„Malacot tartani életérzés” – Less be egy otthonba, ahol a három kismalac az úr!

Rupert, a 80 kilós törpemalac először kitépi a tolóajtós szekrény ajtaját, aztán nyugodt, mégis határozott mozdulatokkal pakolni kezd. Ezután – a róla épp munka közben készült videó tanúsága szerint – nagy műgonddal összeválogatja az imént szanaszét hajigált téli holmikat (a kabáttól a csizmáig), hogy a folyamat legvégén laza eleganciával huppanjon a rögtönzött fészke kellős közepébe. Teszi mindezt úgy, mintha ez amúgy a világ legtermészetesebb dolga lenne…És, ne szépítsük: abban az otthonban, ahova egy törpemalacnak is szabad bejárása van, ez tényleg a világ legtermészetesebb dolga is.

Bence és párja, Andrea immár hosszú évek óta osztják meg életüket malacokkal. Láttak már cifra dolgokat. Mégis: egymástól függetlenül is, hosszú ideje dolgoznak azon, hogy előre mozdítsák a hazai felelős malactartás ügyét. Bence a Rupertnek létrehozott Facebook-oldalon ismeretterjesztéssel, Andrea állataktivistaként tesz a segítségre szoruló állatokon. Így is találkoztak. „Andi a barátaival öt kidobott kismalacnak próbált új otthont találni, ekkor kerestek meg engem, hogy segítsek pár megosztással” – idézi fel a kezdeteket Bence. Hozzáteszi, a barátságuk végül a sikeres együttműködés után is megmaradt. „Eltelt pár év, majd mikor mindkettőnknek úgy alakult az élete, hogy jobban megismerjük egymást – és persze egymás malacát -, akkor gyakorlatilag minden jött magától. Ma pedig már együtt is élünk. Bátran ki merjük jelenteni, hogy minket Dezső és Rupert malac hozott össze, és ha már így alakult, akkor bevállaltunk közösen egy harmadik malackát is, Karcsit.”

A malactartás nem fáklyás menet

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a malactartás afféle 21. századi úri huncutság, gyorsan elmondanánk, hogy a sertések háziállatként való tartása az Egyesült Államokból indult világhódító útjára – még valamikor a 20. század közepén. Azóta a világ számos országában, így itthon is egyre többen választanak maguknak törpemalacokat társállatul. „Szerintem azért, mert már nem feltétlenül akadály beszerezni egy ilyen, egzotikusnak mondható állatot, és a tartása sem annyira problémás” – magyarázza Andi, majd hozzáteszi, az internetről ma már gyakorlatilag tényleg minden beszerezhető, amire az egyszeri gazdinak szüksége lehet: az alapvető dolgoktól az extrákig.

Bence azért úgy érzi, ebben a trendben a közösségi médiának is szerepe van. „Jelentős a hatása, a lájkgyűjtés és a verseny, hogy minél különlegesebbnek tűnjön valaki. Úgy gondolom, hogy azzal, ha valaki kipakolja a netre az állatait nincs baj. Nekünk is van egy Facebook-oldalunk, amit imádunk szerkeszteni. A baj azzal van, ha valaki mindezt önös érdekből teszi, és ha megunja az állatot, megválik tőle.” És ilyenre mindketten láttak már példát. Nem is egyet. És miközben mindkettőjüknek gyerekkori álma vált valóra a malactartással, az elsők között ismerik el, hogy ez egyáltalán nem fáklyás menet; még úgy is vannak nehéz pillanatok, ha valaki elkötelezett, felelős, rutinos gazdi. Pontosan ezért, senkit sem biztatnak arra, hogy a példájukat kövessék. Olyannyira nem, hogy felváltva sorolják a kizáró tényezőket:

1. Ki kell emelnünk, hogy a disznót első állatnak senkinek sem ajánljuk!
2. Ha nincs kert, akkor a malactartást teljesen el lehet felejteni!
3. Ha nincs türelmed, nem vagy kitartó, nem a malac a te állatod.
4. Ha nincs a környékeden olyan állatorvos, aki vállal malacokat, gondold át az örökbefogadást.
5. Ha nem vagy felkészülve rá, hogy a cuki törpemalackád egy 60-80-100 kilós felnőtté változik majd, ne válassz malacot!
6. Jó, ha van a kertben betonos, vagy térköves rész, hogy a malac koptathassa a körmét.
7. Ha nem akarsz ivartalaníttatni, felejtsd el az örökbefogadást.
8. Mielőtt örökbe fogadsz, informálódj! Nézz videókat, beszélj más malactartókkal, és válaszolj magadnak őszintén arra a kérdésre, biztosan ezt akarod-e!

Rupi és a kutyák

Rupert fülessel

Bence a malackákkal

Andi és a malacok

Minirupi

Karcsi

Karcsi

Karcsi és Dezső

Bence és Karcsi

Bence és Karcsi

Rupi könyv

Rupi könyv

Rupi fotózása

Rupi fotózása

Rupi fotózása

Bence és Rupi

Bence és Rupi

Bence és a pici Rupi

„Nem árt, ha zárhatóak a szekrények”

Bence és Andi falkájában, vagy ha úgy tetszik, kondájában, a három törpemalacon (Dezsőn, Ruperten és Karcsin) kívül még három kutya és három cica él. „A macskák csak bent laknak, a kutyák és a malacok pedig ki-be járnak a kertben” – árulja el Andi, majd hozzáteszi, mivel a disznó alapvetően társas lény, számukra nem is volt kérdés, hogy legyen-e cica, vagy kutya a háztartásban. „Malac mellé malacot csak tapasztaltaknak ajánljuk, mert ha nem egy helyről jönnek, akkor sok idő összeszoktatni az állatokat.”

Mivel a malacok meglehetősen makacs és öntörvényű állatok („olyanok, mintha a kutyának és a macskának a személyiségét összekevernénk, és ezt leöntenénk egy négyéves kisgyerek szellemi szintjével”), a gazdi felelőssége, hogy megteremtse a nyugodt és harmonikus együttélés feltételeit. Ezek közül az első és legfontosabb: a kert.

– tudjuk meg Anditól, aki emellett megjegyzi azt is, hogy: „A kert lehetőleg a sajátod legyen, mert malaccal nagyon nehéz költözni.”

De erről inkább majd egy kicsit később, a malactartásban veteránnak számító pár ugyanis már hozza is a következő alapvetést, miszerint: „Fontos, hogy a disznónak legyen saját pokróca, vagy párnája. Egy fix helye, ami csak az övé. Nálunk Karcsi és Dezső mindig a kanapén alszik. Rupi pedig szeret fészket építeni, ehhez egy pokróc és egy takaró tökéletes tud lenni – bár szinte mindig ellop valami plusz tárgyat és beépíti” – mondja nevetve Bence. És ezzel egy szempillantás alatt meg is érkeztünk a harmadik legfontosabb dologhoz, amivel egy malacos otthonnak mindenképp rendelkeznie kell: zárakkal. „A cocik imádnak kutatni” – kezdi Andi, Bence pedig folytatja: „Igen-igen. Rupi hatalmas hűtőt és gardróbszekrényt nyitogató. Az előbbit nyilván a kaja miatt, az utóbbiban pedig nagyon jó fészek alapokat talál.” Szóval kulcs. Vagy gyerekzár. És akkor mindenki megnyugodhat – egy időre legalábbis.  

„A magyarok többségének a disznó étel”

Miközben a sertés, mint haszonállat, évezredek óta az ember életének szerves része, egészen elkeserítő, milyen keveset tudunk róluk valójában. És nem sokkal jobb a helyzet a kedvtelésből tartott törpemalacok esetében se. „Az egyik legnagyobb tévhit, hogy nem nőnek meg. Pedig minden malac megnő. Karcsi egy különleges, maori fajtájú disznó, úgynevezett kune kune, ő akár 120 kilósra is megnőhet. Rupert olyan 80 kilós, Dezső kábé 45. És, ez még nagyon kicsinek számít!” – kezd tévhitrombolásba Andi.

„És sokan azt hiszik, hogy a malacok büdösek” – folytatja Bence.

Szép és jó, de mindez sajnos teljesen hiábavaló addig, amíg a többség még jó esetben is csak a húsvéti sonkát, rossz esetben pedig a rettegett vadorzót látja a malacokban.

Merthogy ez történik. „A magyarok többségének a disznó a mai napig étel” – jelenti ki Andi, akinek szerencsére vannak azért kellemes élményei is. „Sokan mosolyogva fogadják, ha elmennek a kertünk előtt és látják, hogy három malac napozik, vagy legelészik. De sajnos mindig vannak beszólások is, amik arra utalnak, hogy na, mikor lesznek levágva.”

„Nekem többször kellett már költöznöm szomszédok miatt – pedig, ahogy arra utaltunk is már, malaccal az nem könnyű – sőt, volt olyan is, aki feljelentéssel fenyegetőzött a disznóm miatt” – meséli Bence. „Emiatt volt egy időszak az életünkben, mikor Rupival külön kellett laknunk, mert egyszerűen nem tudtam megoldani, hogy olyan helyre költözzünk, ahol lehet disznó, és ahonnan munkába is be tudok járni. Szerencsére egy jó malacos barátom kisegített, és Rupert lakhatott nála úgy, hogy közben rendszeresen látogattam. Ezt azóta úgy hívom, hogy Rupi ekkor volt koleszos. Hihetetlen hálás vagyok a sorsnak, hogy happy end lett a vége, és most újra együtt élhetünk.”

„Soha nem cserélnénk el a malacos életünket”

„Malacot tartani nem egyszerű hobbi, hanem egy életérzés. Komolyan kell venni, az első pillanattól kezdve” – mondja Andi, én pedig nem győzök egyetérteni vele. És nem csak azért, mert ezek a végtelenül okos jószágok pillanatok alatt szagolják ki a jószándékú, ámde gyengeakaratú gazdit, hogy aztán pont ugyanennyi idő alatt nőjenek levakarhatatlanul a fejére. És még csak nem is azért, mert a malactartás kábé semmiben sem hasonlít a kutya- vagy épp macskatartáshoz, amiről a többség azt gondolja – egyébként tévesen -, hogy nem nagy kunszt. Hanem azért, mert Andit és Bencét hallgatva, a videóikat és a fotóikat elnézve, teljesen egyértelmű, hogy minimum hajókötélből lévő idegek és vasakarat szükségeltetik ahhoz, hogy egy malacos házból végül olyan, igazi otthon lehessen, ahol mindenki egyformán boldog.  

„Mindent egybevéve, soha nem cserélnénk el a malacos életünket, mert ez egy nagy kaland, ami tele van szeretettel, ragaszkodással és persze sok-sok boldogsággal. Viszont biztatni sem akarunk senkit és nem is szabad, mert az állattartás felelősség, és ha a malacot megunják, vagy nem megfelelő helyen tartják, akkor ők sokkal rosszabbul járhatnak, mint egy kutya, vagy egy cica. Nem lennénk igazi disznós család, ha nem hívnánk fel a figyelmet erre, és ha nem a valóságot mutatnánk. Aki így is belevág, annak nagyon sok sikert kívánunk, és nyugodtan keressenek minket bármikor tanácsokért.”