Különc milliomos, producer, extrém sportok és hollywoodi szexbombák szerelmese, repülõgép-tervezõ, a melltartóipar forradalmasítója - mindez belefér egy életbe, mint azt Howard Hughes be is bizonyította a világnak.
Egy ilyen életút pedig filmért kiált elkészült hát
Martin Scorsese dirigálásában a nagyszabású biopic (biography+picture), vagyis a közkedvelt hollywoodi műfaj legújabb darabja, melynek középpontjában egy híressé lett ember karriertörténete áll.
Ám nem teljes egészében. A
Leonardo DiCaprio főszereplésével forgatott mozi hősét nem a bölcsőtől a koporsóig kíséri el, csupán az életút felívelő szakaszára koncentrál, persze úgy, hogy közben az árnyoldalnak is külön figyelmet szentel; Hughes a sikerért komoly árat fizetett, kényszerneurózisa idővel átvette az irányítást felette.
A film monumentális, eposzi hosszúságú, látványos, nagyszabású (és egyéb gigantomán jelzők) csillog-villog a gazdagok és szépek világa, mégis valami nagyon hiányzik belőle. Talán a hétköznapiság, talán az érzelmek, talán az emberi gesztusok a sok bába között szép fokozatosan elvész a gyermek, maga Howard Hughes, és már csak Hollywood megidézett hőskorára figyelünk, valamint arra, hogy főszereplőnk hajdanvolt fantazmagóriái hogyan valósultak meg idővel.
Egyszóval a mozit befogadói szempontból elsősorban a jé-élmény határozza meg jé: Ava Gardner!, jé: a push-up melltartó!, jé: Katharine Hepburn!, jé: a TWA-légitársaság! mely valljuk be, sokkal inkább elidegeníti nézőjét a filmtől, mint segíti neki az azonosulásban.
Scorsese dicséretére szóljon azonban, hogy még mindig a humoránál van: egy-két fricska az álomgyárnak is kijut, a film helyenként kifejezetten önironikus, Hughes elhatalmasodó tisztaságmániájának, fokozatos elidegenedésének ábrázolásban pedig megrázó, felkavaró.
Engem mégis számos dolog zavart a mozit nézve elsősorban az, hogy el akarnak kápráztatni, le akarnak nyűgözni; másodsorban, hogy nem láttam Hughes életútjának az elejét, a báb-állapotot, azt, hogy kiből lett a cserebogár. De hát egy filmen nem kérhetjük számon azt, amit nem ábrázol. Scorsese valószínűleg nem véletlenül választotta hőse gazdag életútjából a hollywoodi szakaszt egy filmproducer életén keresztül akarta elmesélni nekünk, nézőknek, hogy hogyan is mennek a dolgok odaát, a címlaplányok, a sunny boyok, a horribilis fizetések világában.
Nincs miért irigykednünk.
Rozi étvágya a film alatt: