A botrány középpontjában a Burberry áll, a divatházzal kapcsolatban röppentek fel a hírek, hogy éves szinten egyre nagyobb összegre rúg az el nem adott, ellenben méregdrágán megtervezett, legyártott majd a kifutókon végighurcolt, öltözékek értéke, amik aztán a kutyának sem kellenek.
Idén már átszámítva 10,8 milliárd forintnyi áru maradt a nyakukon, amit ahelyett, hogy rászorulókhoz juttattak volna el (végtére is jó minőségű ruhákról és cipőkről van szó, és akad még pár pontja a világnak, ahol hiányt szenvednek ilyenekből), egyszerűen megsemmisítésre küldtek. De nem csak divatholmikról van szó, egy halom kozmetikum is megmarad minden szezonban, amelyek hasonló sorsa jutnak, a környezetszennyezés mértéke pedig esetükben sem elhanyagolható.
A pazarló tett finoman szólva kívül esik a fenntarthatóság és környezettudatosság kérdéskörén, amit a divatház is kezd belátni. Jó, azért nagy mea culpázást nem kell várni, egy kis önvizsgálatot azonban tartanak, miután a vezetőség szemére vetették, hogy legalább a részvényeseknek felajánlhatnák az akciós turizás lehetőségét, mielőtt végleg megsemmisítésre kerülnek a portékák.
A szeméthalmozás sajnos ismert és világszintű probléma a divatiparban, a franciák például épp mostanság igyekeznek megregulázni a hazai versenyzőket, miközben a divatmárkák körében is egyre nagyobb a mozgolódás, hogy csináljanak végre valamit, ha már egyszer körbeszemetelték a Földet.
A divatház legfőbb indoka, amivel tettét magyarázhatja, az, hogy a bezúzással valójában a Burberry márka értékét kívánják megőrizni, hiszen mi lenne a luxus érzéssel, ha évente 10 milliárdnyi divatcikket szórnának szét a szegények között? Tehetős vásárlóközönsége kevésbé érezné a vágyat, hogy teljes áron vásárolja meg a kockás ballonkabátot, az fix. Mégis, ha távolabbról nézzük, szörnyű mennyiségű szemét az, ami képződik, teljesen feleslegesen.