Ha lehetne utazni az időben, és most valaki azt mondaná, vissza kell repülnöm 10 évet, azt hiszem, szívesebben vállalnék helyette ugyanennyi bányamunkát, mint hogy újraéljek mindent, ami ennyi idő alatt velem történt. Nem mintha olyan rettenetes lett volna az elmúlt évtized minden egyes pillanata, sőt! A legszebb élményeim is ebben az időben történtek meg velem.
De a leggyötrelmesebb időszakot is ekkor éltem át. A mélypont 2010-ben jött el. Családi tragédiák, kezelhetetlen mennyiségű örökölt adósság és egy ingatag lábakon álló párkapcsolat vezetett oda, hogy a szervezetem egyszer csak azt mondta: elég volt, szabadságot kérek.
Akkor már hetek óta alig aludtam, ha sikerült is álomba merülnöm, nem sokkal később verejtékben úszva, vadul kalimpáló szívvel ébredtem. Sosem tudtam kipihenni magam, állandó görcsben volt nemcsak a gyomrom, de az egész testem. Mert féltem. Halálosan rettegtem, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy türelmes gyerek, szilárd támasz és felkészült munkaerő legyek, amikor épp csak a ruhám tart egyben, annyira szét vagyok zuhanva. A végén már a munkámra is alig tudtam koncentrálni, annyira elhomályosította az agyamat az állandó rettegés, és minden energiámat abba öltem bele, hogy úrrá legyek a szorongásomon.
Sokáig húzódoztam, nem akartam segítséget kérni. Féltem, hogy megbélyegeznek majd, hogy azt fogja gondolni a világ, nyilván megbolondultam. Ma már azt mondom, életem legjobb döntése volt, hogy végül mégis felkerestem egy pszichiátert. Mondjuk nem is nagyon volt más választásom, azt hiszem, ha akkor nem kértem volna segítséget, ma már talán nem is élnék, de hogy nem lenne ép az elmém, az egészen biztos.
Hosszú hónapokba telt, amíg képes voltam elengedni magam előtte. Amíg megengedtem magamnak, hogy legalább ott, abban az egy órában gyenge legyek és sebezhető. Amíg megértettem azt, hogy kimerülni, szenvedni, sírni néha ér. Nem kell mindig a „köszi, megvagyok” álarcot erőltetni magamra.
Mindkettőnknek sok ideje és energiája van abban, hogy cirka két év alatt sikerült újra összelegózni magam. És nem mondom, hogy azóta nem voltak mélypontjaim, de tény, hogy a stresszhelyzetek kezelésében nagyon sokat fejlődtem. A bőrömből kibújni persze nem fogok, szorongó ember vagyok ma is, de már pontosan látom, melyek azok a helyzetek, amikor olyan dologtól félek, aminek a bekövetkeztére jó esély van, és mikor járatja velem a bolondját a katasztrófát könnyen vizionáló természetem. Abban, hogy ezt el tudjam dönteni egy kérdés szokott segíteni, egy szimplának tűnő, de nekem nagyon fontos mondat, amit a terapeutám vésett az agyamba.
Zsófi, mindig azt a kérdést tegye fel magának, amikor görcsölni kezd, hogy józanul végiggondolva mi a legrosszabb, ami történhet!
És ez tényleg segíteni szokott. Nem egy csodaszer, amitől hipp-hopp elmúlik minden szorongásom, de segít abban, hogy egy kicsit lehiggadjak, és kívülről lássam magam, meg a helyzetet, ami általában közel sem olyan tragikus, mint első látásra tűnik.
És a jó terápiának szerintem pont ez a lényege: olyan gondolatokat ültet el az ember agyában, amik évek múltán is visszacsengenek bennünk éppen akkor, amikor szükségünk van rájuk.
A most következő gondolatokat Reddit-felhasználók osztották meg egymással. A téma az volt, mi a leghasznosabb tanács, amit valaha a pszichoterapeutájuktól kaptak.
Ne tarts tévét a hálószobában!
„A terapeutám egyszer azt mondta, a háló három dologra való: alvásra, gyógyulásra és szexre. A tévének semmi keresnivalója ott.”
Egyetlen ember van, akit meg tudsz változtatni
„Nem tudod megváltoztatni az embereket, akik körülvesznek. Csak te tudsz változtatni. Az egyetlen, akinek tökéletesen meg kell hogy felelj, az te magad vagy. És nem egy tárgy vagy, amivel mások kedvük szerint rendelkezhetnek.”
Mindenki megérdemli, hogy szeressék
„A terapeutám ma azt mondta, megérdemlem, hogy szeressenek. Igyekszem majd sűrűn emlékeztetni magam erre.”
Senki sem boldog minden pillanatban, és ez teljesen jól van így
„A pszichológusom szerint az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a boldogság a normál állapotunk, pedig ez nem igaz. Néha szomorúak vagyunk, megbánunk dolgokat, örülünk, szerelmesek vagyunk, bosszankodunk… Ha ragaszkodsz a gondolathoz, hogy állandóan boldognak kellene lenned, rengetegszer fogsz csalódni az érzéseidben.”
Több pozitív dolgot mondj magadról, mint negatívat
„A pszichológusom azt tanácsolta, ha eszembe jut egy olyan dolog, amit nem kedvelek magamban, rögtön utána gondoljak két másikra, ami miatt szeretem magam. Mindig a jó dolgok legyenek többségben, ez a lényeg.”
Egy jó sírás csodákra képes
„A terapeutám azt mondja, a könnyeknek gyógyító erejük van, úgyhogy lesz még egy jó pár ülésünk, amikor bátran szabadjára engedhetem az érzéseimet.”
Szeresd magad úgy, ahogy vagy
„A terapeutám azt mondta, szeressem magam, akkor is, ha nem vagyok tökéletes. Nagyon egyszerű, de nagyon fontos tanács ez.”
Légy saját magad legjobb barátja
„A terapeutám szerint a legjobb módja annak, hogy túljuss a gyászon, ha úgy viselkedsz magaddal, ahogy egy jó barátoddal tennéd. Egy barátodnak sosem mondanád, hogy gyerünk, lépj már túl az egészen!”