Sobri Jóska – A bakonyi haramiavezér, akinek szerelme Répa Rozi volt

Bak Anita | 2017. Június 03.
A betyárok törvény elől bujdosó tolvajok, rablók, egyszóval bűnözők voltak, de regényes okoknál fogva a becsület, tisztelet megtestesítői lettek és a nép hőseivé váltak. Az alföldi Rózsa Sándor után a bakonyi Sobri Jóska következik a ’ népszerűségi ranglistán’, aki férfiasságáról, bátorságáról és szerelméről lett legendás.

A törvény elől menekülő betyárokról alkotott közvélekedés a 18. század közepétől megváltozott: ’csavargó bűnözők’ helyett afféle magyar Robin Hoodokká váltak. Ez utóbbinak nem túl sok alapja volt, hiszen nem csupán gazdagoktól loptak, a nincstelenek között pedig pláne nem osztottak szét semmit. Valószínűleg azért vívták ki a nép szimpátiáját, mert szegények voltak, a gyűlöletes hatalom pedig üldözte őket, így a kizsákmányolt emberek túlromantizált reprezentánsaivá váltak.

A mai napig nem tisztázott, hogy miért vált Sobri Jóska ilyen népszerűvé és miért rajongtak érte még a halála után is; miért született annyi monda, legenda és mítosz vele kapcsolatban. Míg Rózsa Sándor egy ’élet munkájával’ alapozta meg hírnevét, addig Sobri Jóska csak pár évig betyárkodott, hiszen fiatalon, 27 évesen meghalt és igazából semmilyen kiemelkedően nagy rablást vagy tettet nem vitt véghez. A róla szóló balladák általában egy idealizált jótevőről szólnak, aki nem ismer félelmet, bátor, magabiztos és eszes. A Sobri kultusz egyik nyitja talán az, hogy különlegesen helyes pasi, vagy ahogy akkoriban fogalmaztak ’csinos arcú’ legény lehetett ’sudár termettel’.

Fotó: Wikipedia

Sobriról igazán biztosat nem lehet tudni, még a születése körül is számos monda kering. Valódi neve bizonytalan, de ez a betyárok esetében bevett szokás volt, hiszen jobbnak látták, ha a családnevüket nem ismeri senki. 1810-ben született és a legvalószínűbb történet szerint apja kondás volt, aki Sobor faluból származott, innen kaphatta a sobri jelzőt. Jóska istenfélő kisbojár volt, mígnem egy nap rossz társaságba keveredett és részt vett egy disznólopásban, majd elfogták, megbotozták és két év börtönbüntetésre ítélték. A történetet úgy mesélik, hogy a börtönben az egyszerű, szerény Jóska teljesen megváltozott. Megtanult írni-olvasni, nagyvilági, hetyke legényként viselkedett és annyira megszerette a szép ruhákat, hogy a későbbi rablásokból szerzett pénzek jelentős részét is erre költötte.

Sobri, a bandavezér

A börtönévek után számos kisebb-nagyobb rablást követett el, de az igazi betyár élet 25 éves korában kezdődött: egy másik bojtárral kiraboltak egy juhászt, amiért a barátját felakasztották, ő pedig innentől fogva bujkálásra kényszerült. A Bakonyba menekült és csavargó szegénylegényekből, rablókból megszervezte saját bandáját, amelynek a létszáma egyre nőtt, Sobri pedig egyre népszerűbb bandavezér lett.
Ebben az időszakban érte el Jóskát a nagybetűs szerelem is Répa Rozi személyében. Rozi egy malom szolgálólányaként dolgozott és az egyik nap egy uraság tiszteletlenül bánt vele ’ rávetette a szemét, s elkezdte a lányt hitegetni, csábítani, csiklandozni’ , mire a lány ellökte magától és a férfi a fogaskerekek közé esett. Az uraság szerencsére nem halt meg, de természetesen bosszút esküdött, ezért Rozi még aznap este elmenekült egy közeli csárdába, ahová Sobri és a legényei is betértek. Jóska első pillantásra beleszeretett Roziba és bár nem vette feleségül, de nagy szerelemben éltek Sobri haláláig.

Sobri Jóska ’első mondatai’ a csárdában Rozihoz, Eötvös Károly tollából: „Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna. Egész éjjel nem hunytam le a szememet, csak terólad gondolkoztam. …Légy mátkám, légy galambom, légy hűséges szívbelim. Hol elmegyek tőled, hol megjövök hozzád, de mindig a tied leszek. Szegénylegény vagyok, de Sobri Jóska vagyok” (Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)

Kép: Wikipédia

A Sobri-banda közben egyre hírhedtebbé vált, a kancellária a fél országot mozgósította Sobri ellen és 100 arany vérdíjat tűztek ki a fejére. Halálával kapcsolatban is sokféle mendemonda született, nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt. Az egyik verzió szerint a hajtóvadászat eredményeképpen őt és öt társát a tolna megyei Lápafőnél elfogták, majd felakasztották. Egy másik monda szerint Sobri látván reménytelen helyzetét a helyszínen, szíven lőtte magát. A megyében sokáig ennek bizonyítékaként mutogatták a pisztolyát, valamint azt a tölgyfát, ahová a falubeliek temették. Rozival nem lehet tudni mi történt Sobri halála után, úgy beszélték, hogy vagy a Balatonnak ment, vagy egyből megszakadt a szíve, vagy elment megkeresni egyetlen szerelmét.

Sobritól volt hangos a bulvár

Olyan hírek is elterjedtek az 1840-es években, hogy Sobri Jóska egyáltalán nem halt meg, hanem az Alföldön él gazdag emberként, vagy New Yorkban, ahol a Broadway-en nyitott egy saját gyógyszertárat. Az 1848-1849-es szabadságharc után a Sobri-kultusz újból virágzásnak indult, szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint a Tiszántúlon él álnéven, nappal tehetős nemesnek álcázva magát, éjjel pedig igazságosztóként járja a vidéket.

Az 1840-es évek után Sobritól volt hangos a bulvár, az ő történetéről cikkeztek a divatlapok, folyóiratok. Színházi előadások, musicalek formájában vitték színpadra az életét, sőt még egy balett előadást is bemutattak. A 19. század és a 20. század elején sorra születtek a regények, balladák, színművek. Novák Emil rendezésében egy kalandfilm (Sobri 2002) és egy hat részes sorozat (Sobri) is készült az életéről.

Forrás:

Exit mobile version