Az Időkép azt írja, hogy összesen 20-30 helyen, alig pár négyzetméteren az országban felütötték fejüket a kaktuszok. Jellemzőjük, hogy nem őshonosak, viszont rendkívül szívós növények, melyek veszélyesek lehetnek a hazai növényvilágra.
Az Időkép a témában szakértőket kérdezett, akik elmondták, hogy:

• Az inváziós kaktuszfajok az amerikai kontinensről kerültek be Európába. Észak-Amerikában egészen a kanadai prériig őshonosak, így a Magyarországhoz hasonló szélességi körökön, sőt ennél hidegebb éghajlaton is régóta képesek túlélni a telet.
• Itthon a 2000-es évek óta ismertek, és egy-egy helyszínen már 20 éve megtalálhatók. Ahol a talaj száraz és könnyen átereszti a vizet, egyes kaktuszoknak a túlélésben a -20 fokos fagy sem okoz problémát.

• A szakértők szerint ugyan nem a klímaváltozásnak tudható be a medvetalpkaktuszok magyarországi elterjedése, természetes ellenség hiányában jelenlétükkel könnyen kiszoríthatják az alacsonyabb tűrőképességű őshonos fajainkat, melyek kevésbé ellenállók a rendkívüli (aszályos, forró) időjárásnak.
• Egyes őshonos fajok kiszorításán kívül a kaktuszok megnehezíthetik, sőt megakadályozhatják egy terület mezőgazdasági, illetve rekreációs célú hasznosítását.
• A kaktuszok felelőtlen kiültetéssel vagy zöldhulladék útján kerülnek a természetbe, irtásukra több alkalommal, több helyszínen is sor került. 

Korábban írtunk már arról, hogy idegenhonos kaktuszfajokat találtak a Vértesben és a Pilisben is. A Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársai az utóbbi években több hatalmas zsáknyi kaktuszt gyűjtöttek össze, de – ahogyan írják – egyes részek csak kötélbiztosítással, sziklamászó felszereléssel és tudással voltak elérhetőek.