A Bourne-csapda

Őszintén szólva a héten csupán a nyár amerikai box-office adatai bírtak rá arra, hogy elzarándokoljak a moziba. A tengerentúlon júliusban hatalmas sikert arató, A Bourne-csapda címre keresztelt mozi előzményét, A Bourne-rejtélyt láttam ugyanis anno, és nem mondhatnám, hogy különösképpen mélyebb nyomott hagyott volna bennem.

A folytatás első tíz percében nagy utazást, igazi expedíciót kellett tegyek a tudattalanomba, hogy felidézzem, ki kicsoda a visszatérő szereplők közül, és hogy mi is a bajuk egymással.





A Matt Damon karizmájára építő akciófilmben azonban (várakozásaimmal ellentétben) egyáltalán nem csalódtam: egy feszes tempójú, izgalmas, látványos akciómozit láthattam, mely kiemelkedik a műfaj tucatárui közül.

A történetre sok szót nem vesztegetnék: a rosszfiúk a jókat üldözik. Különlegesség, hogy ez esetben a „jófiú” is rossz: a Matt Damon által megformált karakter, Jason Bourne amerikai titkosügynök túlélésre és gyilkolásra lett kiképezve, ha kell, gondolkodás nélkül húzza meg a ravaszt, és ezt követően nem rohan el a pszichiáteréhez analízisre.

Igaz, ráférne. Hősünk amnéziában szenved ugyanis – már az első részben sem igazán fogta fel, hogy miként képes elbánni puszta kézzel a többszörös túlerőben lévő ellennel, vagy hogy miért tart magánál egyszerre tíz útlevelet.
A folytatásban már dörzsöltebb valamivel: ha nem is érti, miért üldözik, legalább azon nem filozofál állandóan, ki is ő valójában.

A Bourne-csapda egy filmidőnyire kitolt üldözés, menekülés, macska-egér harc. Jason Bourne több kontinensen keresztül próbál kereket oldani az amerikai belső elhárítás és az orosz titkosszolgálat elől, miközben saját, egy-egy kép erejéig bevillanó kegyetlen múltjával is kénytelen szembenézni.

A filmben akció akciót követ – a látvány valóban káprázatos és egyedi, az izgalmas szcénák túlnyomó többségét kézikamerával rögzítették, és gyors vágásokkal montírozták össze, így a zaklatott, karcos képi világ tökéletesen illeszkedik a film tartalmához.





Bátran, nyugodt szívvel ajánlhatom bárkinek (természetesen a korhatáros besorolást figyelembe véve) A Bourne-csapdát; igazi izgalmas, szórakoztató akciófilm, melynek élvezeti értékét az sem csökkenti, ha a néző nem látta az első részt, vagy hozzám hasonlóan látta ugyan, de egyáltalán nem emlékszik rá.
Ez a mozi azon kevés filmek közé tartozik, melynek a folytatása összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint az első rész, és ebben nem kevés része volt az eddig főként dokumentumfilmesként ismert rendezőnek, Paul Greengrassnak is. Jegyezzük meg a nevét, ha jó akciómozit szeretnénk látni a jövőben!

Rozi étvágya a film alatt: