Anna Wintour a minap élőben adott interjút Naomi Campbellnek, aki a fél órás beszélgetésüket nem csak arra használta ki, hogy sztorizgassanak, de arról is megkérdezte a Vogue főszerkesztőjét, a koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági helyzet miként formálja át a divatipart.
„Határozottan úgy vélem, amikor túl leszünk mindezen, ami hiszem, hogy megtörténik, nagyon eltolódik majd, mit tartanak az emberek értékesnek. Ezért azt gondolom, ez most egy lehetőség is mindannyiunk számára, hogy megvizsgáljuk a divatipart, az életünket és újragondoljuk az értékeket. Lehetőség arra, hogy valóban átgondoljuk a hulladékot [amit termelünk], a pénzmennyiséget, az elbizakodottságunkat, a felesleget amit – magamat is beleértve – kifelé mutattunk, magunkon viseltünk, mi az, ami mellett ez az iparág valójában kiáll” – nyilatkozta Anna Wintour.
Kijelentését mások is megerősítik; miközben a divatmárkák is épp úgy a válságmenedzsment részleteivel küzdenek, mint sok más szektor szereplői, már most azt is elemezniük, tervezniük kell, miként állnak majd helyt a járvány utáni világban. Az eddigi működési modell a mindenáron való fogyasztást generáló módján kudarcot vallott, eljött az ideje az újratervezésnek.
Anna Wintour a Marni divatbemutatóján 2020 februárjában. – Nehéz idők jönnek a divatmárkákra, nem a divatshow-k az egyetlenek, melyeket egy időre zárójelbe kell tenni. (Fotó: Estrop/Getty Images)
Gondoljunk csak bele, mi magunk is hetekig töröltünk minden divatvásárlást, lényegtelenné váltak a csinos irodai szettek, a cuki tavaszi ruhácskák, a kopogós magassarkúk – és még folytathatnánk a sort hosszan, mi mindennek vált a megvásárlása feleslegessé azáltal, hogy otthon vagyunk, nem beszélve arról, hányan veszítették el állásukat, került veszélybe a megélhetésük. Minderről a Business of Fashion és a McKinsey & Company piacelemző cég napokban megjelent elemzése is részletesen ír, ők úgy látják, a múlt évhez képest világszinten a divatipari szereplők éves szinten 30 százalékkal kevesebb bevétellel számolhatnak, vagyis mi, vásárlók ennyivel kevesebb ruhát, cipőt vásárolunk 2020-ban, legyen az bármilyen árfekvés terméke is.
Már a járvány előtti időszak sem volt a legfényesebb a divatcégek számára, világosan látszódott, hogy a környezetszennyezés problémája, a fenntarthatósági kérdések, a mindezek miatt (is) változó vásárlói elvárások új megoldásokat követelnek – a koronavírus pedig végérvényesen bekapcsolta a vészhelyzet pirosan villogó lámpáját.
Világszerte drámainan lecsökkent a bevásárlóközpontok látogatóinak száma, kérdéses, mennyi divatmárka tudja átvészelni majd a járványhelyzet okozta gazdasági válságot. (Fotó: Cooper Neill/Bloomberg via Getty Images)
A helyzet bárhonnan is nézzük nem egyszerű. Az, hogy jelen helyzetben minden előrébb való, mint a divatozás, egyfelől jogos és érthető fogyasztáscsökkentést eredményez, mégis, a másik oldalról nézve mindez globális szinten már most is tízezrek munkanélkülivé válását eredményezi. Az ázsiai ruhagyárak filléres béren tartott, kizsákmányolt munkástömegeit drámaian érinti mindez. Milliók sodródtak az éhhalál szélére azáltal, hogy az a kevés fizetésük is megszűnt, ami eddig volt, de az európai vagy amerikai ruhaüzletek eladói, az ellátási lánc megannyi részén dolgozó alkalmazottak is fizetéscsökkentéssel, kényszerű szabadságolásokkal, munkahelyük elvesztésével küzdenek, miközben kérdéses, hosszabb távon hány alkalmazottra lesz majd szükség, ha a vásárlási szokások és hajlandóság alapjaiban átalakul.
A divat darwinizmusa
Változás tehát biztosan lesz, a terjeszkedés és növekedés szavakat felváltja a fennmaradás, az új körülményekhez való alkalmazkodási kényszer, amely biztosan nem fog mindenkinek sikerülni. Azok a divatmárkák amiknél a járvány kitörése előtt is már jelentkeztek a pénzügyi problémák, most könnyen a természetes szelekció áldozatává válhatnak. Akárcsak a természetben, az erősebb győz, a gyengébb elpusztul.
Vannak persze szereplők, akik iránt a kereslet épp most nőtt meg. A márkás használt ruhákra szakosodott webshopokon megugrott a forgalom. A Business of Fashion cikke szerint egyrészt azok, akik elveszítették a munkájukat, márkásabb ruháik eladásával is megpróbálják pótolni kiesett bevételüket, míg azok, akik “csak” óvatosságból szorították vissza költekezésüket, szintén nagyobb érdeklődést mutatnak az olcsóbban beszerezhető használt, de divatos holmik iránt.
Az átrendeződés azonban mindenképp fájdalmas lesz, épp ezért csak remélhető, hogy a végén egy jobb irányba fog elmozdulni a divat. Akár világmárkák is becsődölhetnek, nem egy fast fashion óriás keresi az utat jelenleg a fennmaradáshoz. A kevesebb, de minőségibb ruhaneműk gyártása, a fenntarthatósági szempontok valódi betartása, a greenwashing helyett a környezetvédelem érdekében való tényleges törekvések mind olyan szempontok, amik most előtérbe kerülhetnek, ezzel is visszaadva az érték szónak egy őszintébben csengő jelentését.
Hogy mindez miként valósul meg? Közvetlen közelről nézhetjük majd végig, sőt, vásárlásainkkal befolyásolhatjuk is a végkimenetelt, de ne feledjük, változtatni nekünk is kell: a valódi minőség mindig drágább, a valódi érték sosem filléres, de ez a tétel komoly feszültségeket okozhat. A nem vásárlok, nem vásárolhatok állapotából áttérni arra, hogy minőségibb holmikra költjük lecsökkent keresetünket még akkor is nehéz, ha hajlandóak vagyunk tovább spórolni érte és tudjuk, hogy egy valóban jó minőségű darabot valóban évekig használhatunk majd anélkül hogy formáját veszítené, így nem lesz szükség fél év múlva újabbat venni. Ez egy egészen új értékszemlélet lenne, amelyhez a divatipar oldaláról is valódi lassulásra lenne szükség: kevesebb új trend, ritkábban megjelenő kollekciók, kevesebb vásárlásösztönzés – pont abból kevesebb, amik a növekedésorientált gazdaság eddig elengedhetetlennek tartott mozgatórugói voltak.
Ki gondolta volna a divatiparról:
- Ők húszan uralják a divatvilágot, a többieknek csak az aprópénz jut
- Egy egész iparágat tehetnének jobbá a baktériumok