Eldugott kávézó, kényelmes bõrfotelek, az asztalon gyertya, a cappuccinó remek, ez a majdnem tökéletes elsõ randi. Csak egy dolog nem stimmel: az, aki veled szemben ül, nem a Nagy Õ. A kérdés csak az, hogyan mondod el neki?
Annyira kínos volt! Én egy sportos, humoros, harmincas fickóra számítottam, Zsolt ugyanis ilyennek állította be magát a leveleiben hadarta a telefonban Kinga. Ehhez képest a kávézóban egy hízásnak indult, öntelt pasi várt rám, aki közölte velem, ha megfelelek az első beszélgetésen, akkor le kell adnom azt a pár kiló felesleget, és csak utána járhatunk! Képzelheted! Annyira mérges lettem, hogy rögtön otthagytam, de azért búcsúzóul, még odaböktem: Ha tíz kilóval könnyebb leszel, újra találkozhatunk!
Kingának viszonylag könnyű dolga volt, szókimondó, temperamentumos lány, ráadásul internetes lovagja is kiborította öntelt viselkedésével. Dühből könnyű megmondani, mit gondolunk a másikról, és a közös kapcsolatunk jövőjéről. De mi a helyzet, ha a találkozás nem dühít fel ennyire, vagy egyszerűen csak te vagy kevésbé temperamentumos?
Az első randik egy részében a helyzet elég egyértelmű. Ha kukán ültök egymással szemben, vagy ha gyorsan kiderül, mindenről ellenkező a véleményetek, akkor viszonylag könnyű kimondani, nincs értelme a folytatásnak. (Persze azért a kérdés felmerül, ha ennyire nem illetek össze, akkor az miért nem derült ki e-mailezés vagy telefonos csevegés közben?)
Sokkal nehezebb, ha csak egyoldalú a nemtetszés. Ilyenkor az egyik fél lelkesedik a másikért, szemmel láthatóan szeretne folytatást, közben a másik próbál találni valami kibúvót, ami elég jó, és nem sértő. A számtalan adódó lehetőség közül legtöbben a sunnyogást választják. Rutinos interneten ismerkedő barátaim szerint az első találkozás végén elhangzó Akkor hívjuk egymást! mondatot a leginkább így fordíthatjuk: Hát, a leveleidben jóval szimpatikusabb voltál. Adtam egy esélyt magunknak, fölösleges volt. Azért nincs harag, ugye? Ez nem túl korrekt. Ha nem vette a jelzést, szerencsétlen randipartnered napokig fog várni a telefonodra, vagy ami számodra jóval kínosabb, komolyan veszi a búcsúzást, és rád csörög. Ilyenkor persze jön a hebegés, habogás, és az újabb kibúvó keresése.
A legegyszerűbb megoldás, ha a randi végén megbeszélitek, hogy mit gondoltok egymásról. Ez még akkor is célszerű lehet, ha úgy érzed, kölcsönös a szimpátia. A lényeg az őszinteség mindkét fél részéről. Nyugodtan mondd meg, ha nem szeretnél többet találkozni a másikkal, de azért ne bántsd meg! Nem kell minden apró hibát a fejéhez vágnod, és még kevésbé kell kínos magyarázgatásokba bonyolódnod.
Ha nem vagy szimpatikus a másiknak, nem dől össze a világ! Persze jó esetben a randi végére az derül ki, mindketten vonzónak találtátok a másikat, és szeretnétek még találkozni. A legjobb, ha rögtön megbeszélitek a következő találkozót, vagy legalább azt, hogy nagyjából mikor és ki hívja fel a másikat. Így nincsen okotok a parázásra.