A Magyar népmeséket nemcsak Szabó Gyula hangja miatt imádtuk, hanem a történeteket is nagyon szerettük. Mindegyikben próbára tették a főhöst, aki jellemzően szegény sorsú, de jószándékú, eszes ember volt, és persze, a végén elnyerte megérdemelt jutalmát.
A mesék végén mindig volt tanulság: kitartásra és becsületességre nevelték a gyerekeket. Ilyen A szorgalmas és a rest leány retró meséje is, amiben a segítőkész, tevékeny leány és a lusta, „csecsebecse lábacskáit, és a vacsavacsa kezecskéit” be nem piszkító mostohatestvér történetéből okulhatunk.
