A kutyák látványa, érintése és simogatása növeli az emberi agy azon régiójának aktivitását, ami többek között a személyiség kialakulásáért, a társas viselkedésért vagy az érzelmek irányításáért felel, és kutyasimogatás ezen hatása azután is fennmarad egy ideig, ha a kutyák már nincsenek az ember közelébe – ezt derítették ki a Baseli Egyetem kutatói.

A kísérleteik során a résztvevőknek öt helyzetben mérték a prefrontális kérgük aktivitását: először semleges állapotban, másodjára nézniük kellett egy kutyát, harmadjára a kutya nekidőlt a lábuknak, negyedjére simogatniuk kellett a kutyát, majd végül a kutya kiment a szobából, és még egy darabig folytatták az agyi aktivitás mérését. Ezt a cselekvéssorozatot a kutya után egy-egy plüssoroszlán részvételével is elvégeztették.

Az eredmények szerint a prefrontális kéreg aktivitása jelentősen nagyobb volt a kutyával való interakciók során, és ahogy nőtt az egyes feladatok interaktivitása, úgy nőtt egyre jobban az agyi aktivitás is. Ez a plüssoroszlán esetében nem volt megfigyelhető, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatás a társas vagy érzelmi kötődéssel függhet össze, írja a Qubit. 

Mivel a kutyákkal való interakcióról már korábban kiderítették, hogy segít megbirkózni a stresszel vagy a depresszióval, a kutatók szerint a hozzájuk kapcsolódó agyi aktivitás jobb megértése révén még hatékonyabb állatasszisztált terápiákat tudnak kidolgozni a szakemberek.

„Ha a motiváció, a figyelem és a szocioemocionális működés terén hiányosságokkal küzdő betegek nagyobb érzelmi bevonódást mutatnak a kutyával való tevékenységek során, akkor azok növelhetik a tanulás és a terápiás célok elérésének esélyét” – nyilatkozta Rahel Marti, a kutatás vezetője.