a leveleket ne használjuk, mert nem ehetőek, de a szárat márciustól hámozva, szeletelve, főzve-sütve jól hasznosíthatjuk.
Ha alkalmazzuk mindezt, akkor nem is olyan sokára zöldellő burgonyabokrok között, piros rebarbarák dzsungelében a saját burgonyás fánkunkat majszoljuk majd friss rebarbaralekvárral nyakonöntve, bármelyik erkélyen is sziesztázzunk!
