“Lalival nagyon szeretjük egymást, de az utóbbi időben nagyon sok bántást kapok. Nem merem kiejteni ezeket a szavakat, de a “szopós kurvá”-tól a “basszon meg a cigányprímás, te rohadt geci állat” mondatig minden elhangzik. Úgy érzem, kiszámíthatatlan Lali dührohama, és én nem szolgáltam rá. Amikor így viselkedik velem, akkor félek, rettegek, szégyellem magam saját magam előtt is, hogy hogyan süllyedhettem ilyen mélyre. A megalázottság, a női mivoltom porba tiprása, az önbecsülésem eltaposottsága az az érzés, ami átjár. Tehetetlennek érzem magam és remegek olyankor. Próbálom Lalit nyugtatni, de úgy érzem, még dühösebbé válik.
Összegömbölyödöm, amikor bánt, és szeretnék olyankor elsüllyedni szégyenemben. Már azt is éreztem mostanában, hogy biztosan én vagyok a hibás, biztosan megérdemelem azt, amit kapok.
Már egy-két alkalommal elcsattant egy pofon is, mint a múlt héten is, amikor nem tudtam bemenni dolgozni, mert belilult az arcom” – meséli Dóri, aki 36 éves kertészmérnök.
A bántalmazott nő érzéseit szépen lehet látni Dóri esetéből. Megszűnik az önmagával való kapcsolata, ami miatt kezdi elhinni azt, hogy valóban, ő is tehet arról, hogy a párja dühös lett. Megadja magát a sorsának, a kezdeti tiltakozás után azonosul szerepével, így oldja fel a megélt disszonanciát. Ez akadályozza meg a bántalmazott nőket abban, hogy felismerjék helyzetüket, és érdemben küzdjenek ellene.
Az agresszió kapcsán van egy bántalmazó, az agresszor és a bántalmazott, az áldozat, aki a szenvedő alany. A bántalmazó frusztrációt él át. Ez a frusztráció létrehoz egy regressziót, a viselkedésszintnek olyan visszaesését, amely agresszióba torkollik. A bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó sokszor az otthonról hozott mintát követi. Ha az eredeti családjában jelen volt az agresszió, a szidás, a verés vagy a lelki terror, akkor a szociális tanulás, valamint az utánzás mint a tanulás egyik legalapvetőbb formája révén elsajátítja a bántalmazó viselkedést, és a felnőttkori párkapcsolatában mint a problémamegoldás eszközét használja. Bántalmazó viselkedéshez vezet az is, ha egy családon kívül megélt helyzetből adódó félelmet és frusztrációt késleltetve, a családtagot bántalmazva él ki a bántalmazó fél.
- A bántalmazott nő sokszor úgy tudja elfogadni bántalmazott szerepét, ha azonosul vele, és bűnösnek definiálja magát. Nem látja reálisan helyzetét, főleg akkor nem, amikor a bántalmazó férfi a verés vagy a verbális erőszak után a másik végletbe esik, bocsánatot kér, virággal érkezik haza, simogatja, csókolgatja kedvesét. Következnek a “mézes napok, hetek”, amikor a bántalmazó a csillagot is lehozza az égről. Mindent megbán, így a nő, mivel érzelmileg érintett, és nem képes tisztán értékelni helyzetét, könnyen elhiszi, hogy párja bántalmazó viselkedését csupán egy rossz pillanat okozta. Megbocsát, és elhiteti önmagával, hogy nincs semmi baj. Ez így megy hónapokon, éveken át.
“Aztán rendszerint egyik pillanatról a másikra Lali abbahagyja a szidalmazást, akkor, amikor már látta, hogy megsemmisített. Akkor becézget, cirógat és édesget, sokszor gügyög, mintha egy csínytevő kisgyerek lenne. Aztán meg azonnal szeretkezni akar. A múltkor nem hagytam, akkor nagyon durván megerőszakolt, trágár, megalázó mondatokkal illetett. Azt mondta:
“Kisanyám, tedd szét a lábad, agyonütlek, ha nem élvezel!”
Markolt, harapott, és a tiltakozásom ellenére belém hatolt. Élettelen tárgynak, megalázott, kisemmizett testnek éreztem magam. Másnap ajándékokkal érkezett haza, szokás szerint rengeteg pénzt elköltött rám. Ilyenkor bocsánatot kér, magához ölel, megígéri, hogy soha többé nem tesz ilyet. De én félek, és remegek, közben jól esik az ölelése. Félek, hogy ha még egyszer bekövetkezik, akkor összeomlok, és nem fogom tovább bírni. Miközben érzem, hogy szeretem, és vele akarom leélni az életemet. A nőiségem romokban hever, a megalázó szavak visszhangoznak a fülemben. Csak abba tudok kapaszkodni, hogy megígéri, soha többet nem tesz ilyet velem. De mégis mindig megismétlődik” – meséli Dóri.
Az érzelmi hullámvasút másik véglete, amikor a bántalmazott nő elhiszi, hogy a verés vagy a megalázó verbális agresszió csakis az erős szerelem érzése miatt van jelen a párkapcsolatban. Azért, mert párja nem tud mit kezdeni az érzelmeivel. Ezt könnyű neki elhinni, hiszen a nő is ezt szeretné. Ez különösen hihető, amikor szexuális erőszakról van szó, amiben a bántalmazó béküléskor kívánatos nőnek tünteti fel áldozatát.
Az áldozat szerepéből nehéz a bántalmazott nőket kihúzni. Kevés az a nő, aki tovább tud lépni vagy felismeri azt, hogy áldozattá vált. Ha az első pofon nem elegendő figyelmeztetés, akkor később egyre nehezebb kilépni a bántalmazó kapcsolatból, hiszen a bántalmazó fél érzelmi függésben tartja az áldozatát. Az áldozat önértékelését darabokra töri, amit nem vagy csak nehezen lehet később összerakni. Mi emberek akkor vagyunk boldogok, ha elfogadnak, és szeretnek minket. A másikhoz való tartozás alapvető igényünk. A bántalmazó ezt a szükségletet használja fel a függés kialakítására. Először széttöri az önbecsülést, aztán kialakítja a lelkileg megsemmisített partner valakihez való tartozás igényéből fakadó függő viszonyt. Az áldozat mindent elkövet, hogy szeressék őt, ezért állja a sarat akkor is, amikor ütések érik őt.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.