Az Európai Unióban folyamatosa nő a kidobott hulladék mennyisége, az egy főre eső érték 477 kiló. Magyarországon ez a mérték az EU-átlag alatti, 385 kiló körül van. Az unióban a hulladék 30 százalékát hasznosították újra 2017-ben, 17 százalékát komposztálták, 28 százalékát elégették és 24 százalékát helyezték hulladéklerakóba.
Valóban szükséged van rá?
A hulladékcsökkentés leghatékonyabb módja, ha eleve meg sem vásároljuk az adott terméket. A Zero Waste mozgalomnak már már világszerte sok követője van. De nem mindenki képes az ilyen szintű minimalizmusra, de ha már a tudatos fogyasztásig eljutunk, sokat tettünk bolygónk és saját jövőnkért. A tudatos fogyasztás egyik sarokpontja, hogy tartózkodunk a túlzott fogyasztástól és csak azt vesszük meg, amire valóban szükségünk van. Lényeges szempont az is, hogy minél kevesebb túlcsomagolt árut vásároljunk, ugyanis a keletkező műanyag hulladék jelentős részét az áruk csomagolása jelenti, amit a megvásárlás után néhány perccel már hajítunk is a kukába.
Ha már megtermelődött a hulladék, igyekezzünk környezettudatosan kezelni azt. A szelektív hulladékgyűjtés sok háztartásban ma már alap, különösen ott, ahol működik a házhoz menő rendszer. De gondoljunk olyan speciális hulladékokra is, mint a használt elemek, izzók, sütőolaj, lejárt gyógyszerek. Ez utóbbiakat a háziorvos illetve a gyógyszertárak veszik vissza, ne dobjuk a szemétbe azokat, hisz veszélyes hulladéknak számítanak. Elem-és izzógyűjtőket több üzletben is találhatunk, a használt sütőolajat pedig leadhatjuk a Mol töltőállomásain, ahonnan egy speciális üzembe viszik az összegyűjtött olajat, hogy bioüzemanyagot készítsenek belőle.
A hulladékcsökkentés eszköze lehet, ha a mai trendekkel szembemenve, nem kidobjuk azt, ami elromlott, hanem megpróbáljuk megjavíttatni. Megunt holmijainkkal sem kell egyből a kuka felé venni az irányt, kérdezzük körbe ismerőseinket, nincs-e szüksége valakinek rá, de odaadhatjuk adományként, de eladhatjuk bolhapiacon is.
Komposztálni kertben és lakásban is lehet
Egy átlagos háztartás hulladékának a harmadát teszi ki a szerves hulladék. A konyhában megtermelődő szerves hulladékot ahelyett, hogy kidobjuk, hasznosíthatnánk is. A komposztálás a legrégibb hulladék-újrahasznosító eljárás, mely során a szerves hulladékból a növények számára nélkülözhetetlen tápanyag, a humusz képződik.
A komposztálás nem csak hasznos és környezetbarát, de olcsó is. Nem kell feltétlenül drága komposztáló keretet vásárolni, raklapokból, bontott téglából, csirkehálóból, falécekből is készíthetjük azt. A lényeg, hogy a halom szellőzzön, mivel oxigénigényes folyamatról van szó.
A komposztálás nemcsak a kerttulajdonosok kiváltsága, kisebb mennyiséget lakásban is komposztálhatunk. Ehhez persze meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egy maréknyi vörös trágyagilisztával fogunk egy fedél alatt élni. Azonban nem találkozunk sokat, mert a kis gyűrűsférgek egy nagyobb műanyag láda mélyen hang és szagok nélkül teszik a dolgukat, vagyis alakítják át konyhai szerves hulladékunkat humusszá.
Aki ettől némiképp ódzkodik, annak a közösségi komposztálás lehet a nyerő megoldás. Ennek lényege, hogy vannak olyan nyilvános komposztpontok országban, ahová bárki beviheti konyhai szerves hulladékát. Ezek többnyire civil szervezeteknél és közösségi kertekben működnek, de sajnos egyelőre még nem túl sok van belőlük.
Edd meg, vagy fagyaszd le, csak könyörgöm, ne dobd ki!
Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer-termelés mintegy harmada megy pocsékba évente.
Az EU-ban évente 88 millió tonna, vagyis fejenként 173 kilogramm ételhulladék termelődik. A felesleges élelmiszerek előállítása, majd ártalmatlanítása miatt 170 millió tonna szén-dioxid kerül a levegőbe.
Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, melynek több mint 40 %-a a háztartásokból kerül ki, ez fejenként nagyjából évi 65 kg évente. Egy négyfős család egy évben 50 ezer forint értékű olyan élelmiszert dob ki, amit feleslegesen vásárolt meg. A háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladéknak több mint 60 %-a kommunális hulladékként végzi, amely környezetünk szempontjából a legkedvezőtlenebb hulladékkezelési megoldás.
Mindezeken több odafigyeléssel sokat tudunk változtatni. A változás már a bevásárlásnál el kell, hogy kezdődjön, legyünk tudatosak, csak azt vegyük meg, amire valóban szükségünk van. A termékeken szereplő minőség-megőrzési idő azt a dátumot jelenti, amely után az adott termék már nem a legjobb minőségű, de még simán fogyasztható. Szagoljuk, kóstoljuk meg, mielőtt a kukába dobnánk.
Fontos pont a megmaradt ételek megfelelő tárolása is, amit nem tudunk megenni, fagyasszuk le. Ne felejtsünk el címkézni is, hogy később is legyen fogalmunk arról, mit rejtenek a dobozok. Ezen az oldalon tájékozódhatunk arról, mit, mennyi ideig tárolhatunk.