Kingának viszonylag könnyű dolga volt, szókimondó, temperamentumos lány, ráadásul internetes lovagja is kiborította öntelt viselkedésével. Dühből könnyű megmondani, mit gondolunk a másikról, és a közös kapcsolatunk jövőjéről. De mi a helyzet, ha a találkozás nem dühít fel ennyire, vagy egyszerűen csak te vagy kevésbé temperamentumos?
Sokkal nehezebb, ha csak egyoldalú a nemtetszés. Ilyenkor az egyik fél lelkesedik a másikért, szemmel láthatóan szeretne folytatást, közben a másik próbál találni valami kibúvót, ami elég jó, és nem sértő. A számtalan adódó lehetőség közül legtöbben a sunnyogást választják. Rutinos interneten ismerkedő barátaim szerint az első találkozás végén elhangzó Akkor hívjuk egymást! mondatot a leginkább így fordíthatjuk: Hát, a leveleidben jóval szimpatikusabb voltál. Adtam egy esélyt magunknak, fölösleges volt. Azért nincs harag, ugye? Ez nem túl korrekt. Ha nem vette a jelzést, szerencsétlen randipartnered napokig fog várni a telefonodra, vagy ami számodra jóval kínosabb, komolyan veszi a búcsúzást, és rád csörög. Ilyenkor persze jön a hebegés, habogás, és az újabb kibúvó keresése.
Ha nem vagy szimpatikus a másiknak, nem dől össze a világ! Persze jó esetben a randi végére az derül ki, mindketten vonzónak találtátok a másikat, és szeretnétek még találkozni. A legjobb, ha rögtön megbeszélitek a következő találkozót, vagy legalább azt, hogy nagyjából mikor és ki hívja fel a másikat. Így nincsen okotok a parázásra.