2018. október 11-én, a Trafóban debütált Az Ügy. A darab fehérre meszelt falú hivatalában, aktakupacok között sorra váltják egymást a hazai hétköznapok jól ismert figurái: egyesek csekket jönnek befizetni, mások sokadjára próbálnák módosítani a lakcímkártyájukat, néhány pocakos kismama pedig GYES-re regisztrálna. Az ügyintézés csigalassú, és félő, hogy az egyszerű kérelmeket is elnyeli a bürokrácia… Ismerősen nyomasztó élethelyzetek, de mit keres mindez a színpadon? És hogy jönnek ehhez az olyan átköltött népdalok, mint ez:
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.
Fűtésszámlánkra, babám, ráköltöttem a gatyám,
Ej de kár, jaj de kár, nyílászáró sosem zár.
Na és az elektronikus zene? És az egész tetejébe egy divatbemutató? A két egymást követő telt házas estével bemutatkozó különleges előadás megálmodóit, Nagy Fruzsinát és Halas Dórát kérdeztük.
Fotó: Kovács Márton
Addig oké, hogy mindenki utálja a hivatalokat. De hogyan, és miért lesz ebből előadás? Mi volt az a pont, amikor elhatároztátok, a témának a színpadon a helye?
Nagy Fruzsina: Két éve már volt egy közös darabunk, itt nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és ezt a csapatmunkát szerettük volna folytatni. Szembejött velünk egy berlini zenés színházi pályázat, amire bármilyen ötlettel lehetett jelentkezni. Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi lehet a külföldiek számára is érdekes. Megtudtuk, hogy a pályázat kiírói szeretnek olyan előadásokat meghívni, amik az adott ország problémáival foglalkoznak. Így jutottunk el a hivatali élethez. Szerencsére út közben megtaláltuk egymást Cuhorka Emesével és Fekete Ádámmal, akik az előadás koreográfusa, illetve dramaturgja lettek, így együtt alkotunk rendezői csapatot.
Halas Dóra: A Soharóza alapvetően egy olyan csapat, ahol közös alkotásból születnek az előadások, ehhez pedig jól is jönnek azok a témák, amik mindenkit érintenek. A bürokrácia, a hivatali ügyintézés pont olyan dolog, amit jól esik kicsit viccesen felfogni – a helyzeten belül is. Sokkal jobban járok, ha humorosan látom a dolgokat, mint ha idegeskednék miattuk. Érdekesnek találom, hogy miként lehet egy ilyen földhözragadt témát absztrakt úton színpadra rakni, közben extrém eszközöket használva, mint amilyenek Fruzsi jelmezei.
Fotó: Kovács Márton
Nap mint nap sorban állunk postán, boltban, hivatalban. Hogyan nem unalmas pont ezeket az élethelyzeteket nézni közönségként?
Nagy Fruzsina: Nagyon frusztráló, ha az ember nap mint nap rákényszerül a sorban állásra. Az, hogy pont erről csinálunk előadást, egész jó terápia. Így kiadhatom magamból és feldolgozhatom ezeket a negatív élményeket. Ebben az előadásban pontosan ezt tettem, és remélem, hogy a nézőkre is ilyen hatással lesz, például fognak tudni nevetni a fájdalmas, de abszurd helyzeteken.
Halas Dóra: Szerintem pont azért nem lesz unalmas kívülről nézni, mert a jelenetek teljesen elemelkednek a konkrét szituációtól, és remélhetőleg még érthető módon, de meglehetősen absztraktan nyúlunk zeneileg és látványban is hozzájuk.
Mi az emberek első reakciója, amikor megtudják, hogy mi az új darabotok témája? Mesélnek szörnyű hivatali sztorikat?
Nagy Fruzsina: Általában meglepődnek. Bár aki engem ismer, az általában megszokta, hogy ritkán foglalkozom hétköznapi dolgokkal… ők talán azt nem értenék, ha sokkal kiszámíthatóbb témát vettünk volna elő. És amint mesélek különböző jelenetekről, hirtelen mindenkinek van saját története, magáról, vagy a szomszédjáról, vagy az anyukájáról. Ezért is ilyen izgalmas ez a témaválasztás, mert mindenki talál benne olyat, amihez tud kapcsolódni.
Halas Dóra: Nekem nem szoktak mesélni, de amikor beszélek a témáról, általában nagyon-nagyon kíváncsiak lesznek, nagyra kerekedik a szemük, meg röhögnek. Érdekes, de nekem elsőre nem tűnt fel, hogy ez egy meghökkentő témaválasztás, és amikor először meséltem ismerősöknek a darabról, akkor vettem észre, hogy szerintük ez nem normális, pedig nekem addig teljesen normálisnak tűnt.
Nagy Fruzsina és Halas Dóra (Fotó: Kovács Márton)
A előadásotok műfaját „catwalk koncertként” határoztátok meg. Pontosan mi ez? Hogyan jutott eszetekbe? Egyáltalán: hogy jönnek az extrém jelmezek, átköltött népdalok és az elektró a hivatali ügyintézéshez?
Nagy Fruzsina: Régóta kerestem magamnak azt a formát, amiben úgy lehet a jelmezeimet megmutatni, hogy egyrészt fókuszba kerüljenek, másrészt ne legyen mindez öncélú. A találkozás véletlen volt Halas Dórival, de már az első munka során hihetetlen felismerés volt számomra, hogy valószínűleg végig valami ilyen előadási módot kerestem. A zene és a látvány ugyanis elképesztően segítik, kiemelik és felerősítik egymást. A catwalk koncert műfaji megnevezést mi találtuk ki. Leegyszerűsítve azt takarja, hogy éneklő modellek mutatják be a jelmezeket. Az volt az elképzelésünk, hogy egy képzeletbeli hivatalban a panaszosok az ügyeiket, panaszaikat, mint jelmezeket viselve jelennek meg. Először aggódtam, hogy a Soharóza tagjai mit szólnak majd a nem mindennapi ötleteimhez, de a kezdetektől komoly magabiztossággal hordták ezeket a nagyon nehezen viselhető, nagy türelmet és kitartást igénylő jelmezeket – talán mert ők is úgy érezték, hogy teljesen más dimenzióba helyeződnek az absztrakt, furcsa, határokat feszegető ruhákban énekelve. Nekem mindig a témát a legnehezebb meghatározni, utána viszont ezerrel elkezdek dolgozni, és nagyjából minden tud inspirálni. Ezt részben a londoni tanulmányaimnak köszönhetem, ott sokszor nagyon rövid idő alatt kellett nagyon kreatívan megoldani feladatokat. Például ha ránéztem egy almára, abból a fejemben már rögtön kreáltam egy krinolinos jelmezt vagy egy kalapot.
Fotó: Kovács Márton
Halas Dóra: A catwalk koncert műfajt az előző közös előadásunk, a Tabu kollekció bemutatójával találtuk ki. Mivel jól sikerült, szerettük volna folytatni. Ezért kerestünk témát egy új catwalk koncerthez, és ezt találtuk ki a korábban említett pályázathoz. A népzenéhez is a pályázat miatt nyúltunk eredetileg, konkrétabban a Székelyfonó műfajához, amely népdalokat fűz össze egy hosszabb sztorivá. Viszont utólag nagyon nem bánom, mert szerintünk nagyon szórakoztató, hogy ahogy a Székelyfonóban az asszonyok az életükről énekeltek, pont úgy éneklünk mi is a saját városi életünkről. Fekete Ádám ezért is írt hozzájuk új szövegeket, hogy még hitelesebben tudjunk erről beszélni.
Az Ügy a Cafe Budapest fesztiválon debütált, két egymást követő estén is telt házzal játszottátok. Aki lemaradt, hol nézheti meg legközelebb?
Nagy Fruzsina: Legközelebb március 12-13-14-én játsszuk Az Ügyet a Trafóban. Reméljük, hogy annak is gyorsan híre megy, és akik most lemaradtak, azok tavasszal meg tudják nézni.
Halas Dóra: Addig pedig január 5-én és 6-án lehet minket látni a Tabu kollekcióval, szintén a Trafóban.
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Németh Melinda)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Németh Melinda)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Németh Melinda)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Kovács Márton)
Az Ügy c. darab fotós főpróbája a Trafóban (Fotó: Németh Melinda)
Ki kicsoda?
Soharóza: A kísérleti, improvizatív kórust 2008-ban alapították. Közterületeken és koncerttermekben egyaránt énekeltek már, nemzetközi kórusversenyen is indulnak. Az együttes nevét egy Soha Róza nevű kislányról kapta, a kórus vezetője Halas Dóra karnagy.
Nagy Fruzsina: Jelmeztervező, tanulmányait Londonban kezdte, és a Magyar Iparművészeti Egyetem textiltervező szakán fejezte be. Pályája alternatív színházaknál indult, ahol a szűkös anyagi feltételeket kreativitással kellett ellensúlyozni. Saját bevallása szerint ennek ma is nagy hasznát veszi. A Trafó mellett az Örkény, a Katona József, a Nemzeti, a Gárdonyi Géza színházaknak és a Krétakörnek is dolgozott már.