A viaszos vászon azok közé a retró használati tárgyak közé tartozik, amik nemcsak átslisszantak a vasfüggöny résén a rendszerváltás után, hanem diadalittasan léptek át a ’90-es évekbe, és velünk vannak a mai napig. A mintázat változott, a funkció nem: már nagyanyáink is viaszos vászonnal borították az ebédlőasztalt, a jó példát követve pedig anyáink is továbbörökítették a szokást. Mi pedig kik is vagyunk ahhoz, hogy ezt a szép hagyományt felülírjuk vagy megváltoztassuk?!
Így történt tehát, hogy sok konyhában és nyaralóban mind a mai napig retró viaszos vászon ékesíti a konyhaasztalt. Nem vitatjuk, praktikus, mert se piros arany, se bor, se pörköltszaft nem ejthet foltot a becsületén, keményen ellenáll a legádázabb ételfoltnak is. Egyetlen ellensége van csupán, a kés, ami viszont úgy hasít a viaszos vászonba, mint felismerés a bepálinkázott KMK-sba, ha előtte állt a hatóság.
