Az évtizedekig tartó egykepolitikának hála Kínában a legtöbb családban egyetlen csemete felnevelése a cél, miután pedig a tanulás valóban értéknek számít, külföldön taníttatni a gyereket a legnagyobb dolog egy család számára. Így aztán a kínaiak, ha csak tehetik, élnek a lehetőséggel, és akár már középiskolának is külföldi intézményt választanak. Egy CCG-jelentés szerint világszinten a külföldön tanuló diákok legnagyobb része kínai: csak 2016-ban 544 500-an mentek külföldre tanulni Kínából, ötször annyian, mint ahányan Magyarországon összesen a felsőoktatásba jelentkeznek egy évben. A legnépszerűbb desztinációk: Amerika, Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és Anglia.
Magyar érdekeltség: Tracy Wang, a ColorBlocker bloggere, aki New Yorkban tanult újságírást, majd influencerré vált hazájában, 2015-ben Tomcsanyi cipzáros szoknyában fotózkodott Londonban (Fotó: instagram/tomcsanyi_budapest)
A külföldi taníttatás a tehetős rétegekben még gyakoribb, a magas bevétellel rendelkező családoknál már 2012-ben is 80 százalék küldte más országba a gyerekét, a külföldön tanuló diákok jelentős része tehát igazi aranyifjú, akik élvezik a szüleik által felhalmozott vagyon minden előnyét. Luxuséletmódjukkal és kiváltságos helyzetükkel pedig elsődleges információforrásnak és véleményvezérnek is számítanak, így egyáltalán nem elhanyagolható tényező a divatmárkák számára sem, hogy kiket részesítenek előnyben.
Scarlett Hao Amerikában tanuló kínai egyetemista, aki plus size influencerré nőtte ki magát a közösségi médiában (Fotó: instagram/scarletthalo_)
Külön nevük is van
A külföldön tanuló tehetős fiatalok saját gúnynevet is kaptak: azokat a második generációs gazdag kínaiakat, akik a ’80-as években vagy a ’90-es évek elején születtek, de szüleik nem az állami bürokráciában szedték meg magukat, hanem valamilyen üzleti tevékenységnek köszönhetik a vagyont, Fu’er Dainak nevezik. Megjelenésükre jellemző a logómánia, a fényűző és méregdrága kiegészítők, ékszerek viselése, ők azok, akik a legkisebb dologra sem sajnálnak vagyonokat elkölteni. Nem véletlenül ők a legjelentősebb luxusvásárlók, akik elvárják, hogy a márkák elkényeztessék őket látogatásaik alkalmával.
A réteg tipikus megtestesítője Wang Sicong, Kína leggazdagabb vállalkozójának fia, aki még a kutyáját is iPhone-nal és designertáskákkal kényezteti, ha ahhoz van kedve. Nem csoda, hogy a fényűző életet folytató és azzal a közösségi médiában kérkedő kínai fiatalokra még a pártvezetés is felfigyelt, és figyelmeztette a szülőket: fékezzék meg gyerekeiket, és legalább azt érjék el, hogy ne kürtöljék szét a világba, micsoda vagyonnal rendelkeznek.
Persze ahogyan nő fel a fiatalabb generáció, úgy változnak a Fu’er Daiok igényei is. Egyre többen vannak, akik nem azért vásárolják a luxusholmikat, hogy szimplán hivalkodjanak velük, hanem saját kedvteléseiknek hódolnak általuk. Ehhez pedig nem feltétlenül kellenek a gigantikus logók, így az újak szívesen választanak már a kisebb designermárkák kínálatából is, ha azok jobban illenek személyiségükhöz, stílusukhoz.
Természetesen a kínai fiatalok körében is jelen van az egyediség, az önkifejezés vágya, így a gazdag gyerekek csapatát sem lehet egyetlen nagy halmazként kezelni, és pláne nem intézhető el náluk annyival a kapcsolatépítés, hogy buszokat indítanak nekik a bevásárlóközpontokba a campusról. Ennél jóval személyesebb, és ami ugyancsak fontos, élményközpontúbb eseményekre van szükség ahhoz, hogy megnyerjék őket. Épp ezért sok divatház, luxusmárka szervez számukra exkluzív vacsorákat, zárt körű bemutatókat, ahol feltérképezhetik az igényeiket és az elvárásaikat is.
Kintről kicsit beljebb
A gazdasági fejlődésnek és a korrupciónak köszönhetően a 2000-es évekre combos újgazdag réteg nőtt ki a kínai társadalomból, amelynek tagjai két kézzel szórták és szórják ma is a pénzt fényűző holmikra – és immár gyerekeik is a költekezés útjára léptek. A tehetős kínaiak keményvonalas shoppingturistákká váltak az évek alatt, a különböző adók és vámok miatt ugyanis a luxustermékek piacán 50-60 százalékos árkülönbségek is lehetnek az európai és amerikai, illetve a kínai üzletek árai között. Míg Kína részesedése a globális luxuspiacból manapság 8 százalék, addig a vásárlások 32 százaléka mögött kínaiak állnak, köszönhetően annak, hogy a luxuscikkek háromnegyedét külföldön szerzik be.
A kínai luxuspiacnak igazi tőrdöfés volt, mikor Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke 2013-ban kemény korrupcióellenes megszorító intézkedéseket vezetett be, amelyek kíméletlenül megnyesegették az arcátlanul költekező és közpénzből luxuséletmódot folytató vezető párttagok büdzséjét (akiknek kellemes fizetéskiegészítést jelentettek az exkluzív ajándékcsomagok is). A kezdeti szigor azonban mára csillapodott, és közben az árkülönbségek is csökkentek valamelyest, köszönhetően a luxusmárkák árharmonizációjának, a hivatalos úton bekerülő importáruk enyhülő vámtarifájának és az újonnan kialakított duty free zónáknak. 2018-ban így ismét érzékelhető növekedésnek indult a luxuskereskedelem Kínán belüli is.
Jó üzlet lett külföldön tanulni
A külföldön tanuló kínai diákok egy része még saját kis vagyont is felhalmozott helyzetének köszönhetően, ugyanis sokan daigou-k lettek, vagyis megbízók számára szerzik be külföldön a megrendelt luxusholmikat, és némi haszonnal juttatják el őket Kínába. A szürkegazdaságot élénkítő diákvállalkozók hosszú évekig élvezhették az árkülönbségek biztosította helyzetet, azonban az elmúlt években ellenük is keményen fellépett a kínai kormány. Hogy visszaszorítsák ténykedésüket és legális mederbe tereljék a luxusvásárlásokat, extra díjakat róttak ki a külföldről érkező küldeményekre, valamint szigorú ellenőrzéseket vezettek be a reptereken és a kikötőkben, hogy a feltűnően nagy értékű poggyásszal érkező civileket kiszűrhessék a tömegből.
Sok daigou ezért illegális személyi vásárlóból legális beszerzővé vált, aki VIP-ügyfeleit úgy próbálja megtartani, hogy személyre szabott divatbemutatókat szervez számukra, és beszerez nekik minden menő újdonságot, amire csak vágynak. Ezek az extra szolgáltatások pedig megérik a klienseknek azt a kis pluszköltséget, amit a vállalkozás legalizálása tesz szükségessé.
A személyes ajánlás ereje
A külföldön tanuló kínai diákoknak persze nem kell daigou-knak lenniük ahhoz, hogy hatással legyenek az otthoni gazdag réteg vásárlási szokásaira. Elég ehhez az is, hogy a közösségi médián keresztül ismerőseik tudtára adják, mi a legújabb menőség, amivel találkoztak, mert a követők úgyis ráharapnak majd az újdonságokra, és saját maguknak is beszerzik őket. A legjelentősebb online felület mindehhez pedig nem az Instagram, hanem a WeChat, ami a legnépszerűbb kínai mobilalkalmazássá nőtte ki magát. Ez nem szimpla chatprogram, magában foglal egy csomó más funkciót is az e-mailek kezelésétől a vásárlásokig. Ha egy márka sikereket akar elérni Kínában, alapvetés, hogy a WeChatet vagy a Twitternek megfelelő Weibót is meghódítsa.
A külföldi vásárlások szempontjából nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a diákokhoz rendszeresen érkeznek Kínából látogatók is, akiket ők fognak kísérgetni a shoppingkörutakon, már azt is befolyásolva, hogy melyik üzletekbe tegyék be egyáltalán a lábukat. 34 százalékuk emellett rendszeresen, negyedéves gyakorisággal küldözget haza hozzátartozói számára luxusholmikat mindenféle haszonszerzési cél nélkül is.
A luxusmárkák számára mindezek miatt helyi szinten elengedhetetlen, hogy felkutassák az adott városban, térségben tanuló kínai diákokat, és mindent megtegyenek a kapcsolatépítésért. Sok esetben ugyanis ezeken a miniinfluencereken nagyobb bevétel múlik, mint egy sztáron, akinek az arcával el akarják adni luxusportékáikat.