Ami a kortárs divatot illeti, engem a gólya rossz időben, rossz helyen pottyantott le. Túl sokat nem konyítok a trendekhez, de azt tudom, hogy nem tetszik, amit évszakról évszakra a kirakatokban látok, és azt sem szeretem, ahogy a magyar átlagember öltözik. Harminc-negyven évvel ezelőtt más volt a helyzet, mindig rajongással figyeltem a nagymamáimat és az édesanyámat, akik még tudták, mi az a sikk, a visszafogott elegancia, a kacér báj – és a minőségi alapanyag. Ez jutott eszembe, amikor ezeket a régi divatlapokat megláttam. A válltöméses formációktól eltekintve szinte nincs is olyan darab, amit ne fogadnék el.