Öngyilkos hajlam és depresszió táplálja a legújabb japán divattrendet

A stílus lényege, hogy a végletekig babás, púderszínű, inkább kislányos, mint nőies ruhácskák kiegészítői közé megdöbbentően erőszakos üzeneteket kevernek, lelki problémákra utaló szavakat hordoznak első látásra übercuki kitűzőkön, nyakláncokon vagy a ruháikon. Homlokukhoz pisztolyt tartva szelfiznek és pár pasztell sebtapasz is kerül a szettjükbe, jelezvén, hogy az öncsonkítás és vagdosás tök oké mint önkifejezési mód.

De mégis honnan jött az ötlet, hogy rózsaszín, halott nyuszikákkal és I Kill You szívecskékkel díszített ruhákba öltöző lányok és fiúk (!) kiegészítőként akasztókötelet tegyenek a nyakukba vagy szimplán Meg akarok halni feliratokkal a mellkasukon tengessék életüket?

Cukiságtörténelem

A kawaii (vagyis cuki) öltözködési divat első változata még a hetvenes években jelent meg Tokióban, amely a mai napig a mangaszerű, babásan öltözködő fiatalok gyűjtőhelye. Ők azok, akikkel egy magára valamit is adó turista nem felejt el fotózkodni, ha Tokió Harajuku-negyedébe keveredik.

A legtöbben nagy valószínűséggel a Lolitákkal azonosítják a Harajuku-negyed divatját, vagyis a fodros, rokokó és viktoriánus stílusból inspirálódó, erősen stilizált és egy halom ruha- és üzenetréteget valamint precíz és vastag sminket magukon viselő lányokkal. Pedig az csak egy a sok közül. A Lolita stílusnak is léteztek már a horror mangák világából is táplálkozó alfajai, mint a vérrel áztatott Guro Lolita, aminek követői úgy néznek ki, mint akiket épp most végeztek volna ki brutális kegyetlenséggel, de hasonlóan „darkos” a Punk és Goth Lolita is. Előbbi (nagyon leegyszerűsítve) a Lolita-divat skót kockás, fekete ruhás változata, míg utóbbi nála is sötétebb, a felénk is jól ismert gót stílus és a Lolita tökéletes keveredése.

Misztérium, horror, félelemkeltő részletek tehát eddig is jellemeztek altrendeket, a yami-kawaii azonban egészen más.

Megjelenése a yume-kawaii, vagyis az „álomszerűen cuki” trendből táplálkozik. Ez is legalább annyira babás, mint a Lolita, de a viktoriánus-korra jellemző kosztümök helyett modernebb fazonokat viselnek, Mary Jane cipőcskék helyett tornacsukát vagy platform lábbelit. Részleteiben épp úgy fodrosak, tüllösek, egy cukorkabolt minden színét felvonultatók – mindent töményen, a legapróbb részletekig kidolgozottan, úgy, ahogyan egy ötéves kislány a csillámpónis tündérhercegnős álmát csak elképzelheti. És mindez átmegy a frizura jellemzően pasztell színére, a sokszor matricákkal tupírozott sminkre és kiegészítőkre is.

Hello Kitty egy vérmacska a trend édi-bédi dekorállatkáihoz, rajzolt mangakaraktereihez és csillagocskáihoz képest.

Esztétikájában a yume-kawaiiból táplálkozik tehát a yami-kawaii is, ami 2014 tájékán bukkant fel Japánban, mára pedig nemcsak a szigetország fiataljai körében népszerű, de a közösségi médiának és a japán popkultúra népszerűségének köszönhetően Amerikában és Európában is egyre többen fedezik fel maguknak a „betegesen cuki” divatot.

Stílusában elszakad a Lolita kosztümszerű megjelenésétől, de egy az egyben hozza a yume-kawaii szirupos cukiskodását. Csak épp a nyuszikák döglöttek, az eperkék közé bekeverednek az injekciós tűk, pisztolyok, akasztókötelek, az erőszakos vagy épp depresszív feliratok. A Guro Loliták vérfoltos megjelenéséhez képest első blikkre egészen édik, csak ne tévedjen pillantásunk a részletekre. Direkt betegesre sminkelik arcukat, egész megjelenésük törékenységet, sérülékenységet sugall.

A yami szó (病) jelentése is betegség, gyengeség, a kandzsi írásmódban a kórház szóban is szerepel (病院), egy másik értelmezésében azonban ennél is precízebben a mentális zavarokra használják a kifejezést. Itt jön elő a menhera szó is mint szinonima. A menhera már egyértelműen az orvosi segítséget igénylő, mentális problémákra használt kifejezés, nem véletlen, hogy a divattrend arca, a csuklóját vagdosó, pengét markolászó Menhera-chan karaktere is erről kapta a nevét.

Mert a depresszió ciki

Mielőtt elintéznénk azzal a trendet, hogy „beteg”, a követői pedig „biztos, hogy nem normálisak”, nézzünk kicsit a mélyére, miért is támadt a japán fiatalokban a késztetés, hogy rózsaszínbe csomagolt, öngyilkos szándékra utaló üzeneteket viseljenek?

Az egésznek a rákfenéje abban áll, hogy Japánban a közelmúltig a mentális betegségeket stigmatizálták, a lelki problémákat szóba hozni gyengeség és szégyen volt, az ilyen jellegű bajokat pedig jobbára a szőnyeg alá söpörték. Manapság sem sztárfoglalkozás pszichológusnak lenni a szigetországban, Amerikához, de még Magyarországhoz viszonyítva is kevesen veszik igénybe a kezeléseket, félnek ugyanis, hogy megbélyegzik őket. Helyette inkább elfojtanak, magukban őrlődnek, a munkába temetkeznek vagy épp valóban öngyilkosok lesznek. Japán még mindig az elsők között foglal helyet az öngyilkossági statisztikákban, de nem kell ujjal mutogatni, nálunk sem sokkal jobb a helyzet: Magyarország európai viszonylatban tavaly még mindig a hatodik volt a WHO elemzése szerint.

A lelki problémák tehát generációk óta nincsenek megfelelően kezelve, a japán fiatalok pedig ebben nőttek fel, ebbe nőttek bele – és úgy tűnik, a maguk módján találtak rá megoldást, hogy legalább a megjelenésükkel üzenjenek problémáikról, ha már beszélni nem illik róluk.

Az öltözködés, a divat közösségteremtő ereje pedig óriási, sőt, a yami-kawaii esetén még fontosabb, mint a különféle Lolita stílusoknál. Követői ugyanis szoros, összetartó közösséget hoztak létre, ahol a posztok és szelfik nyelvén bárki elmondhatja mi nyomja a szívét, a többiek pedig támaszt nyújtanak számára, hogy átvészelje a gondokat. Az utcák helyett inkább a közösségi oldalakon, a csoport fórumain mutatják be legújabb szettjeiket, vagy szervezett rendezvényeken gyűlnek össze, talpig beöltözve.

A szerelmi bánat, önértékelési zavar, iskolai problémák, a tinik mindennapi gondjai mellett azonban akadnak sokkal súlyosabb problémák is, amiket így próbálnak felszínre hozni. A yami-kawaiit már írásában is többféleképp jelölik, a két legelterjedtebb kandzsi a “病みかわいい” és a “闇かわいい” , amiket „beteges cuki” és „sötét cuki” nevekre fordíthatunk. A lélek felületi karcolásai mellett ugyanis a súlyos, mentális problémákkal, depresszióval küzdő fiatalok nagy része is innen próbál erőt meríteni, hogy az öngyilkosság gondolatán felülemelkedjen. A menhera jelentkezik már ezen a szinten, Bisuko Ezaki rajzolt karaktere, az önmagát vagdosó Menhera-chan ezért lett ennyire népszerű. Olyan, mint a trend követői, vagy azoknak legalábbis egy része.

Az öltözködési stílus kialakulását erősíthette a 2011-es hármas tragédia is, mikor földrengés, cunami és nukleáris katasztrófa is sújtotta Japánt. Az ezekkel járó társadalmi sokk egyéni szinten is jelentős volt, kikezelése pedig épp úgy elmaradt, mint általában minden más lelki eredetű problémáé, ami a japánokat érinti. A yami-kawaii útján ezért a fiatalok legalább részben kidolgozhatják magukból a frusztrációikat és problémáikat, még mielőtt cselekedetté formálnák pólóik feliratait.

Kérdés azonban, hogy a vattacukorszínekkel borított, ránézésre habkönnyű öltözködési stílust miért és hogyan ültetik át a nyugati országok fiataljai saját életükbe? A mangák, a j-popzene, Hello Kitty, az unikornisos vidámság kitermelte már rég a rajongótáborát. Vajon az olyan országokban, ahol a fiatalok nyugodtan kérhetnének orvosi, szakmai segítséget, a yami-kawaii megmarad polgárpukkasztó divatirányzatnak, amivel szüleiket akarják hergelni, vagy a felvett stílus mögött az üzenet is éppolyan komoly és segítségért kiáltó lesz, mint a japán fiatalok esetén?