Megrázó történetet írt meg a marieclaire.hu. A Hollywoodban élő Kovács Klaudia író, rendező a nyilvánosság elé lépve elmondta, apja hogyan zaklatta szexuálisan gyerekkorában. Sorsában több a különösen tragikus elem. Szülei korán elváltak, apja külföldre emigrált, alig tartották a kapcsolatot. Klaudia még csak hatéves volt, amikor édesanyja (az egykori úszó olimpikon, Erdélyi Éva) meghalt gázrobbanásban. A kislány, hogy elkerülje az állami gondozásba vételt, apjához utazott, kérve, hogy vegye magához. Ám a férfi segítségnyújtás helyett kihasználta őt.
Több mint harminc év telt el azóta. A ma már középkorú nőnek mostanra sikerült úgy-ahogy felállni a traumából, és összeszedni az erejét ahhoz, hogy egyrészt feljelentse apját, másrészt filmen is feldolgozza az élettörténetét.
Fotó: Richard Michael Johnson
Már készül a Flame to Flame (magyarul: Égigérő tűz), a forgatókönyv megvan, a castingnál tartanak. Klaudia azt szeretné, ha őt és édesanyját ugyanaz a színésznő alakítaná, mert az az érzése, hogy apja tulajdonképp édesanyján akart bosszút állni az ő bántásával.
„Senki nem sebezhetetlen teljesen, de vártam addig, amíg eljutok egy ahhoz közeli pontra, ahol már annak érzem magam. Csaknem huszonöt évembe tellett. Emellett mostanra találtam olyan bizonyítékokat az ügyemben, amelyek kívülről nézve is megkérdőjelezhetetlenné teszik a történteket. Húszéves korom óta járok terápiára, azóta beszélek folyamatosan a velem történtekről és annak hatásairól, de csak most jutottam el odáig, hogy sírás nélkül tudom megtenni ezt. A terápiám elején volt, hogy csak ültem és zokogtam. Úgy érzem, kell egyfajta stabilitás, mert kisírt szemekkel nem állhatok ki a nyilvánosság elé – már csak más áldozatok érdekében sem. Ez nem jelenti azt, hogy nem fáj, főleg, amikor egyedül vagyok.”
Ami a konkrét történéseket illeti, tizennégy éves korában apja este bement a szobájába, megcsókolta, megpróbálta kényszeríteni dolgokra. Később pornográf fotókat is készített róla. „Olyan szép vagy, mint az anyád – ezt mondogatta közben. – Örülne, ha látná, milyen gyönyörű vagy – meséli Klaudia. – Amikor egy kislánynak meghal az anyja, akkor a legnagyobb vágya az, hogy olyan legyen, mint az édesanyja… talán érezte, hogy ezzel hatni tud rám.”
Később, már felnőttként döbbent rá Klaudia, hogy ami vele történt, az bűncselekmény. De ennél is nagyobb sokkot jelentett számára, hogy amikor rokonainak beszélni mert a dologról, kiderült, hogy mindvégig tudtak róla…
A film előkészületei jogászok és pszichológus bevonásával folyik, a film magyar szaktanácsadója Fáklya Ágnes traumatudatos szemlélettel dolgozó szociális szakember. „Biztos, hogy nem lesz könnyű mindent újraélni a forgatáson, de megbirkózom vele – mondja a rendező. – Felszabadító folyamat ez nekem. Nehéz, de megtisztító, aminek során a végpontra próbálok koncentrálni, arra, hogy hogyan tudom ezt a múltat konstruktívvá átformálni.”
A film mellett részben úgy, hogy aktivista szerepet vállal. Felvette a kapcsolatot nőjogvédő szervezetekkel, mert szeretné, hogy szigorúbban büntessék az elkövetőket, és hogy semelyik országban ne legyen elévülési idő. „Hiszen az áldozatnak egy életen át kell viselni a cselekmények nyomát – mondja erről. – Annak idején nem voltam tudatában annak, hogy súlyos bűncselekményt követtek el ellenem, akkoriban erről még nem is igen esett szó. Pedig nagyon fontos, hogy minden olyan áldozat, aki már megérett rá, beszélhessen a vele történtekről. Aki pedig tud a történtekről, de hallgat, az az elkövetőt védi, amivel legalizálja az erőszakot.”
Klaudia tehát feljelentette az apját, bár mint mondja, nem érez gyűlöletet iránta, inkább sajnálatot. „Annyi mindent elveszít egy ilyen ember… Lehetett volna egy jó apám. Aki megtanít az életre, aki megvéd, és akire felnézek, akit tisztelhetek. A legjobban az fáj, ami csak lehetett volna. Amiben soha nem volt részem: egy kiegyensúlyozott, egészséges apa-gyerek kapcsolat.”
A történet teljes terjedelmében ITT, a marieclaire.hu oldalon olvasható.