Ha magunknak sem valljuk be, hogy bajban vagyunk, akkor a környezetünk is nehezebben fogja felismerni, hogy segítségre lenne szükségünk.
Ez egy elég gyakori megállapítás a jól funkcionáló mentális betegeknél. Velük, pontosabban a jól rejtegetett depresszióban szenvedőkkel foglalkozik a 25 éve praktizáló klinikai szakpszichológus, Margaret R Rutherford.
A Psychology Todayben publikált megállapításai az érintetteknek legalább annyira hasznosak, mint családtagjaiknak, barátaiknak. Ugyanis ő nem a depresszió közismert és jól látható tüneteit írja le, hanem azokat a tünetegyütteseket, amik depresszióra utalnak egy, a hétköznapokban amúgy látszólag jól „működő” embernél.
A depresszió betegség, hangulatzavar, míg a szomorúság egy múlékony állapot, egy érzelem. A depresszió diagnosztikájában a szomorúság csupán egyetlen tünet. Leglényegesebb különbség az idői lefolyásban és az állapot mélységében van. Vagyis a szomorúság, rosszkedv, ha normális, néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik, míg a depresszió több mint két héten át, de akár hónapokig, bizonyos típusok esetén évekig fennáll. A hangulatzavarok diagnosztikájában elkülönítik egymástól a depressziós epizóddal jellemezhető állapotot a mániával járó megbetegedéstől.
A korábban mániás depressziós pszichózis névvel illetett zavar lényege, hogy a major depresszív epizódokon túl fellép a betegség lefolyása során az úgynevezett mánia fázisa is. Amennyiben a mánia teljesen kifejlődik, bipoláris I. zavarról beszélünk, ha csak hipomán (túl beszédes, túl feldobott) állapotok váltják a depressziót, bipoláris II. zavarról van szó. A bipoláris zavar hátterében elsősorban biológiai tényezők állhatnak, gyógykezelése is elsősorban gyógyszeres terápiával történik
A depresszió tünetei több területen megjelennek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.
Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömképtelenség, öngyűlölet, szeretetképtelenség.
Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.
Viselkedéses tünetek: produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.
Kognitív – gondolkodási tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét, pesszimista, reményvesztett, koncentrációképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át, nem lényeges az, ami van. A múltban és a jövőben él, nem a jelenben.
Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni vagy hajnalban felébred, és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.
A pszichiátriai betegségek kategorizációjára szolgáló leírásokban az itt felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de a panaszok több mint felének jelen kell lennie a depresszió diagnózisához.
(forrás: Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika)
1. Tökéletességre való törekvés folyamatos önkritikával
Az, hogy valaki maximalista, egy dolog. Ha mindig arra törekszik, hogy a legjobbat nyújtsa, azt még korántsem nevezhetjük kórosnak. Kivéve akkor, ha e mellé egy folyamatos önostorozás és kudarcélmény társul. Semmi sem elég jó.
Nem azokra a helyzetekre gondol a pszichológus, amikor például valaki nem tud táncolni és ezen jót nevet, hanem arra, amikor a munkájában vagy olyasmiben, amihez ért, nem nyújt mindig száz százalékot, vagy így érzi még akkor is, amikor valójában azt nyújtja. A folyamatos méricskélésről beszél, amit magával szemben tesz, és amiben általában alulmarad.
2. Túl nagy terhet ró magára, mindig mindenért személyes felelősséget érez
Ő az első, aki észreveszi, hogy valami nem oké, és azonnal meg akarja oldani a helyzetet más helyett is. Élete a kötelezettségek körül forog, minden és mindenki jólétéért és boldogulásáért úgy érzi, ő a felelős és rajta múlik. Ez óriási és elviselhetetlen terhet tud róni az emberre.
3. Nehezen viseli el és mutatja ki a rossz, illetve fájdalmas érzéseket
A terapeuta egy olyan példát hoz fel, ami sokaknak ismerős lehet. A páciens ül vele szemben és éppen egy fájdalmas halálesetről, szakításról, veszteségről mesél, miközben mosolyog, esetleg néha fel-fel nevet. A dühöt kerüli vagy tagadja, mert nem illendő kifejezni a világ felé vagy izoláló lehet egy társaságban. A szomorúságot sokszor eldugjuk a fiók mélyére, nehogy másokat terheljünk vele és magunkra maradjunk. Akik ezt sportszeren űzik és senkinek sem nyílnak meg, valószínűleg túl sokat nyomnak el, még magukban is, ami előbb utóbb felgyűlik és nehezebb feldolgozni.
Fotó: Pixabay
4. Sokat aggódik, és kerüli az olyan helyzeteket, amelyeket nem tud előre megjósolni, irányítani
Ez elég egyértelmű megfogalmazás és a szakember megint példával szemlélteti: szeretsz jógázni, de amikor a végén az a feladat, hogy lazulj el és lélegezz, de nem megy a lazulás, akkor legszívesebben kifutnál a világból, mert a helyzetből nem tudsz szabadulni, de magaddal sem tudsz mit kezdeni. A kontrollvágy nagyon erős és az elvesztése maga a tragédia lehet, amit el tud titkolni mások elől, azt gondolják, kevés nála lazább ember van, miközben felemészti belül.
5. „Annyit érsz, amennyi sikert elérsz”
Amikor csak és kizárólag a kézzel tapintható vagy visszajelzéssel kecsegtető dolgok adják az önbecsülését valakinek. Amikor nem tudja, ki ő, mennyit ér, csak ha a teljesítménye alapján kap visszajelzést.
6. Igazi és mély együttérzéssel és aggodalommal figyeli mások jólétét, míg nagyon keveseket enged be a saját világába
Egyáltalán nem megjátszott vagy érdek vezérelte aggódásról beszélünk, hanem igazi, mélyről jövőről. A mások jóléte valóban nagyon fontos, sőt létkérdés neki. Mindemellett nem árul el semmit magáról, a múltjáról, nem engedi, hogy sajnálják. Falat állít maga és mások közé. Ez különösen akkor lehet veszélyes, amikor végül eljut arra a pontra, hogy ő is segítséget kérne, mert nehezen fognak hinni neki. „Depressziós vagy, te, aki mindig vidám vagy, és azt mondod, mindened megvan? Lehetetlen.” A titkolózás és álarc sokszor végzetes következményekkel járhat.
7. Nem vesz tudomást a múltbeli, vagy akár jelenlegi traumákról
Van előnye is annak, ha valaki képes önuralmat gyakorolni. Félretenni az érzéseit addig, amíg rendesen megélheti, kiengedheti, feldolgozhatja. Egészséges emberek is folyamatosan ezt teszik. Azonban, ha valaki mindig elnyomja az érzéseit, soha nem veszi elő, és teszi ezt még a legjelentéktelenebb vagy amúgy könnyebben feldolgozható helyzetekben is, az nagyon nem tesz jót a pszichének. A terapeuta egy ptsd-ben (poszttraumás-szindrómában szenvedő) betegéről ír, aki a következőt mondta neki: „Ami velem történt, nem nagy dolog. Ennél sokkal rosszabb dolgok történnek másokkal.”
8. Más függőségekkel él
Nem tart mértéket az alkoholfogyasztásban. Nyugtatókat, altatókat szed betegségtudat nélkül.
9. Motivációs idézetekkel kel és fekszik
Egyáltalán nem rossz dolog, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy miért lehetünk hálásak. Egészséges mértékben segíthet az optimizmus felé vezető úton. Amikor azonban valakinek folyamatosan ezekre kell emlékeztetnie magát, és úgy érzi, pozitívan kell hozzáállnia mindenhez, mert különben hálátlan, az már baj.
10. Gondot okoz a valódi intimitás
A sebezhetőség, ami egy valódi, intim kapcsolat velejárója, nehézséget okoz neki. A párkapcsolatban is inkább az számít, hogy mit tesznek egymásért, a gyerekekért, mi látszik kifelé, mintsem az, hogy mit jelentenek egymásnak.
A szakember hangsúlyozza hogy, ha ezek közül több is jelen van valaki életében, érdemes figyelmet fordítania a mentális egészségre és esetleg szakember segítségét kérnie.
(Kiemelt kép: illusztráció, iStock)