Van valami hátborzongató abban, mikor hagyunk teljesen elpusztulni szakrális tereket, még akkor is, ha eleve emberkéz építette őket. A futónövények indáitól fojtogatott romos templomok és kápolnák egyszerre nyújtanak lélegzetelállító és kísérteties látványt, hiszen nehéz nem arra gondolni, hogy Isten háza az idő martaléka lett. Roman Robroek különleges fotóin azonnal csendre int az atmoszféra, ami egyszerre nyugtalanító és szemlélődésre hívó.
A nemcsak kiürült, de egyenesen posztapokaliptikus állapotokban málladozó templomokban van valami egészen nietzschei, ami aggodalommal tölti el az embert – hogy Isten megváltást ígérő épületei ugyanolyan könnyen elpusztíthatóak, mint egy csúcsmodern irodaépület helyét elfoglaló családi ház.
