A folytatás első tíz percében nagy utazást, igazi expedíciót kellett tegyek a tudattalanomba, hogy felidézzem, ki kicsoda a visszatérő szereplők közül, és hogy mi is a bajuk egymással.
A történetre sok szót nem vesztegetnék: a rosszfiúk a jókat üldözik. Különlegesség, hogy ez esetben a jófiú is rossz: a Matt Damon által megformált karakter, Jason Bourne amerikai titkosügynök túlélésre és gyilkolásra lett kiképezve, ha kell, gondolkodás nélkül húzza meg a ravaszt, és ezt követően nem rohan el a pszichiáteréhez analízisre.
Igaz, ráférne. Hősünk amnéziában szenved ugyanis már az első részben sem igazán fogta fel, hogy miként képes elbánni puszta kézzel a többszörös túlerőben lévő ellennel, vagy hogy miért tart magánál egyszerre tíz útlevelet.
A folytatásban már dörzsöltebb valamivel: ha nem is érti, miért üldözik, legalább azon nem filozofál állandóan, ki is ő valójában.
A filmben akció akciót követ a látvány valóban káprázatos és egyedi, az izgalmas szcénák túlnyomó többségét kézikamerával rögzítették, és gyors vágásokkal montírozták össze, így a zaklatott, karcos képi világ tökéletesen illeszkedik a film tartalmához.
Ez a mozi azon kevés filmek közé tartozik, melynek a folytatása összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint az első rész, és ebben nem kevés része volt az eddig főként dokumentumfilmesként ismert rendezőnek, Paul Greengrassnak is. Jegyezzük meg a nevét, ha jó akciómozit szeretnénk látni a jövőben!
Rozi étvágya a film alatt: