A Nők Lapja Café olvasóit is megosztották az udmurt nagymamák, akik Oroszország színeiben utasították messze maguk mögé a Compact Discót és értek el második helyezést az Eurovíziós Dalfesztiválon. A szavazókat valószínűleg a személyiségükkel vették meg, és azzal, hogy nagyon kilógtak a sok fiatal és szexi énekesnő közül, ahogy a fakéregből készült cipőcskéikben topogtak a színpadon.
Daluk a vidéki, ház körüli teendők ellátásáról szól. A Mirror nevű brit pletykalap újságírója meglátogatta őket a falujukban, hogy megnézze, honnan is érkeztek a bakui döntőbe. A nénik egy Buranovo nevű ötszáz lelkes faluban élnek az Urál hegység lábainál, Moszkvától ezer kilométerre keletre. Oroszország már akkor felfigyelt rájuk, amikor kitalálták, hogy az udmurt népdalok mellett ismert nemzetközi slágereket is énekelnek a saját verziójukban.
Túlélték a férjeiket
Az éneklő nagyik közül szinte mindenki özvegy. A 73 éves Galina például egyedül lakik egy kedves kis faházikóban, amiben kerámialapos tűzhelynek nyoma sincs, fával kell alágyújtania a főzéshez. „Éjfélkor fekszem és legkésőbb reggel hatkor kelek, sok a munka – vázolta a napirendet a néni, aki már dédnagymama. – Először megetetem a két kecskémet, a kakasomat, a tizenhét tyúkomat és a gyöngytyúkomat, utána elkezdek főzni. Közben éneklek, mert így könnyebben megy a munka, és a többi nagyi is ugyanígy van ezzel.”
A társasági életük fontos része, hogy esténként mindannyian összegyűlnek teázni és tévézni. „Többen pont a második világháború előtt születtünk, így szinte mindannyian emlékszünk az éhezésre – mesélte Galina. – A front nem ért el hozzánk, de minden ételt oda kellett adnunk a katonáknak. Akinek tehene volt, az a tejet adta le.”
Fejőnő, gyári munkás, óvónéni
Bár a média világa távol áll tőlük, nem védtelen anyókákról van szó. Lőni például ketten is tudnak. Az egyikük vadászfegyvergyárban dolgozott sokáig, a most 72 éves Zoja pedig egy szál magában dolgozott a helyi vasútállomáson, ezért fegyvert kellett hordania, és a használatát is megtanulta. De akad köztük tanárnő és óvónő is.
Egy másik néni már 62 évesen dédnagymama, nyugdíjaskora előtt építkezéseken dolgozott és egy mezőgazdasági szövetkezetben volt fejőnő. Amióta a házimunka mellett éneklésre adta a fejét, a férje azzal ugratja, hogy inkább az ételt tegye már az asztalra a danolászás helyett, de természetesen nagyon büszke a feleségére.
Bakuban is a teheneiért aggódott
Bár már árulják a róluk másolt szuvenírbabákat, azt mondják, hogy nem szakítanak a régi, egyszerű életformájukkal. „Amíg az édesanyám Bakuban volt, azon aggódott, hogy rendesen nő-e a krumpli, és jól vannak-e a tehenek” – nyilatkozta az egyikőjük lánya. Közben a dalfesztiválon megvesztek értük a riporterek, sokan a felállított paravánfalon ugráltak át, hogy lefotózhassák őket. Putyin is meg akarja lovagolni a nénik népszerűségét, akik szerinte Oroszország sokszínűségét mutatták meg ország-világ előtt. Bejelentette, hogy ellátogat hozzájuk, és azt is megnézi, tényleg egy szem tévéje van-e az egész falunak. Állítólag több százan gyűltek össze a közösségi házban, hogy ezen kövessék a dalfesztivál fejleményeit.
„Az egész életük a kemény munkáról szólt, ezért is nagy dolog nekik, hogy eljuthattak Bakuba” – nyilatkozta az együttes 42 éves vezetője az AFP hírügynökségnek. A nagyik célja az volt, hogy a fődíjból újjáépítsék a falubeli templomot, amit még Sztálin parancsára romboltak le. Ez nagyon jól hangzik, csakhogy az Eurovízión nem lehet pénz nyerni, de remélhetőleg a népszerűségüknek köszönhetően előbb-utóbb mégis sikerül nekik.