Magyar farmer, szado-mazo rádió – 10+1 felejthetetlen retromárka

Régi jó sorozataink… Meg a bénák

1.  Senior (melegítő)
A tévétornák örök kelléke, az akkor még egyértelműen sportmárka Senior melegítője ott volt minden háztartásban. Állig cipzározható, jó kis műszálas viselet, a nedvességet alig-alig szívta, de mégis veled büdösödött a hajtásban. Sorstársa a Tisza cipőnek, vele együtt alakult mai formájává, a ciki tömegáruból elfeledett múltdarabkává szelídülő, majd a retró szárnyán a szubkultúra divatjának élére repülő, igazi menő cuccá.

Fotó: seme.hu

A Senior ugyanis pár éve (a Tisza cipővel együtt) újra kapható. Darenbéz buli, romkocsma, nyári fesztivál nincs is ilyen cipzáros retrofelsők nélkül. A műmájerek megveszik az újat, a szerencsések kitúrják apu szekrénye aljából a régit, az igazán tudatosak pedig az alternatív turkálók vállfáit lapozgatva találnak egy-egy eredeti kincsre. Gázos volt, de közismert, majd eltűnt, most meg menő. Mint Tom Jones.

2.  Skoda (személygépkocsi)
Egyéni ízlés kérdése, de a szocialista Magyarországon az átlagpolgárok számára elérhető autók közül még talán a Skoda volt a legizgalmasabb típus. Bár az „elérhető” mindenképpen idézőjelet érdemel: ma már nehéz elképzelni azt a tortúrát, amivel a Merkúr nevű szörnyeteg (értsd: állami vállalat) az igényléstől számított évek múltán végre a vásárlónak átadta a kívánt autócsodát. De a farmotoros Skoda legalább egyedi volt, valami innovatívabb forma a kocka Lada és szappantartó kis Polski közé belőve.
Hogy jó volt-e? Hát nem igazán, legfeljebb jobb, mint az akkori vetélytársak egy része.

Családi történetek sora szól a pocsolyát pánikban kerülgető apukákról, akik például ballagásra igyekezve próbálták a Skodával kikerülni az úton a nagyobb vizes foltokat – a korrózióvédelemmel nem igazán vádolható autó padlólemeze ugyanis hajlamos volt a hamari átrozsdásodásra. Ennek a folyamatnak a vége volt az inverz kabrió Skoda, aminek nem a teteje, hanem az alja volt nyitott, és a lábak alatti lyukon felfröccsenhetett a sár az ünneplő nadrágra. Mégis, az akkori időszak autómárkái közül (Lada, Skoda, Trabant stb.) csak a Skoda tudott igazán megkapaszkodni a modern világban; a Volkswagen szárnyai alól kibújó új modellek már pont olyanok, ahogyan ma egy autót elképzelünk.

3.  Orion (televízió)
Az 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár kalandos utat járt be, míg a szocialista tévéellátás első számú felelőse lett, majd a rendszerváltással magánkézbe kerülve sodródva egészen a mai, szingapúri (!) tulajdonosokig. Ezt se gondolta volna alapítója, első tulajdonosa, Kremeneczky János.
A zenit azonban kétségkívül a nyolcvanas évek volt, az az időszak, amikor már szinte mindenkinek volt tévéje Magyarországon, és azok még szinte mindenhol az Orion termékei voltak. Az akkor eszmélők közös élménye a bekapcsolás után lassan melegedő, előbb hangot, majd, némi várakozás után képet is produkáló, bazi nehéz televíziók.

Fotó: vatera.hu

A mai lapostévék korában vicces belegondolni, hogy annak idején az Orion teteje még komoly rakodási felület volt: unokák fényképei, csipketerítő cserepes növénnyel (sokszor sikerült a tévét is meglocsolni), ékszertartó porcelán, nyaranta légycsapó. Könnyen elromlott, ezernyi hibajelenséget tudott produkálni, de lehetett javítani, buherálni… ja, és a mai gyerekeknek szörnyen hangzó tulajdonságát se felejtsük ki: sokáig nem volt hozzá távirányító, minden csatornaváltás (oké, abból se volt sok), minden halkítás-hangosítás a tévé gombjaival történt. Ma is vannak Orion tévék, modern külső, állítólag tud mindent, mint a többiek. De már csak az egyik márka a sok közül.

4.    Sokol (zsebrádió)
Igen, a lyuggatott bőrruhás, szado-mazo rádió, a kikötözős játékokat kedvelő perverz (a hátsójára egy bazi nagy laposelem gumizva). A recsegős, ami mindenhol ott volt. Már beindult a reggeli borotválkozáskor, szólt a bicikli kosarában, szólt a munkahelyen, szólt a balatoni stégen, szólt a Margitsziget füvén, szólt a jó ebédhez.

Fotó: vatera.hu

Illetve, legyünk pontosak, recsegett. Az akkor jellemző ipari megoldások okán csak két dolgot nem sikerült megoldania a tervezőknek: egy normális hangminőséget produkáló hangszórót és egy használható állomáskeresőt. Ezek meg, ugye, nem elhanyagolhatók egy rádió esetében. De nem volt más.

5.    Technokol rapid (tubusos ragasztó)
Még mondják, hogy akkoriban rend volt, és a gyerekeket nem fenyegették a modern kor veszélyei! Miközben az általános iskolások kötelező jelleggel (legalábbis akkor, ha aznap rajz- vagy technikaórájuk is volt) hordták magukkal az egyik legdurvább kábítószert. Az általános iskolai tubusos ragasztó fogalommá vált – gőzét belélegezve pedig idővel cseppfolyóssá bárki agya.

Fotó: fellowplaza.hu

Ragasztani, csak pont azt nem lehetett vele, a nyomorult kartonvirágok csak nem ragadtak a félfamentes rajzlapra – de az ujjad a köpenyhez, a ragasztópöttyöt feltörölni elővett papírzsepi a nadrágodhoz azonnal. Nem hiányzik.

Fotó: házipatika.com

6.    Kalmopyrin (lázcsillapító)
A nagy túlélő, a brandet megőrző-felújító márka. Huszonöt éve még nem volt ilyen széles paletta, mint a „Buksi kiszökött”-féle forró italok meg szopogatósok. Dehogy. Kalmopyrin forró teával, dupla paplan, izzadás egész éjszaka. Működött!
Van ma is. Okosan nem modernizálták agyon, ugyanazt, ugyanúgy tudja, és kábé ugyanúgy is néz ki. Ez az igazi hagyományőrzés, nem a túlszámlázott gulyásleves!

7.    Irix (bőrápolószer)
Nem volt strandolás nélküle. A felelőtlen napozás után már jött is a dupla büntetés, a felhólyagosodott bőrre fújt hideg spray, ami csípett, büdös volt, de biztos gyógyított. A fák árnyékába későn visszarendelt, visító gyerekek tömege tanulta meg egy életre az Irix nevét.  Ez is egy nagy túlélő: évtizedek után is ugyanúgy néz ki, és ez is logikus dolog, hiszen minek változtatnának rajta? Ronda, kellemetlen, de bevált.

8.    Simson Schwalbe (motorkerékpár)
A milliós darabszámban gyártott keletnémet kismotor a sajátosan kelet-európai easy riderek járműve volt. Már Páger Antal is ezzel vágtatott az utakon egyik filmje drámai jelenetében, de ott volt a hétköznapokban is, leggyakrabban bilikék kiegészítőként az urak megjelenéséhez. A mai nagypapák közül nem egy ízületi gondjait a „szabadkézi” motorozás, a kabátujjba besuhanó menetszél okozta. Viszont a combjuk ettől erősödött olyan vastagra: mire sikerült berúgni a gépet, több kalória égett el, mint amennyi egy Rubint–Schobert családon belüli erőszak során aktivizálódna.

Fotó: trapper.hu

9.    Trapper (farmer)

Amikor mindenből csak a rossz jut: a magyar farmerben egyesült két félinformáció az amerikai farmerekről. Úgy tudtuk, hogy ez (eredetileg) munkaruha volt, ezért ehhez mérten igénytelen megjelenésű lett a szabása, de azt is tudni véltük, hogy a farmer, az valami szabálytalan divathóbort, az valami hülyeség, ezért lett idétlen a színe és a megjelenése is. Szó se róla, ez legalább anyagát tekintve farmer volt, ellentétben a korábbi próbálkozásokkal, melyek csak a „kék nadrág” megvalósítási szintig jutottak. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat megrázta magát, és valódi farmeranyagot állított elő a hetvenes évek végén. Óriási reklámkampány indult, Ifjúsági Magazin, Petőfi Rádió, mozihirdetések – csak egy dolgot nem vettek figyelembe. A Trapper végtelenül béna és ciki volt, és főleg nem Amerikát, hanem a szegény ember vízzel főzött házi megoldását jelképezte. Hogy lehetne lázadni egy állami termékben, mi?

Fotó: arukereso.hu

10.    HAJDU (mosógép)
A Hajdúsági Iparművek hadiüzemből alakult háztartási gépeket gyártó nagyvállalattá az ötvenes években, és letarolta a magyar piacot – legalábbis a mosógép, az csak HAJDU lehetett. A legismertebb modell az Energomat-Thermal „szuperautomata” (nem vicc, így hívták) mosógép volt, melynek legnagyobb trükkje abban állt, hogy képest volt a hideg vizet megfelelő hőmérsékletűre melegíteni, de akár arra is, hogy már eleve forró vizet öntsön bele a spórolós háziasszony.
Azt már kevésbé reklámozták, hogy a mosógép dobja képes volt bazi nagy lila foltot hagyni a hüvelykujj körme alatt, nyitásnál rácsapódva, mivel valami nagyon trükkös (értsd: vacak) ördögbilincset kellett hozzá kioldani. Mely zár ugyanakkor ki-kinyílt mosás közben is, és okozott vidám hajlongással tölthető órákat apunak, aki a dob köré tekeredett fehérneműket próbálta kipecázni a gépből.
De legalább hűséges volt – ha centrifugázás közben hagytad ott a fürdőben, kipattogott utánad az előszobába. Mai utódai már jóval szenvtelenebbek, ugyanis a cég zártkörű részvénytársaságként ma is működik.

 +1 Tisza cipő
A márka, amiről ma már eldönthetetlen, hogy melyik korban volt „az igazi”, ezért nem is sorolható be egyértelműen a retro vonalába. A kötelező, egyedül létező szocialista Tisza cipőre nevében-formájában hasonlít ugyan az új kor utcai sportcipője, de minden egyéb tekintetben totális megújuláson esett át. Külön kategóriát (és/vagy a Converse piacának jelentékeny részét befoglaló versenytársat) alkottak a Tisza felélesztésével. A végtelenül ciki, egyen-cipő mára alakot váltott, és kvázi prémium márkaként tért vissza a fiatalok ruhatárába. Itt nem áll meg az, amit a Seniorról állítottunk, itt nem menő a régit elővenni. Ez egy új cipő a régi névvel és formában, levetve minden, korábbi negatív sztereotípiát. A KISZ-buszról lelépkedő, régi, bebüdösödő, beázó Tiszák mai utódai sem feltétlenül a praktikummal hódítanak, de már nem is ez a céljuk. Ahogy régen a szőr még melegített, ma meg fazongyanta ritkítja, vagy a köröm, ami valaha eszköz volt, ma meg a francia manikűr leszállóhelye.