Igazából frusztráló egy önsajnálatban hempergő ember társaságában lenni, mert csak sorolja a bajait, de ha segíteni próbálsz neki, akkor csípőből jön a válasz, hogy „igen, de…”, és már sorolja is, miért nem lehet semmivel sem megoldani a problémáit. A legjobb elkerülni az olyan embereket, akik sajnáltatják magukat, mert folyamatosan generálják maguk körül a gondokat, hogy legyen miről panaszkodni.
Energiacsapolás
Nemegyszer beleestem már én is a csapdába, amikor egy önsajnáló emberen próbáltam segíteni, de a vége csak az lett, hogy rengeteg energiát elpazaroltam rá, én elfáradtam, ő pedig bennragadt a problémagyártásban. Tipikusan az az ember volt, aki még akkor is sírt, ha amúgy épp minden rendben volt körülötte, mert gyorsan keresett magának valami keseregnivalót.
Azért könnyű áldozatául esni egy önsajnáló embernek, mert általában az emberek többsége segítőkész, bennünk van, hogy gondoskodni szeretnénk, és ha bajban van valaki, akkor megoldásokat keresünk a problémájára. És ez jól is van így, mert az az ideális, ha egymást támogatva éljük az életet, de ha valaki csak sajnáltatni akarja magát, azzal a mentális energiáinkat csapolja, igazából semmi szüksége a támogatásunkra. Neki társaság kell a nyomorúságban, nem segítség.
Támogatás vs. sajnálat
Amy Morin a 13 Things Mentally Strong People Don’t Do című könyvében írja le, hogy mi a különbség a támogatás és a sajnálat között. Amikor valaki nehézségekkel küzd, és meghallgatod a gondjait, az nagyon kedves dolog, segítesz neki, hiszen néha épp ennyi elég is ahhoz, hogy jobban érezze magát.
Ha viszont olyan embert hallgatsz meg végtelenítve, aki sajnáltatni akarja magát, azaz megadod neki azt az örömet, hogy sajnálgatod, azzal magadnak és neki is ártasz. Megerősíted abban a hitében, hogy szerencsétlen, és képtelen arra, hogy változtasson a helyzetén, így te is a része leszel a problémának, ahelyett hogy a megoldás felé terelnéd.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Amadeo Valar
Az önsajnáltatás jelei
Olykor egyértelműek a jelek, hiszen mióta csak ismered, egyfolytában folyik belőle a panasz. De vannak olyan helyzetek is, amikor ébernek kell lenned, hogy észrevedd, hogy egy önsajnálóval állsz szemben. Morin a következő példákat hozza az utóbbi esetre:
1. Egy barátod rendszeresen felhív azzal, hogy segítségre van szüksége, de aztán elutasítja az ötleteidet. Ragaszkodik hozzá, hogy az ő problémáit nem lehet megoldani a szokásos módszerekkel, és semmi sem teheti jobbá az életét. De azért közben ahhoz is ragaszkodik, hogy segíts neki.
2. Egy kollégád gyakran panaszkodik a munkahelyetekre, de nem hajlandó például egy feletteséhez fordulni a problémával, aki tenni is tudna valamit az ügyben. Áldozat akar maradni mindenáron.
3. Egy rokonod minden héten újabb krízissel áll elő. Általában magának generálja a problémákat, például felmond a munkahelyén, mielőtt keresett volna új helyet, vagy elkölti az összes pénzét a biciklijére, mielőtt kifizette volna az albérletét. Azt mondja, nem érti, miért történnek vele mindig rossz dolgok, és persze soha semmi nem az ő hibája.
Védd magad!
Az áldozat mentalitású ember általában nem szereti azt hallani, hogy „azért nem minden olyan rossz az életedben”, vagy hogy „nemsokára jobbra fordul minden”. Ha a remény egy szikráját kínálod neki, akkor visszautasítja azzal, hogy megsértődik, mert szerinte lekezelő vagy vele. Nem érdeklik a tanácsaid, csak a reménytelenségére akar megerősítést tőled.
Ha nem akarsz részt venni az önsajnálatában, akkor fel kell állítanod a saját védelmed érdekében pár érzelmi és fizikai határt. Például fogadd meg Morin tanácsait, és mondj valami ilyesmit az adott helyzetre szabva:
1. „Nem lennék jó barát, ha csak csendben végighallgatnám az összes okodat arra, hogy miért nem lesz soha új állásod. Szerintem simán kapnál munkát, ha több energiát fektetnél a keresésbe. Azt hiszem, ha csak sorolod a kudarcokat, azzal még több kifogást találsz majd, hogy miért nem találsz munkát.”
2. „Nagyon nehéz nekem hallgatni, ahogy mindennap ilyen rosszakat mondasz a munkánkról. Próbálok pozitív maradni és értékelni azt, amim van, akkor is, ha nehéz a helyzet. Úgyhogy nem szeretném folytatni a beszélgetést, ha ilyen negatív maradsz.”
3. „Úgy érzem, mindennap segítséget kérsz tőlem, de ha felajánlom a segítségemet és tanácsot adok, akkor közlöd, hogy az úgysem fog működni. Szerintem nem túl hatékony így a beszélgetésünk.”
Ehhez nyilván bátorság kell, hiszen senki sem szeret megbántani másokat, de mégis, ha észreveszed, hogy valaki csak sajnáltatni akarja magát, akkor mindkettőtök érdekében érdemes megtenni ezt a lépést.