Biztosan mindenkinek megvan az az arc, amikor a gyerekek félig kidugott nyelvvel hajolnak egy papírlap fölé – mintha a külvilág teljesen megszűnne létezni számukra. Felnőttként aztán már nehezen találjuk ezt az állapotot, amikor valamiben ennyire el tudunk merülni. Szeretnénk néha kikapcsolni (és átélni a flow-t, a teljes belefeledkezés örömét), de nehezen megy. Már az is kihívás, hogy ne ellenőrizgessük, hogy kaptunk-e e-mailt, és azt a jelenséget is sokan ismerjük, amikor olyankor is azt hisszük, hogy jelzett a telefonunk, amikor nem is hívott senki. Aztán tudatosan elkezdjük keresni a kiutat ebből az állandó “ügyeletből”, és rendszeresen jógázunk, futunk, meditálunk – legújabban pedig újra felfedezzük a kifestőket, és színezni kezdünk.
Tíz perc alatt lelassít
Ha valakinek jó emlékei vannak a gyerekkori színezésről, vagy felnőtt fejjel is erős vonzalmat érez a papírboltok és színes ceruzák iránt, szinte biztos, hogy nyert ügye van. Persze akiket mindez hidegen hagy, azokat majd meggyőzi, hogy komoly üzletasszonyoktól orvosokig terjed azoknak a köre, akik ódákat zengenek a színezés jótékony hatásairól.
A színezés meditatív, lelassít, kikapcsol már tíz perc után is. Sikerélményt ad, fejleszti az esztétikai érzéket, és közben nincs szükség túl sok eszköz beszerzésére. Plusz bármikor szünetet lehet tartani, és ott folytatni, ahol abbahagytuk. A legtöbben valószínűleg csöndben, a saját gondolataikba merülve satíroznak, pedig érdemes kipróbálni, hogy színezés közben milyen jólesik beszélgetni is.
Sikertörténet
Négy évvel ezelőtt egy brit könyvkiadó kérte fel a skót illusztrátort, Johanna Basfordot, hogy készítsen kifestőt gyerekeknek. Basford ekkor előállt azzal ez elsőre furán hangzó ötletével, hogy inkább felnőtteknek rajzolna kifestőt. Arra alapozott, hogy észrevette: az ügyfelei, akik például borosüvegekre vagy parfümösüvegcsékre rendeltek tőle fekete-fehér mintákat, előszeretettel színezgették a fehéren maradt kis egységeket.
Az illusztrátornak sikerült meggyőznie a kiadót, és megrendelték tőle a felnőttkifestőt – ez lett a Secret Garden (Titkos kert), amelyet először 13 ezer példányban nyomtak ki, de utána jó párszor újra kellett nyomniuk, mert annyi megrendelést kaptak, hogy nem győzték teljesíteni. A 2013-as megjelenés óta a Secret Garden legalább kétmillió példányban kelt el, és azóta elkészült a folytatás is, az Enchanted Forest (Az elvarázsolt erdő) címmel.
A felnőttszínezőket nem Basford találta ki, már jóval régebb óta jelen vannak a könyvesboltokban, de a Titkos kert és néhány más felnőttszínező – például a francia Art Thérapie – nagyjából egyszerre robbant be a köztudatba, és produkált olyan eladási adatokat, amelyeket a legjobb regények szerzői is megirigyelnének. Erre valószínűleg rásegített a közösségi média is: sokan megosztják az ismerőseikkel, hogy egy adott mintát hogyan színeztek ki.
Kikapcs
Parádi Orsolya, az első magyar felnőttszínező, a Pandala-szigetek rajzolója először kavicsokat kezdett festeni (ebből nőtte ki magát a Mesekavics projekt), aztán amikor a kavicsfestő-workshopok elején észrevette, hogy a szétosztott színezőket milyen szívesen fogadják nemcsak a gyerekek, de az idősebbek is, elkezdett egy színezőkönyv készítésén gondolkodni. Ő maga is színez, igaz, ő ecsettel és festékkel. “Ilyenkor beindul a fantáziám, és azon morfondírozok, milyen színekkel kísérletezzek, melyik után mi következzen, teljesen kikapcsol és feltölt” – mesélte.
Aki színez, tulajdonképpen társszerzővé válik az eredeti alkotóval, hiszen nincs két egyforma végeredmény. A kész rajzokat aztán kivághatjuk, bekeretezhetjük, akár ajándékba is adhatjuk.