Egy fiatalemberrel hozott össze a terápiás rendelés, aki ismerkedési nehézségeiről kezdett beszélni és arról, hogy mennyire nehezen találja a megfelelő hangot a lányokkal és ha még el is jutnak a második vagy a harmadik randiig, akkor sem lesz tartósabb a kapcsolat. Az első beszélgetések egy részére jellemző, hogy csupán én próbálok szemkontaktust felvenni, az előttem ülő mintha a virágnak vagy a fotelnek mesélne, de nincs is ezzel semmi gond, fel szoktak oldódni és néhány óra után már szemtől szembe beszélgetünk. Szóval, nem estem kétségbe, amikor Ferenc a padlót nézegette, miközben a nehézségeiről kérdeztem.
Némi furcsaságot csak akkor kezdtem észlelni, amikor a lábam mozdítása magával hozta a szemmozgását.
De még ezzel sem volt semmi, hiszen ez lehetett a látókörében, mivel még ekkor is lefelé, a parketta irányába kommunikált.
Ferenc nagyon visszafogott, tartózkodó volt mindenkivel. Elmesélte, hogy édesanyja és nagymamája nevelte fel, akiknek – ahogyan ő fogalmazott – mindig is a szoknyája mellett ücsörgött. Visszahúzódó gyerek volt, nem igazán voltak barátai, szabadidejét anyjával és annak barátnőinek a társaságában töltötte. Gyermekkorát parfüm és körömlakkszagúnak jellemezte. Míg más fiúk autókkal játszottak és fociztak, ő az asszonyi lábak mellett cipőkkel játszott, pedikűrözött és körmöket festegetett és olykor azért onnan a szoknyák alá is belesett.
Második találkozásunk – mely egyben az utolsó is volt – egy május végi napra esett, amikor már jó idő volt és szandál volt a lábamon. Ismét helyet foglalt, velem szemben, de tekintete még mindig a padlót fürkészte, egészen a hogy van kérdés végéig, amikor is láthatóan már a lábamat nézte.
Beszélgetésünk 5-10 percnél tarthatott, amikor derült égből jött a kérdése, hogy megnézhetné-e a szandált, mely a lábamon van. Innen már csak egy-két mondatváltásra volt szükségünk ahhoz, hogy elmondja, ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megérintse a cipőmet, sőt, szeretné végignyalni a talpa vonalát.
Ferenc fétise a női lábbeli volt.
Cipő, szandál, csizma, a megfelelő darab nemi vágyat tudott kiváltani belőle és jobban érdekelte a lábbeli, mint annak a viselője. Ez olykor olyan ellenállhatatlan vágyat indított el benne, hogy ismeretlenek cipőit is megérintette. Ez alakalommal már elmonda, hogy a párkapcsolatra irányuló kísérletei rendre rosszul sülnek el. A partnerjelöltek rossz néven veszik, amikor a cipőiket megérinti vagy megcsókolja. Ilyenkor rendszerint úgy néznek rá, mintha őrült lenne és van, aki nem csak lelép, hanem el is mondja, hogy nincs rendbe vele valami.
Ez egyre nehezebbé teszi számára az ismerkedést, pedig bármilyen korú, családi állapotú és kinézetű nővel szívesen randevúzna. A sok elutasítás negatívan befolyásolta Ferenc önértékelését és növelte benne a nem vagyok normális, baj van velem megélését. Szomorúsága egyre jobban elhatalmasodott rajta, egyre inkább magába zárkózott, az ismerkedést is főleg az interneten kezdeményezte és szégyellte, hogy nem tud uralkodni magán, a vágyain.
Második beszélgetésünk alatt komoly önuralomra volt szüksége, hogy ne érjen a cipőmhöz és hogy a kanapén tudjon ülni. Ferenc történetéből ennyit ismertem meg, mert jobbnak láttam, ha átirányítom egy pszichiáterhez.
Változóban a fétisek megítélése
A fetisizmus egyfajta parafília, tehát a megszokottól, az elfogadottól eltérő szexuális viselkedés. Rendszerint valamely testrész (például a lábfej, nyak) vagy tárgy (például fehérnemű, cipő) vált ki szexuális izgalmat. Szinte száz százalékban csak férfiakra jellemző szexuális viselkedésforma. Az elfogadottsága manapság némi változáson megy keresztül. Ennek oka lehet, hogy sokan a szexuális élet színesítésének egyik lehetőségeként tekintenek rá, egyfajta vágyfokozóként, afrodiziákum gyanánt. Mások divatirányzatnak tartják, így egyre jobban elmélyülnek benne és a fantáziálásuk, majd szexuális aktusaik egyes részleteit vagy akár az egészet erre építik fel. A felnőtt filmek is „szárnyakat adnak” a fetisizmusnak, hiszen egyre több olyan tartalom érhető el, ahol a szexualitás középpontja valamilyen fétis. Ennek mentén egyre többször hallható, hogy valaki azt mondja magáról, hogy láb-, mell- vagy fenékfetisiszta és a szex csak úgy képzelhető el számára, ha a partnernek ez a testrészét helyezi a középpontba.
Amikor a szexualitásban a normalitás, beteljesülhetőség kérdése kerül elő, akkor rendszerint 3 tényezőt érdemes szem előtt tartani.
- Az első, hogy ne okozzon testi vagy lelki sérülést. (Ahol az erőszak vagy a hatalom, a kiszolgáltatottság vagy megalázottság áll a vágy hátterében, ott ez egy fontos szempont.)
- A második, hogy ne ütközzön törvénybe. (A parafíliák között sok olyan található, mely ennek a kitételnek nem felel meg.)
- Az utolsó pedig, hogy találjon hozzá egy partnert.
A fétisek között is lehet olyan, mely nem okoz sérülést és a partner is vágykeltőnek tartja. Ebben az esetben a szexualitás lehet, hogy más szemében bizarr, de számukra elfogadott és kielégítő úgy, ahogyan ők szeretik.
Borítókép: Jelenet a Lolita című filmből. (fotó: imdb)