A általános iskolásokat sok mindennel meg lehet bolondítani. Elég egy kóbor hóbort, egy új divat, és már mindenki szeretne egyet. A szagos radír annak idején menő volt, a négyszínű toll dettó. Csattogott is, amikor húsz gyerek egyszerre váltott kékről pirosra.
undefined
Vagy lendültek a kezek, ha a tanárnő nem hozta be a sajátját, és zöldet akar kölcsönkérni. A fiúk körében népszerűek voltak azok az írószerek is, amiben “történt valami”, értsd: hajó úszott át a Parlament előtt, vagy vitorlás a Balatonon, esetleg egy nő dobta le a ruháit.
undefined
Volt még: rotring ceruza (vékony radírral a tetején), és a Pax toll, de tollat csak onnantól szabadott használni (általában negyedik osztály), mikor csökken a javítás esélye.
Mibe pakoltunk?
A merev, műbőrből készült, csatos, alsósoknak való iskolatáskák kötelező elemei voltak az oktatásnak. A földön birkózó, vagy a táskát ide-oda dobáló fiúk gyakran mentek haza intővel, a felsősök általában szégyellték a gyerekesnek tartott hátizsák formát, és másra vágytak. 
Kötelező volt és utáltuk, mi az?
A műszálas, zsebes vagy zseb nélküli iskolaköpeny a legutálatosabb diák-kellék volt. Kötelező volt hordani, aki nem viselte, megrovást kapott. Védte a hétköznapi ruhát, eltakarta a társadalmi különbségeket, és uniformizált. Mások ezt úgy mondanák, közösségi tudatot teremtett. Csak kékben gyártották, de annak minden árnyalatában (a fehér köpeny és a barna más foglalkozásokhoz volt köthető.)
A köpenyek könnyen száradtak, súlyuk nem volt, és nem gyűrődtek.