Háború: X-Faktor vagy Megasztár?

Az X-Faktor elméletileg új élmény, gyakorlatilag viszont darabkáit, elemeit már láthattuk itt-ott, hiszen a két kereskedelmi csatorna korábban, khm, saját fejlesztésűnek mondott zenés tehetségkutatókkal nyomult, melyek nem csak nyomokban tartalmaztak elemeket a külföldi példaképekből. A legutóbbi Csillag születik például konkrétan indigószagú volt – de már mindegy, hiszen az RTL most elképesztően sok pénzért megvette az X-Faktor receptjét.

Közbevetőleg szólva: a csajom is viszonylag gyakran próbál ki új kajarecepteket, de sosem veszi teljesen szó szerint a szakácskönyv leírásait, mivel tudja, hogy mi ezt csípősebben szeretjük, azt meg rántás nélkül, inkább csak habarva, meg ilyenek. Ezért szoktunk jókat enni. Az RTL viszont sajnos szó szerint, pontról pontra, beállításról beállításra vette át a műsort, minden egyes arckifejezés és fals hang patikamérlegen van kiszámolva.

Azt mondom, hogy sajnos, mert bár a recept kiváló, de nem teljesen nekünk való. A magyar néző ennél egy fokkal spontánabb dolgokra bukik. Ehhez képest már a bevezető monológoknál elvérzett a zsűri: szegények, nyilván vagy tizenötször felmondták a szöveget, és nyilván a műsorba került verzió volt ebből a legjobb, de még ez is végtelenül maníros, modoros, plasztik volt. Ugyanez a legnagyobb baj a munkájukkal is: nagyon hamar meguntam azt a három-négy variációt, amit zsűrizés címén bemutatnak. Keresztes Ildikó tágra nyílt szemmel egyre jobban előredől, mert tetszik neki a produkció. A Besenyő család Margitjaként felhúzott orral és félrebillentett fejjel, hunyorogva örül, vagy a rossz produkciótól elborzadva, mellső középtartásban rögzített karokkal az asztalra dől. Geszti Péter kikukucskál a tenyere mögül, Malek Miklós felhúzza a szemöldökét, és négy folyóméternyi fogsort villant, Feró pedig… Feró pedig pengeélen táncol, mert a jégtáncos meg potencianövelős kanyarok után ez az utolsó esélye, hogy ne legyen belőle végleg B kategóriás, Zámbó Árpy-féle (így írja, ipszilonnal, bocs) kegyelemceleb.

A versenyzők még csak az első kanyarban vannak, a bemutatkozások elején tartunk, az igazi megmérettetés majd csak akkor kezdődik, amikor a zsűritag mentorok keze alá kerülnek. Az viszont már most látszik, hogy továbbra is rengeteg idióta lebzsel a tévészékházak környékén, akik kétpercnyi képernyős jelenlét kedvéért bármikor hülyét csinálnak magukból. Az is kiderült, hogy továbbra is rengetegen hiszik azt, hogy ha tudnak együtt énekelni a rádióval, akkor menni fog ez egyedül, közönség előtt is. Végül pedig még mindig, még most is van sok – kifejezetten tehetséges – jó hangú fiatal Magyarországon – ez pedig már csak azt a kérdést veti fel, hogy akkor miért SP-nek meg Barbeenak meg a mulatós borzalmaknak van lemezük.

Hétvégi moziajánló – ha mégsem a tévé előtt töltenéd a szombat estét: A High School Musical után is van élet. Legalábbis Zac Efron próbálja ezt bizonyítani a Charlie St. Cloud halála és életében, de itt van Will Smith csemetéje is Jackie Chan társaságában, valamint némi olasz életérzés így a nyár végére. Katt ide a premierfilmekért! »

Az X-Faktornak azonban, minden hibája ellenére, komoly esélye van arra, hogy hosszabb távon is lenyomja a TV2 zászlóshajóját, az ötödik futamba kezdő Megasztárt. Esélyes, mivel ettől a műsortól nem sajnálták a pénzt, és ez látszik is rajta: gyönyörű helikopteres felvételek, rengeteg kamera, hihetetlen mennyiségű munkaóra, óriási castingteljesítmény. Sőt, a fenti kritika ellenére (mivel az alapvetően a kapott instrukciókra vonatkozik, nem magukra a személyekre) a zsűri összeállítása is sikert hozhat. Talán Keresztes Ildikó az egyetlen, aki még nem „gondozott” hivatásszerűen sikeres előadókat, de Feró, Geszti és főleg Malek Miklós ebben a műfajban tapasztalt, a maga területén profi. Ildikó meg egy kemény rockercsaj, nyilván ezt is megoldja erőből (de könyörgök, az elegáns ruhácskák helyett adják vissza neki a bőrnadrágját). Ha nem írják fel nekik szó szerint, hogy mikor hogyan kell nézni, akkor kifejezetten jók lesznek.

Az első összecsapást a nézettségi adatok alapján az X-Faktor nyerte, és joggal. Egyszerűen a direkt összevetésben a Megasztár nem volt elég életképes – a kapcsolgató néző az RTL-en egy amerikai (na jó: angol), nagyszabású show-t látott, majd átnyomta a másik csatornára, ahol ehhez képest egy szobában üldögélő Friderikusz beszélget a tőle másfél méterre álló énekes kislánnyal. Ezt így nem lehet megnyerni. Minél előbb menekítik el a halálsávból a Megasztárt, annál kevésbé sérül, és annál több esélye van a sikerre. Péntek vagy vasárnap, de rögtön!

Ugyanis ez a műsor is lehet sikeres, csak próbálja feledni azokat a hibákat, melyeket a legutóbbi szériákban elkövetett (Fekete Dávid, ha röviden kell összefoglalnom), és találjon vissza ahhoz, amiben jó. Vannak az utóbbi szándékra utaló jelek: itt is kiváló énekeseket igyekeznek összegyűjteni, Andras Kallay-Saunders és Petruska Andris már önmagában gyógyító balzsam a magyar könnyűzene SP-vel korbácsolt testén (nem írom le többször SP nevét, megígérem, csak hatalmas sokként ért, hogy két tévé is műsorfolyamokat tud megtölteni énekelni tudó fiatalokkal – TEHÁT nem a hiánygazdálkodás miatt lett SP-ből sztár). Itt is próbálkoznak a műfajok keverésével, a látókör szélesítésével, és ha egy csöpp eszük van, akkor nem engedik meg azt, mint legutóbb, hogy egy-egy versenyző szinte az egész vetélkedést letudja magyar nyelvű musicaldalokkal vagy épp swinggel. Ehelyett tessék – az első szériához hasonlóan – hol a rockba, hol a nyálpopba, hol magyar beatszámokba, hol bármi más, izgalmas dologba lökni a versenyzőket. Ettől lesz értékes és érdekes a műsor. Ja, és a legnagyobb pozitívum: Presser Gábor ült be Fenyő Miklós helyére. Szó szerint zongorázni lehet a különbséget minden tekintetben.

Ugyanakkor még itt is csak tippelni lehet, merre fordul a műsor, még a második, őszi rész is a castingról szólt, holott erre már tavasszal is ellőttek pár adást. Hogy félnek az X-Faktortól, az egyértelmű: ezért próbálják az ott alkalmazott mentorrendszert visszatekerni kicsiben, amikor Pély Barnát rakják kvázimentorként a zenekarok mellé. Megtehetik, hiszen a Megasztár sokkal rugalmasabb szerkezetű, mint a kötelezően előírt X-Faktor: oda hajlítják, ahova akarják (bár ezzel csak óvatosan: a legutóbbi elődöntőn az utolsó utáni pillanatban elővezetett változtatás, a „bocs, fölöslegesen szavaztatok SMS-ben egy hétig”, az nagyon visszaütött). Ha nyer, akkor ezzel nyer: gyorsabban és radikálisabban reagálhat a nézői igényekre. Ugyanígy a Megasztárt fogja nézni az is, aki valami kisebb, családiasabb élményre vágyik, akinek túl sok az RTL-es konfetti és girland, ahol szinte mindenből (külsőségeiben) manilai világszépe-választást csinálnak.

Őszinte leszek: én még nem döntöttem el, melyik lesz a kedvencem. Ez ugyanis két, más-más módon, de jelenleg egyaránt jónak ígérkező műsor. Egy biztos: pont ezek a műsorok hivatottak arra, hogy a popzenéből kisöpörjék a vacakot, a jobb híján ott alibizőt vagy az évtizedekkel ezelőtt oda bemászott, mára már pókhálós figurákat. Úgyhogy hajrá, X-Faktor, hajrá, Megasztár!
Nekem átjött.

Tipp: a Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! »

Tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »