A hagyományos városi és falusi konyha még a 20. század közepén is sokkal kevésbé volt kényelmes, mint ma. Kevesebb háztartási gép állt a háziasszonyok rendelkezésére, és azokat sem elektromos áram hajtotta, hanem a háziasszonynak kellett tekernie, vernie, ütögetnie.
Hetente kétszer vettek jeget
Még az olyan, ma már nélkülözhetetlennek tűnő berendezések sem voltak mindennapiak, mint a hűtőszekrény vagy éppen a gáztűzhely. Előbbi helyett jégszekrényt használtak, amelyhez a jeges hordta a jeget. A háziasszonyok vödrökben vásárolták meg a hatalmas jégtömbökből lehasított nagyobb darabokat, amelyek addig hűtötték a jégszekrényt és a benne lévő ételeket, míg el nem olvadtak. Így nagyjából 2-3 napig tartott ki egy-egy adag jég, hetente kétszer-háromszor kellett újabb adagot vásárolni. Vidéken vagy a hűs pincékben tartották a romlandó ételeket, vagy leengedték a kútba, ahol nyáron sincs meleg.
Nekünk legfeljebb már csak akkor kell aggódnunk a hűtőben tárolt élelmiszerekért, ha elmegy az áram, de nagyanyáink még a jegestől vásároltak kétnaponta, hogy hideg legyen a jégszekrényben, vagy a hűs kútba engedtek le egy vödröt a romlandókkal. A most hétvégén tartott Konyhakiállításon felvonulnak a konyhai csúcstechnológia legújabb vívmányai, ennek apropóján megnéztük, mekkora változáson ment át néhány hétköznapi konyhai eszköz nagyjából száz év alatt.
Amikor a mosogatás tényleg külön program volt
Nem volt egyszerű mosogatni sem: meleg víz legtöbbször nem folyt a csapból, és az akkori mosogatószerek is kevésbé voltak hatékonyak. Vidéken, ahol a mosogató nem volt beépítve a konyhákban, többnyire két nagy vájdlingot töltöttek meg forró vízzel. Az egyikbe egy kis lúgot tettek, a másikban volt a tiszta víz, amiben leöblítették az edényeket.
Először a boros és vizes üvegpoharakat, majd a tejesbögréket és a kávéscsészéket mosogatták el. Utána a lapos és mély tányérok, legvégül a zsíros lábosok és serpenyők jöttek. Az elmosott edények pedig a konyhaasztalra kiterített, nagy fehér konyharuhán száradtak. A városi lakásokban ugyan volt kétágú mosogató és falikút is, de a vizet ott is hatalmas fazekakban melegítették.
Nekünk legfeljebb már csak akkor kell aggódnunk a hűtőben tárolt élelmiszerekért, ha elmegy az áram, de nagyanyáink még a jegestől vásároltak kétnaponta, hogy hideg legyen a jégszekrényben, vagy a hűs kútba engedtek le egy vödröt a romlandókkal. A most hétvégén tartott Konyhakiállításon felvonulnak a konyhai csúcstechnológia legújabb vívmányai, ennek apropóján megnéztük, mekkora változáson ment át néhány hétköznapi konyhai eszköz nagyjából száz év alatt.
A habverő villanyosítása
A forradalmi változást az 1960-as évek hozták. Akkor kezdtek tömegesen elterjedni a konyhai eszközök, gépek, berendezések, illetve a különböző, modernebb tisztítószereket is akkorra fejlesztették ki. Először az egyszerűbb kézi elektromos habverők, keverők és a turmixgépek jöttek divatba. Ezek lassan kiszorították a régi, hagyományos eszközöket, a darálókat, mozsarakat, habverőket.
A 70-es, 80-as években egyre gyorsabb ütemben jelentek meg a bonyolultabb szerkezetek: például elektromos kávédarálók, amelyekkel cukrot, mákot is lehetett darálni, majd következett a kenyérpirító. Aztán már nem volt megállás: lett elektromos kés, villanymotorral hajtott szeletelő, és jöttek a mindentudó, dagasztást is végző robotgépek, az elektromos húsdaráló, a nehezen tisztítható fritőz, az elektromos ostyasütők, és legújabban elektromos grilltálcák, elektromos fűtött sütőserpenyők – néhány feleslegesnek bizonyult, és porfogó lett belőle a háztartásokban, de sokaknak elképzelhetetlen a sütés-főzés a konyhatechnika vívmányai nélkül.
Nekünk legfeljebb már csak akkor kell aggódnunk a hűtőben tárolt élelmiszerekért, ha elmegy az áram, de nagyanyáink még a jegestől vásároltak kétnaponta, hogy hideg legyen a jégszekrényben, vagy a hűs kútba engedtek le egy vödröt a romlandókkal. A most hétvégén tartott Konyhakiállításon felvonulnak a konyhai csúcstechnológia legújabb vívmányai, ennek apropóján megnéztük, mekkora változáson ment át néhány hétköznapi konyhai eszköz nagyjából száz év alatt.
Száz éve még török kávét ittunk otthon
Ha megnézzük például, hogyan készült egykor és ma néhány olyan kedvenc, amely nélkül a jelen kor embere el sem tudná képzelni a világot, kiderül, hogy bizony hosszú utat kellett megtennünk, míg eljutottunk oda, hogy egy-két gombnyomással el tudjuk készíteni azokat.
Az egyik ilyen például a kávé, amely török áru- és italként a 16. században jelent meg Magyarországon, de akkor a magyarok még nem itták. Itt a 17. század végétől kezdték el fogyasztani, főleg a városban élők, ebéd és vacsora után, tejjel vagy anélkül, édesítve. A parasztság bő egy évszázad múlva, a vásári kávéméréseken találkozott vele, majd még további száz évnek kellett eltelnie, hogy fogyasztása általános szokássá váljon lakodalmakban, búcsúkban. A kávézás a két világháború között vált divatossá.
Ám akkor még híre-hamva sem volt a mai, modern kávégépeknek. Még úgynevezett török kávét ittak: ehhez a nagyon finomra darált pörkölt kávét hosszú nyelű sárgaréz edényben cukorral együtt főzték. Minden csészéhez egy teáskanál kávéval számoltak, amit vízzel leöntöttek, és állandó kavargatás mellett forralták fel, majd a zaccot a kész kávéba cseppentett hideg vízzel ülepítették le.
Aztán jöttek a mai napig elnyűhetetlen kotyogók, csak a gumigyűrűt kellett cserélni, ha néha a gázon felejtettük, és leégett. A kávét pedig sokáig a boltokban felállított kávédarálókon őröltük hozzá. A mai kávéfőző gépek már frissen őrlik és főzik a kávét, a még modernebbekbe elég egy aromatartó kapszulát betenni, ezek különböző ízű és erősségű kávét tartalmaznak, mindenki ízléséhez alkalmazkodva. Szerbiában vagy Törökországban viszont sokan most is a török kávét isszák, amiből a tejeskávé nem az igazi, de legalább jósolni lehet a sok zaccból az alján.
Nekünk legfeljebb már csak akkor kell aggódnunk a hűtőben tárolt élelmiszerekért, ha elmegy az áram, de nagyanyáink még a jegestől vásároltak kétnaponta, hogy hideg legyen a jégszekrényben, vagy a hűs kútba engedtek le egy vödröt a romlandókkal. A most hétvégén tartott Konyhakiállításon felvonulnak a konyhai csúcstechnológia legújabb vívmányai, ennek apropóján megnéztük, mekkora változáson ment át néhány hétköznapi konyhai eszköz nagyjából száz év alatt.
Fagyi? Majd ha jég esik!
A fagylalt készítése sem volt mindig olyan egyértelmű és könnyű, mint manapság. Régen, amikor még nem volt a háztartásokban fagyasztó, a háziasszonyok csak akkor készíthettek nyáron fagyit, ha jött a jégverés. A jeget gyorsan összesöpörték és vájdlingba gyűjtötték. Aztán pillanatokon belül megfőzték a krémet, lehűtötték, és habüstbe, vagy zárható fagylaltformába öntötték.
A jeget rétegenként sózták, majd 15-20 percig forgatták benne a fagylaltos edényt, melynek oldaláról le lehetett kaparni a kész fagylaltot. Azokon a nagyobb településeken, ahol járt a jeges, fagylaltot ugyan gyakrabban lehetett készíteni, de ott is a háziasszonyok forgatták a jéggel teli edényben a főzött krémmel töltött edényt. Ehhez képest ma az otthoni fagylaltkészítés nem igényel nagy munkát, hiszen a fagylaltgép dolgozik helyettünk, ami saját hűtőrendszerével akár le is hűti kedvenc nyári édességünket.
Nekünk legfeljebb már csak akkor kell aggódnunk a hűtőben tárolt élelmiszerekért, ha elmegy az áram, de nagyanyáink még a jegestől vásároltak kétnaponta, hogy hideg legyen a jégszekrényben, vagy a hűs kútba engedtek le egy vödröt a romlandókkal. A most hétvégén tartott Konyhakiállításon felvonulnak a konyhai csúcstechnológia legújabb vívmányai, ennek apropóján megnéztük, mekkora változáson ment át néhány hétköznapi konyhai eszköz nagyjából száz év alatt.
Ha bővebben is érdekel, mit tudnak a mai ultramodern és dizájnos háztartási gépek, a legújabbakat és leghasznosabbakat megnézheted ezen a hétvégén a Budapest Sportarénában, ahol idén ötödik alkalommal rendezik meg a legfrissebb trendeket felvonultató Konyhakiállítást. |