A ház, amit két nap alatt húztak fel

Batár Zsolt épületfotóst és Turányi Bence építészmérnököt régi barátság köti össze. Közös kísérletük ez az erdei lakóház a Pilisben. Itthon még egyedinek számít, miközben Ausztriában vagy éppen Japánban felkapott az efféle építési technika, Angliában pedig nyolcemeletes épületet is húztak már fel fapanelekből. Az alapanyag drága, az építés viszont olcsó, akárcsak a ház fenntartása. Az eltelt három évről és a ház jövőjéről a tervezőt és a lakót kérdeztük.

Épülj gyorsan!

“Lélegző házra vágytam, ami együtt él a természettel, az építéssel pedig szerettem volna gyorsan végezni – mesél a kezdetekről Batár, aki a családjával költözött be a faházba. – Bencével fél évig terveztük a házat, a szerkezetet két nap alatt húzták fel. Szó sem volt két hónap malterozásról, szotyizásról, semmi olyanról, ami egy téglaháznál előfordulhat. Jött egy darus meg pár srác, és pillanatok alatt összerakták a fapaneleket. A belső munkálatok még fél évig tartottak.”

Turányi szerint egy ilyen, 60 négyzetméteres alapon fekvő kétszintes ház tokkal-vonóval akár három hónap alatt megépíthető, a fotográfus házánál a “szöszmötölés” oka maga a tulajdonos. “Nem siettem, nem volt fővállalkozóm – folytatja Batár. – Sokan megfordultak nálam, én vezényeltem a műszaki munkákat.” A speciális szerkezet felépítéséhez egyébként szükségtelen speciális kivitelező, jó famunkások össze tudják tenni bármikor az elemeket.

Variálási lehetőség viszont nincsen, a házhoz pontos szabásminta készül, kivágni belőle (hogy összenyissunk helyiségeket) később nem lehet, de egy ablakot beépíteni például nagyon gyors menet, egy fűrészelőbrigád pár óra alatt megoldja.

Sokan élünk abban a hitben, hogy egy ház csak téglából, vasbetonból vagy hasonló barátságtalan, de stabil anyagból épülhet. Ennek ellenpéldája ez a meseszép családi ház az erdő szélén, amit ötvenöt darab, lucfenyőből készült panelből állítottak össze. <a href="https://nlc.hu/foto/20131109/legszebb-epuletek-magyarorszag-2013/" target="_blank">Ez az a ház, ami legjobban tetszett a Nők Lapja Café olvasóinak</a> a Média Építészeti Díj jelöltjei közül, így megkerestük a lakókat, hogy megkérdezzük, hogyan épült, és milyen benne élni.

Bútorban lakni olcsó

Batár három éve költözött be a családjával, előtte egy harminc négyzetméteres faházban lakott, alig pár méterre új lakhelyétől. “Kertvárosból, vidékről jövök, mindig is meghatározó volt a zöld környezet, a természet” – mondja. Pont ezért nem színezte a falakat, és nem használt sehol természetellenes színeket. “Lekezeltük a fát, hogy ne látszódjon rajta az ujjlenyomat, de ennyi. Kicsit olyan érzés most, mintha egy tiszta fabútorban mászkálnék. Hozzá is érek mindig a falhoz, amiből eleve folyamatosan árad a faillat. Nincsenek masszív szigetelések, sem dupla ablakok, ezek nélkül is működik a rendszer.”

Mintha kabát simulna a házra

A rendszer alapját a minőségi faanyag adja. “Ebből a fából tíz centi megfelel egy harminc centi vastag téglafalnak – mondja Turányi. – Mivel a fal vékony, a beltér megnő.” Na jó, de ha ilyen vékonyak a falak, és fent vagyunk a hegyen, akkor biztosan hideg van – gondolhatnánk. Pedig a válasz egyértelműen: nem. Különösen, hogy a homlokzati fapaneleket tizenöt centi vastag puha hőszigetelés és fekete fólia fedi. “A szigetelés olyan, mintha egy nagyon jó minőségű télikabát simulna a házra – folytatja Turányi. – Belülről átereszti a párát, kívülről viszont nem engedi be a vizet.” Ilyen külső “védelem” mellett a fűtés sem drága. “Faelgázosító kazánnal fűtünk, ez adja a padlófűtést és melegíti a radiátorokat – mondja Batár. – Tavaly a leghidegebb hónapban került húszezer forintba a meleg, akkor napi fél talicska fa kellett. A hideg házat egyébként nyolc óra alatt képes 25 fokra felfűteni a rendszer.”

A büdzsébe sajnos nem fért bele a napelemek kiépítése, Turányi szerint két kollektorral és egy elemmel megoldható lenne az áramellátás. A beruházás ötszázezer és egymillió forint közti összegből kihozható, és 4-5 év alatt megtérül az ára.

Bírja? Bírja!

Bár a ház amolyan építészeti kísérlet, tervezője állítja, 10-20 évet minimum ki kell bírnia anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni, de ha bármi történik, akkor sem horribilis összeg a javítás. “A külső szigetelés maximum 200 ezer forintból kicserélhető, ha mondjuk lefújja a házról egy szélvihar – állítja Turányi. – Bár ez szinte lehetetlen.”

A ház stabilitásáról egyébként annyit, hogy Japánban (ahol imádják ezt a technikát) már letesztelték, mennyire földrengésbiztos. “Láttam videót, ahol így felépített nyolcemeletes épületen végeztek földrengéstesztet – meséli Batár. – Állt utána.”

Miért nem lakunk ilyenben mi is?

Ha ez a technika tényleg ilyen patent, akkor miért nem elterjedtebb, miért nem népszerűbb? A szabadalom maga osztrák, és az Alpokban, ahol a fával építkezésnek több száz éves hagyománya van, sarkonként állnak ilyen épületek (Murauban például négyemeletes is). Magyarországon viszont még újdonságnak számít. Pedig a módszer a régi vágású építkezés amolyan újratöltése, ami passzol a mai világ elveihez: redukálják az anyagfelhasználást, és a drágább, minőségi alapanyagra helyezik a hangsúlyt.

Fontos megjegyezni, hogy ugyan az alapanyag drágább ennél a módszernél, ám az építés maga olcsóbb, így egy ilyen háznak a “bekerülési” ára nem több, mint egy átlagos téglaházé, azaz négyzetméterenként kétszázezer forinttól indul. “Én csak ajánlani tudom mindenkinek – mondja Batár. – Élmény benne az élet.”