Félelem, imádat, elszigeteltség – elég ellentmondásos az, ahogyan a történelem során az emberek a menstruációhoz és a menstruáló nőkhöz viszonyultak. Azt hinnénk, mára, a modern korra helyére került a dolog, de – ha belegondolunk – a tabusítás, negligálás, illetve „a ló túlsó oldala” sem feltétlenül egészséges. Valamiért azonban soha sehol a világon nem sikerült megtalálni a középutat. Lássuk, hányféleképpen látjuk (vagy épp nem akarjuk látni sem) életünknek ezt a részét!
Mágikus hatalom
Penelope Shuttle és Peter Redgrowe The Wise Wound: Menstruation and Everywoman című könyvükben azt írják, hogy az első sámánok és papok nők voltak, akiknek hatalmát a menstruációjukból eredeztették.
Az élet forrása
Régészeti leletek mutatják, hogy a menstruációs vért bizonyos korokban tisztelték. A navajo indiánoknál például az egész törzs együtt ünnepelte, ha egy fiatal lány menstruálni kezdett. Nem csoda, hiszen ez biztosította a fennmaradást.
Szent állapot
Robert Lawer Voices of the First Day: Awakening in the Aboriginal Dreamtime című könyve szerint a menstruációs vérnek olyan ereje van, hogy a nőknek tilos titkolniuk, mikor menstruálnak. Az ausztrál őslakosok például szentnek tekintették azt, aki menstruál.
Az indiai bhakták rendszeresen összegyűlnek istennőjük menstruációs időszakának megünneplésére (Fotó: Profimedia)
Félelem
Sok kultúrában magának a vérnek is nagy és ijesztő hatalmat tulajdonítottak, főként az első vérzésnek mint a lány nővé válása jelének.
Szabályok, tiltások
A leggyakoribb ez az attitűd: a nők viselkedésének szabályozása a ciklus ezen szakasza alatt. Nem tisztázott, hogy ez jót vagy rosszat jelent, hiszen adódhat a nő „tisztátalanságából” éppúgy, mint különleges hatalmából, amitől tartanak. Mindenesetre az ortodox zsidó kultúra például tiltja ilyenkor a Tóra megérintését, a zsinagóga látogatását, de más közösségekben is tilos belépni ilyenkor a templomba – Indiában például nemrégiben az okozott botrányt, hogy két „menstruáló korú” nő figyelmen kívül hagyta a tiltást.
Oktalan hiedelmek
A vérzést sokszor, sok helyen tartották valamiféle gyanús, boszorkányos dolognak, és még a főzéstől is eltiltották az illetőt. Európa több országában nem engedték, hogy az asszony majonézt készítsen, mert „összemegy a tojás”, sok helyen ma sem hagyják tejhez nyúlni, mert szerintük „megsavanyodik”, a hús megromlik. Nem szabad vemhes háziállat közelébe se mennie, nehogy az elvetéljen. És bizony mai napig élő hiedelem az is, hogy ilyenkor nem szabad fürdeni, fodrászhoz menni…
Deszexualizálás
Szinte az összes kultúra – beleértve a modern európai kultúra jelentős részét is – tiltja vagy kerülendőnek, nem higiénikusnak tartja a nemi érintkezést menzesz idején. A zsidó kultúrában nemcsak az adott héten, de utána is önmegtartóztatás és külön alvás kívánatos, majd jöhet a tisztító fürdő. Ehhez hasonlóan a hithű muszlimok is felfüggesztik a közösülést, majd az időszak végeztével rituálisan megmerítkeznek. De már régen is így volt ez. Egyes amerikai bennszülött törzseknél úgy gondolták, a nő energiája ilyenkor megzavarja a férfiét, és akadályozza őt a csatában. A középkori keresztényeknek pedig böjtöt kellett tartaniuk, ha szexuálisan érintkeztek a házastársukkal. A hagyományos kínai orvoslásban a magyarázat legalább egészségügyi: a nők a ciklusuk alatt sérülékenyebbek, így a menstruáció alatti szexuális élet görcsöket, elnyújtott vérzést okozhat, és nagyobb a fertőzésveszély – ám ezek is tévhitek.
Elkülönítés
A nepáli Chandrakalban a nőknek a településtől távolabb eső kalyibákban kell átvészelniük a menstruációt (Fotó: womanintheworld)
Chaupadi: így nevezik azt a szokást, amikor a menstruáció idejére egy kunyhóba száműzik a nőt a közösségtől. Ez elsősorban Nepálban dívik (bár például indián törzseknél is ismert volt), annak ellenére is, hogy két éve betiltották, miután időről időre meghaltak emberek az elszigeteltség körülményei miatt: például megfagytak, kígyómarás érte őket, vagy bűncselekmény áldozatai lettek. Olyan is előfordult, hogy egy anya a két gyerekével együtt kapott szén-dioxid-mérgezést, mikor tüzet akart gyújtani.
Megbélyegzés
Azt gondoljuk, hogy a fentiek elavult és barbár szokások, de a stigmaképző hozzáállás a mai napig előfordul. Gondoljunk csak arra az esetre, amely nem a középkorban történt, hanem a közelmúltban, egy szupermarketben: arra kényszerítették a menstruáló dolgozókat, hogy piros fejpántot viseljenek, mert ilyenkor gyakrabban kiengedték őket a mosdóba.
Medikalizálás
Az sem igazán helyes attitűd, ha a társadalom beteg állapotként tekint ezekre a napokra – márpedig ez napjaink fejlett országaiban is jellemző. Tény, hogy sokan szenvednek görcsös fájdalmaktól ilyenkor, egy szintig azonban ez élettani jelenség. Ennek ellenére az orvosok előszeretettel írnak fel gyógyszert még akkor is, ha nincs ilyen probléma, csupán a ciklust szeretnék rendezni.
Felmentés – kímélés?
Nehéz megmondani, hogy bármiféle speciális bánásmód a nők ellen vagy értük van-e. Az undorról és a távolságtartásról szól, vagy inkább a nők kíméléséről? Mindkettő igaz lehet például Indiában, ahol esetenként felmentik az asszonyt a főzés alól. Ugyanez a viszonyulási mód jelenik meg olyan mai jelenségekben, amikor a nők több szabadságot kapnak a havi vérzésre hivatkozva – Japánban, Koreában, Tajvanon már most is így van ez.
Bristolban pedig nemrég dobták be a „menstruációs szabadság” kategóriáját, hogy hazakéredzkedhessenek az érintett dolgozók. A Coexist nevű vállalat vezetője úgy nyilatkozott, évek óta figyeli nő munkatársai küzdelmét, ezért gondolt az extrára. De kétélű dolog ez. Voltak, akik üdvözölték a figyelmességet, mások csupán újabb férfielőnyt látnak benne, hiszen innentől kezdve a nőket még inkább kiszámíthatatlan munkaerőnek tekinthetik, ami az esélyegyenlőség rovására mehet. Bújtatott indok lehet például arra, hogy nőt ne nevezzenek ki felelős munkakörbe, és összességében is gyámolításra szorulónak állítsák be ezt a nemet.
Ünneplés
(Fotó: SWNS)
Egy biztos: az embereknek a menstruációhoz való viszonyát túl régóta a férfiak határozták meg. Ők szabták meg, mit tehet, és mit nem egy nő ilyenkor, és erre hivatkozva alárendelt szerepben tartották. A 21. században, amikor a nők próbálják visszaszerezni az önrendelkezést a testük felett, és maguk akarják végre eldönteni, hogyan szeretnék megélni annak működését, nem ritka, hogy az ünneplő attitűd lesz a meghatározó. Ennek is van előképe, hiszen említettük, hogy voltak ősi közösségek, ahol örömteli dolog volt az első menzesz. Ez ma úgy fejeződik ki, hogy vannak családok, ahol tortával ünneplik ezt a fontos mérföldkövet a tinédzser lányok életében.
Nagyon fontos a pozitív hozzáállás, hiszen az ma már bizonyított, hogy az anyai minta ebben is jelentős hatással van a lányokra. Ha a menstruáció tabu a családban, akkor a felnövők is negatívumként, titkolni való dologként fognak tekinteni rá – ebben persze a médiának is nagy szerepe van. Attól természetesen még messze vagyunk, hogy a pozitívumokat is meglássuk a rendszeres vérzésben – pedig hát alapvetően arról szól, hogy egy ember szervezete egészségesen működik. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy menstruáció előtt pár nappal sok nő kreatívvá és energikussá válik, Laura Fingerson oktatáskutató szerint pedig ez a testi jelenség sok lányt megtanít arra, hogyan kezelje a fájdalmakat, hogyan vállaljon felelősséget önmagáért. És lassan a nők maguk is képesek pozitívumokat találni ebben az állapotban, és ki is mondani azokat.
Provokáció
Fotó: Profimedia
A feminizmus persze nem akar továbbra is kesztyűben nyúlni a témához, inkább erős eszközökkel hívja fel a figyelmet a szemforgatásra és a hátrányos megkülönböztetésre. Így a menstruáció és a hozzá használt higiénés termékek nem is olyan ritkán bukkannak fel műalkotások témájaként, divattervezők inspirációjaként, sőt az alkotás eszközeként. De a társadalmi egyenlőtlenség másként is megjelenik: csupán az utóbbi évtizedben vált ismertté és beszédtémává a „menstruációs szegénység” fogalma, hiszen tény: ahol ennivalóra és fűtésre kevés pénz jut, ott nemigen költenek az emberek betétre, tamponra. Íme, egy szociális probléma, amely még megoldásra vár a megfelelő, természetes attitűd kialakításán túl.