Itt egy történet a Reddit Kinek a felesége Karen és milyen érzés? című beszélgetésfolyamából:
Négy éve tart a mérgező kapcsolat egy igazi Karennel. Ő óvodapedagógus, én középiskolában tanítok. Most, hogy itthonról dolgozunk, hallom, hogyan beszél a diákokkal, így megismertem ezt az oldalát is, és nagyon nem tetszik. Megalázza őket, ha nem értenek valamit, ahelyett, hogy a képességeikhez mérten elmagyarázná. Idegen nyelven tanuló hároméveseket szaroz le, na, ez nálam nem fér bele. A viselkedése bizonytalanságból fakadó önvédelmi mechanizmus, látom én, de ez nem mentség. Fel sem fogja, milyen durva másokkal, engem is beleértve. Én igyekszem örömet okozni mindenkinek, akár a saját jólétem árán is, ő viszont elvárja, hogy seggfej legyek mindenkivel, mert nagydarab, tetkós faszi vagyok, nem tűnök éppen melegszívűnek. Mérgező az egész, légyszi, segítsetek. UI.: A szex olyan jó, hogy a legtöbb pornót is lepipálja.
Itt pedig egy másik:
A bátyám egy Karent vett el. A nő azért él, hogy másokat bántson, nem ment soha sehova az üveg vodkája nélkül, az volt az üzemanyag a dühkitöréseihez. Utálja a gyerekeket és ezt sosem rejtette véka alá. A házasság első évében bevezette, hogy a férjnek ki kell érdemelnie a szexet. Ha nem tetszett neki, ahogy a bátyám kifestette a fészert, megnyírta a kutyát vagy melléöntötte a müzlit (ami egyébként sosem történt meg), nem volt jutalom. A bátyám tíz év után vált el tőle, egy másik államba költözött és feleségül vett egy kedves, érzékeny, empatikus nőt. Karen sosem fogta fel, miért hagyta ott – az ő szavaival élve – a tökéletes seggét.
A két sztorinak a nyilvánvaló hasonlóságon kívül még egy köze van egymáshoz: egyik nőt sem Karennek hívják. A Karen ugyanis jó pár hónapja már nem csak egy név, hanem sokkal több: egy nagyon-nagyon jellegzetes embertípus. Jogosan merülhetne fel, persze, hogy az egész beszélgetésfolyam nem több, mint a párjukkal elégedetlen, frusztrált férfiak nőgyűlölő fröcsögése (kötelező olvasmány még a témában az incel-jelenségről szóló kimerítő cikkünk), de nem úgy tűnik: a hozzászólók egyszerűen leírják, milyen érzés egy ilyen sajátos bántalmazó, mérgező kapcsolatban élni, amelyben a feleségüknek (jó esetben csak barátnőjüknek) soha semmi nem elég jó. Nyíltan vallanak például arról is, hogy ők maguk képtelenek (voltak) kezelni a helyzetet: akad férfi, aki negyed órával a foglalt időpont előtt elmegy az étterembe és figyelmezteti a személyzetet, mire számíthatnak a feleségétől, volt, aki inkább megszakította a barátaival a kapcsolatot, csak ne kelljen szembesítenie az asszonyt a viselkedésével, és van, aki évek óta egy saját döntést sem hoz meg, inkább átadta az irányítást az egész élete felett, csak hogy kisebb esélye legyen a verbális bántalmazásnak. Visszatérő elem még, hogy mindezt nem látták jönni, csak az évek során, általában a házasság, az összeköltözés, a gyerekvállalás (értsd: a kölcsönös anyagi függőség) után bukkannak fel a Karen ismertetőjegyei.
Azonnal beszélni akarok a főnökével!
Ideje tehát, hogy megismerjük az internet legújabb főgonoszát, a saját érdekei érvényesítéséért bármire kész középkorú, fehér (hátrább az agarakkal, ennek jelentőségéről még lesz szó), jellegzetes frizurával ellátott, entitled asszonyt, aki, ha elégedetlen egy szolgáltatással, azonnal az üzletvezetővel akar beszélni. Ő Karen, és mondanunk sem kell, nincs olyan szolgáltatás, amivel elégedett lenne. A róla szóló, mémeken alapuló internetes legendárium mára annyira széles körben elterjedt és szerteágazó szakirodalommal rendelkezik, hogy vetekszik az „Ok, Boomer”-jelenséggel – és egyébként nagyon sok hasonlóság is van köztük.
Az előző bekezdésbe nem kivagyiságból kellett beiktatnunk egy angol szót, hanem azért, mert egyszerűen nincs magyar megfelelője. Azt, hogy entitled, lefordítani nehéz, legfeljebb körülírni tudjuk. Magyar megfelelője, a jogosult aligha fedi le, mit jelent. Azokra az emberekre mondják, hogy entitled, akik úgy érzik, joguk van bizonyos dolgokhoz (általában: mindenhez), akár a többiek jogainak, érzéseinek, helyzetének sárba tiprásával is. Ez Amerikában (az Ok, Boomerhez hasonlóan ugyanis természetesen a Karen-mém is innen származik) elég komoly átfedést mutat a fehér felsőbbrendűséggel. Nem a durva rasszizmusról vagy a neonáci nézetekről van szó, hanem arról, hogy a jómódú, idősebb fehér középosztály egyszerűen természetesnek veszi, hogy mindenki más azért van ott, hogy őket kiszolgálja – persze bármi áron. Ha pedig ez nem történik meg, vagy nem úgy, ahogy ők képzelik, az asztalt csapkodva követelik, hogy beszéljenek az üzletvezetővel.
Kép forrása: Know Your Meme
A mém népszerűségét nem kell külön magyarázni: a történet lényege, hogy mindenki ismer egy Karent. Tök mindegy, hogy hívják, minden társaságban van egy. Erről szól Dane Cook standup-előadó tökéletes nagymonológja 2005-ös Retaliation című albumán. A vonatkozó részlet szabad fordításban nagyjából így hangzik:
A haverokkal lógtunk, amikor leesett valami. Gondolj azokra, akiket a legrégebb óta ismertek. A barátokra, akikkel a legtöbbet vagy, akik talán most is veled vannak. Szóval volt egy megvilágosodásom, mégpedig a következő: mindig van egy ember, az összes baráti társaságban van egy, akit mindenki kurvára utál. Tulajdonképpen azért tartjátok, hogy utálhassátok. Az a hobbitok, hogy elmondhassátok mindennek, amikor épp nincs ott a keménymaggal. Karen mindig is egy pöcsfej volt – valahogy így. Minden bandában van egy Karen és mindig pöcsfej. Ha nincs ott, egymásra néztek és azt mondjátok, atyaég, micsoda pöcsfej ez a Karen!
Azt mondják, így született meg maga a mém – vagy legalábbis így kapott nevet –, 2005-ben azonban még mémek sem voltak (vagyis egészen mást jelentett a szó, amelyet főleg a tudósok használtak), másrészt, mint minden eredetkutató történelmi feltáró munkánál, itt is csak idő és energia kérdése, hogy találjunk egy még korábbi előfordulást. Vannak, akik a Bajos csajok (Mean Girls) című film egyik vonatkozó mondatában vélik felfedezni az első Karent, mások egyenesen az 1990-es, zseniális Nagymenők című filmre gyanakszanak. A főszereplő legendásan hisztis, a film nagy részében vagy akadékoskodó, vagy konkrétan őrjöngő feleségét hívták ugyanis Karennek, tehát simán lehet tehát, hogy ő ihlette a húsz évvel később mémmé kristályosodó jungi archetípust.
Ha jól emlékszem, nádcukorral kértem a frappuchinót!
Akárhogy is, Karen alakja 2016-ban robbant be a köztudatba, egy ártalmatlan Nintendo-reklámnak hála, amelyben egy lány a cég új, hordozható Switch nevű konzoljával a kezében érkezik egy háztetőbuliba. „Ó, a francba, Karen megint elhozta a buliba az idióta Nintendóját. ISZUNK, Karen. BESZÉLGETÜNK.” Ezzel a passzív-agresszív kommenttel posztolta a reklám vonatkozó képkockáját egy Tumblr-felhasználó, a bejegyzés pedig hatalmasat robbant: alighanem betalált egy régóta érlelődő társadalmi jelenségbe, vagyis az amiatti kollektív frusztrációba. A következő évben megszületett a Redditen a kötekedő, nagyokos nőkön gúnyolódó FuckYouKaren topik (nem fordítjuk le, jó?), ahol valaki behozott egy még 2014-es poént a jellegzetesen belőtt és nagy műgonddal festett, fehér, középkorú nőkre jellemző hajviseletről, amelyet akkor el is kereszteltek „beszélni akarok az üzletvezetővel”-frizurának. A két, addig külön szálon futó gúnyolódásfolyam azonnal egymásra talált. Megszületett Karen. Ellenszenves volt, keserű, nagyokos, önző, érzéketlen, ronda frizurával, és folyamatosan a főnököddel akart beszélni, nyilván azért, hogy kirúgasson, amiért nem habosítottad szakszerűen a meleg tejet a lattéjába.
Az ilyen szabadon felhasználható őstípusokban az a jó, hogy számtalan további történet főszereplői lehetnek. Egy 2018-as narratíva szerint Karen például az, aki kíméletlenül viszi a gyerekeket váláskor, függetlenül attól, hogy nekik mi lenne a legjobb. Karen egyébként kitartó mém: előbb lett életünk része, mint az Ok, Boomer, míg azonban utóbbi kifulladóban van, az idegesítő nő csak most kezd belelendülni. Idén már némi politikai-ideológiai szerepet is kapott: ő lett a tudósokkal és az egészségügyi dolgozókkal hangosan és öntudatosan balhézó oltásellenes anya. Ennek a csúcsa talán az volt, amikor idén januárban megjelent a hír: egy oltásellenes csoport a kötelező oltások és az autizmus összefüggéséről szóló kutatást finanszírozott, amely azonban (például azért, mert igazi tudósok is dolgoztak rajta) végül kimondta, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az „oltásszkeptikus” családanyákból álló szervezet persze őrjöngött és további vizsgálatokat követelt, hátha végül kijön az eredmény, amit látni akartak. Az erről cikkező Dead State magazin mindezt egy olyan Karen-illusztrációval közölte, hogy a Twitteren terjedő #AndThenKarenSnapped hashtag adta a másikat.
Forrás: Dead State
A buli pedig egyre jobb. Ha ugyanis valaki azt hinné, hogy a koronavírussal és a kijárási korlátozásokkal lecsengett a sztori (hiszen vannak Karennél komolyabb és fontosabb kérdések is, nem igazi?), az nagyon téved. Elfelejti például, hogy attól, hogy megállt a világ, az emberi idiotizmus nem tűnt el, sőt, jobban látható, mint valaha. A Karen-sztori csúcspontja éppen ezért most, május elején jött el, amikor egy feldühödött nő
egy egész cikket szentelt annak, hogy mindenki gyorsan hagyja abba az ész nélküli házikenyér-sütést, mert ő, aki ezt már régóta műveli, most nehezebben jut alapanyaghoz.
Azt gondolom, az a minimum, hogy ezek után visszatérítik a pénzem!
Az Ezért kell abbahagynotok a kenyérsütést című (igen, komolyan ez a címe!) cikk érvelése tényleg ennyi: ő már akkor is organikus-bio alapanyagokban gondolkodott, amikor az emberiség nagy része még azt sem tudta, mi az a kovász; az ő háztartásában csak alapanyagok vannak, azok is ellenőrzött gazdálkodásból származnak, kész ételt sosem vett. Most azonban kiderült, milyen önző az emberiség: elhappolják előle a boltból az élesztőt és a biolisztet, csak azért, hogy a tömegek felülve a trendeknek szánalmas, amatőr tempóban folytassák eleve kudarcra ítélt kísérleteiket kenyérsütés-témában, miközben ő nem alkalmazhatja a mára tökéletességig csiszolt technikáját. Valami ilyesmit jelent az, hogy entitled.
Az internet épelméjű fele persze azonnal felkapta a Medium közösségi platformon megjelent cikket és jóízű gúnyolódás kíséretében osztotta tova. Olyan szaporán, hogy a szerző kénytelen volt eltávolítani. Olaj volt a tűzre, hogy Caren White-nak hívják, a poén értékéből pedig mit sem volt le, hogy C-vel írja a nevét, nem K-val. Ezzel párhuzamosan a karenség fogalma összefonódott a kijárási korlátozások ellen tiltakozó, szépségszalonba, étterembe kívánkozó, a saját szabadságjogaira hivatkozva a szabályokat megszegő embertömeggel. Pozitív epizód, hogy a Tesla-vezér Elon Musk erről szóló tweetjét („Cancel cancel culture!”, azaz kb. „zárjuk be a bezárás kultuszát”) valaki azzal osztotta tovább, hogy „Space Karen is angry today”, azaz
Űrkaren ideges ma.
Ez egyrészt azt jelzi, hogy nemcsak a szűklátókörű, korlátolt nőket ér lekarenezni, hanem a gazdag, intelligens férfiakat (!) is, ha éppen hülyén viselkednek.
A történetnek nincs vége, egyhamar alighanem nem is lesz, tanulsága pedig – ahogy a mémek és egyéb internetes őrületek többségének – szintén nincs. A Karen-jelenségnek persze árnyoldala is van, itt-ott felbukkannak nőgyűlölő hangok is, akik a mém poénfaktorába csomagolják a szexizmust, arról nem is beszélve, hogy kezdik magukat célkeresztben érezni azok, akiket tényleg Karennek hívnak. Ők egyre többször panaszkodnak arra, hogy beszólnak nekik pusztán a nevük miatt, akkor is, ha semmivel nem szolgáltak rá. Az ilyen „névrasszizmustól” persze elhatárolódunk és mindenféle megbélyegzést elítélünk, de a Karen-mémeken ettől függetlenül felszabadultan nevetünk. Már csak azért is, mert karenek itt is vannak, ott ülnek az orvosi váróban, a szülői értekezleten, ott állnak előttünk a sorban a gyógyszertárban, rájuk kell várni a kasszáknál, ők voltak azok, akik csak azért is elvitték előlünk az utolsó három csirkemellet a hentespultnál, amikor kitört a járvány, és hamarosan, ha minden jól megy, újra az ő kötözködésüket hallgathatjuk majd az éttermekben, hotelekben is.
(Reddit, Knowyourmeme, Ezért kell abbahagynotok a kenyérsütést / archive.vn)
Mémek, trendek, társadalom
- A fél világ a Jokertől retteg, pedig mi vagyunk rémisztőek
- Kikeráztad magad, mégis megy a klímahiszti? Keressük az év szavát
- Ezek voltak 2019 legviccesebb mémjei