Mitől bio?
Ahhoz, hogy egy ruhát bioruhának lehessen levezni, egy sor szigorú kritériumnak kell megfelelnie a termeléstől kezdve a gyártáson át egészen a szállításig – tudtuk meg Sárga Viktortól, az organikus ruházatot forgalmazó Mollys cég tulajdonosától.
Az első alapvető követelmény, hogy a textília alapanyagát biokörülmények között termesszék, egy meghatározott feltételrendszer szerint, mely szabályozza egyebek mellett, hogy a felhasználandó növényeket kizárólag biológiai eljárásokkal védhetik a kártevőktől, a termelés során nem használhatnak vegyi anyagokat, a termést pedig kizárólag kézi erővel takaríthatják be. A biogyapjúhoz ökológiai gazdálkodásban tartott, mesterséges szerek (például növekedésserkentők) nélkül nevelnek állatok gyapját szabad felhasználni.
A szabályozás a gyártás körülményeire is kitér. A bioruhák csakis a fair trade, azaz a méltányos kereskedelem jegyében működő gyárakban készülhetnek, ahol a munkások emberséges körülmények között, tisztességes bérezésért dolgoznak és a gyártáshoz szükséges energiát lehetőleg megújuló energiaforrásokból – így például napkollektorokból – fedezik. A gyártási folyamatok során a ruhákon nem mehet végbe semmilyen vegyi textilképzési folyamat, nem használnak optikai fehérítőket, nehézfémeket vagy formaldehidet. A textíliák rugalmasságát adó elasztánt biopamuttal vonják be, úgy, hogy az a bőrt semmiképp se irritálhassa. Az anyagokat kizárólag növényi és ásványi eredetű, organikus festékekkel festik, a ruhákra kerülő cipzárak, kapcsok pedig króm- és nikkelmentesek.
Az elkészült termékeket aztán a lehető leginkább környezetkímélő módon juttatják a célállomásra, ezért repülőgép helyett például hajón teszik meg az akár többkontinensnyi utat.
Az alapanyagokat és a gyártási folyamatokat nemzetközi szervezetek ellenőrzik, ezek közül a legjelentősebbek a SKAL, a GOTS, a Naturland, az IVN és a Biore. Hazánkban a biotextíliák gyártására önálló szabályozás nincs, így az EU-s törvények érvényesek, melyek betartását a felsorolt szervezetek is garantálják.
Biotextilek
Biopamut: Alapanyaga a biokörülmények között termesztett gyapot. Kiváló nedvszívóképességgel rendelkező ruhaanyag, a szintetikus pamut organikus alternatívája.
Biogyapjú: Ökológiai gazdálkodásban tartott állatoktól származó gyapjú. Kiváló hőszabályozó képességgel rendelkezik, puha, kellemes viselet, a benne lévő lanolinnak köszönhetően pedig önfertőtlenítő.
Kender: Strapabíró, ugyanakkor kényelmes holmik készíthetők belőle, melyek akadályozzák bizonyos baktériumok és gombák szaporodását is. Télen melegen tart, nyáron viszont hűsít és a káros sugárzástól is véd.
Bambusz: Légáteresztő, természetes fényű, selymes, ugyanakkor gyűrődésmentes, formatartó textília készül belőle, allergiások, érzékeny bőrűek számára különösen ideális viselet.
Az előzőekben felsorolt, manapság leggyakrabban használt organikus ruhaanyagok mellett egyre több újfajta természetes textília bukkan fel a piacon. Ilyenek például a fenyőből nyert cellulózból készülő lenpur, ami tapintásra leginkább a kasmírhoz hasonlít, az erős, rugalmas, ugyanakkor selymes tapintású piña, ennek alapanyaga az ananászlevél, a cellulóz és a tengeri alga alapú, stresszoldó és méregtelenítő hatású SeaCell vagy épp a kagylóhéjakból származó kitozán és a cellulóz alapú Tencel C, ami hidratáló, bőrmegújító hatású.
Környezettudatos élet, környezettudatos öltözködés
Mint azt Sárga Viktor a Nők Lapja Cafénak nyilatkozva elmondta, tapasztalatai szerint külföldön jelentős az igény a bioruházatra, hazánkban viszont egyelőre elsősorban azok keresik, akik egyébként is környezettudatos életmódot folytatnak, ezen belül a fiataloktól kezdve a családosokon át a nyugdíjasokig mindenféle korosztály képviselteti magát.
Sokan vélhetőleg azért idegenkednek a bioruháktól, mert az a sztereotípia él bennük, hogy ezek a holmik seszínű, formátlan, sprőd zsákruhák, holott ez egyáltalán nem így van. A biotextíliák küllemükben és nem elhanyagolható módon érzetre is kellemesebbek a legtöbb szintetikus textíliánál, a gyártók pedig egyre inkább odafigyelnek arra, hogy évről évre az aktuális trendeknek megfelelő kollekciókkal rukkoljanak elő. Biztató, hogy fiatal divattervező-generáció egyik kedvenc témája is a környezettudatos öltözködés. Emellett pedig nagy nevű kreátorok – például Stella McCartney –, illetve több ismert tömegmárka is felismerte már az ökodivatban rejlő lehetőséget, és organikus kollekciókkal, termékcsaládokkal rukkoltak elő. Utóbbiakhoz kapcsolódóan meg kell azért jegyezni, hogy ezeknek csupán egy része 100 százalékos bioruházat, a jellemzőbb egyelőre az, hogy ugyan az alapanyag valóban biogyapot, a gyártás azonban már olyan körülmények között zajlik, mint a szokványos, szintetikus textíliákból készülő holmiké.
Miért nem drágább?
A bioruhák árai az olcsó kínai holmikéval ugyan nem versenyezhetnek, viszont például a középkategóriás fast fashion márkák termékeinél általában nem drágábbak. Mint azt a szakembertől megtudtuk, ez egyrészt azért alakult így, mert a bioruhákra világszinten egyre nagyobb a kereslet, ami az árakat lenyomja; másrészt pedig, mivel a nagy divatcégek esetében magát a márkát fizetjük meg, miközben a ruhák előállítási költsége általában lényegesen kisebb, a bioholmikat viszont az előbbieknél drágább és bonyolultabb előállítani, ezek esetében tehát az előállítási és az eladási ár lényegesen reálisabban közelít egymáshoz.
Hogyan tartsuk tisztán?
A bioruhák esetében fontos figyelnünk arra is, hogy azokat lehetőleg szintén természetes alapanyagú tisztítószerekkel mossuk, így például mosódióval vagy – ha ezt túl macerásnak találjuk – más, organikus mosószerekkel. Ez ugyanis szükséges ahhoz, hogy maximálisan megtartsák előnyös tulajdonságaikat.