Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónap
Tény, hogy a sokszereplős hollywoodi romantikus vígjátékok alkotói két dolog miatt imádják ezt a formulát: 1. Megspórolják a valódi történetet, és helyette elég apró történetfoszlányokat kitalálniuk. 2. Az egy filmtekercsre jutó sztárok számát így erősen megnövelhetik. Mivel valódi sztori nincs, ezért kell egy összekötő elemet találni, hogy a kész mű kaphasson egy egyértelmű címet. Ez többnyire egy ünnepnap neve (Valentin-nap, Szilveszter éjjel…) szokott lenni, de mivel ezek fogyóban, és a Pünkösdhétfő nem annyira ütős cím, ezért most mást ötöltek ki a ravasz írók: minden női sztárt terhessé tettek. A Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónapban öt nő (és a párjaik) néz szembe a babavárás örömeivel és problémáival, és a filmnek jót tesz, hogy a szereplők számát némileg korlátozták. A fent felsorolt mozikkal ellentétben így minden karakterre jut idő, így amikor eljön a szülés pillanata, egyaránt közel kerül hozzánk a terhes fogyástréner (a Rubint Réka-életérzést tökéletesen elsajátító Cameron Diaz), az örökbefogadásra készülő fotós (Jennifer Lopez) vagy az egyéjszakás kalandtól teherbe eső lány (Anna Kendrick) is. A film célja, hogy a terhesség összes létező fázisán átessünk a szereplőkkel. Hangulatváltozások, vizelési gondok, elvetélés, túlzott rákészülés, a férfiak megpróbáltatásai… Mintha az alkotók összeszedték volna az összes terhességi sztorit az ismerősi körükből, aztán egy filmmé gyúrták őket. A végeredmény meglepően szórakoztató lett, ami fura módon nem annyira a film legnagyobb sztárjainak köszönhető, ugyanis néhány mellékalak ellopja előlük a dicsőséget. A duci eladónőt játszó Rebel Wilson („Kaphatok 15 perc Facebook-szünetet?”), a sokgyerekes kispapát alakító Chris Rock vagy a terhes Barbie élő változataként aposztrofált Brooklyn Decker messze a legemlékezetesebb és legviccesebb figurák a filmben.
Rendezte: Kirk Jones
Szereplők: Jennifer Lopez, Cameron Diaz, Elizabeth Banks, Dennis Quaid
Eredeti cím: What to Expect When You’re Expecting
Korhatár: 16
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelésünk: 4/5
Hófehér és a vadász
A komikus Hófehérke után megérkezett a dark fantasy változat, minden idők leggenyább gonosz királynőjével. Ha a látványt nézzük, akkor a Hófehér és a vadász lazán lealázza a Tükröm, tükrömben látottakat, ám Julia Robertsék nem annyira vizuálisan, hanem inkább poénokkal akarták megfogni a nézőket, mérsékelt sikerrel. Poénoknak ugyan itt nyomát se leljük, viszont az egyik jelenetben láthatjuk Kristen Stewartot mindenféle erőlködés nélkül hosszan mosolyogni, ami már önmagában nagy pillanat. Az Alkonyat búbánat-királynőjétől az efféléket meg kell ám becsülni. Az elsőfilmes rendező bevallottan a Grimm-mese legsötétebb oldalát próbálta kidomborítani. Nem kicsit rugaszkodott el az alapoktól (a mostoha itt Hófehér szívét akarja felzabálni, ráadásul a szende szüzünk páncélban vezet hadsereget ellene), viszont néhány kulcselemet (herceg csókja, hét törpe, mérgezett alma…) azért ő is megtartott. Az egész cselekmény nagyon lassú, leginkább az Alkonyat-filmek tempójában követik egymást a történések, és mindig van idő egy-egy hosszabb lelkizésre. Van, aki bírja ezt, van, aki kevésbé, de az tény, hogy a film simán lehetne húsz perccel rövidebb, és semmilyen lényeges pont nem hullana ki belőle. A Stewart–Hemsworth-duó között haverokként működik a kémia, viszont szerelmesekként már nem túlságosan hitelesek, ahogy az is problémás, hogy a címszereplőnőnk nem túl meggyőző hadba buzdító vezérként. Vigasztaljuk magunkat a remek látvánnyal és a bombasztikus formában lévő Charlize Theron ördögi alakításával, de sajnos Hollywood rivalizálásának az eredménye megint az lett, hogy két felejthető filmet csináltak ugyanabból a témából.
Rendezte: Rupert Sanders
Szereplők: Kristen Stewart, Chris Hemsworth, Charlize Theron
Eredeti cím: Snow White and the Huntsmen
Korhatár: 12
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelésünk: 3/5
Holdfény királyság
Nagy adag nosztalgiafröccs hollywoodi sztárokkal megspékelve. Röviden ennyi lenne a Holdfény királyság, de ha kicsit hosszabban akarjuk méltatni, rögtön hozzá kell tegyük, hogy ez eddig az idei év legbájosabb, legszerethetőbb és legszebb mozija, ami másfél óra erejéig bárkit rávesz arra, hogy újfent gyerekszemmel nézze a világot. A csodás világokat (Utazás Darjeelingbe, A fantasztikus Róka úr) megálmodó Wes Anderson ezúttal a hatvanas évek végére repít minket vissza, egy amerikai tengerpart környékére, ahol egy cserkésztáborból eltűnik egy tizenkét éves kisfiú. Gyorsan kiderül, hogy nem egyedül szökött, hanem egy környékbéli lány is vele van. A cserkészek a környékbéli felnőttekkel karöltve indulnak a keresésükre. A főhősök mozgatórugója egyértelműen a szerelem, és mivel két nagyon jól kiválasztott gyerekszínészről van szó, veszettül szorítunk értük. A Holdfény királyság egyszerre szól a felnőtt- és a gyerekvilág szembeállításáról, az első szerelem mindent elsöprő érzéséről, valamint a szétesett családok tragédiájáról. Mindezt csodálatos, nagyon finom humorral, pazar díszletekkel (a filmbéli hatvanas évek retró egyszerűen szemet gyönyörködtető), varázslatos zenékkel és csúcsformában játszó sztárokkal (akik közül Edward Norton külön kiemelendő) teszik feledhetetlenné.
Rendezte: Wes Anderson
Szereplők: Edward Norton, Bill Murray, Bruce Willis, Harvey Keitel
Eredeti cím: Moonrise Kingdom
Korhatár: 12
Forgalmazza: Big Bang Media
Értékelésünk: 5/5
Cosmopolis
Míg Kristen Stewart az új filmjével nagyjából azon a terepen mozog, ahol megszerettük (kommersz romantikus fantasy), addig a fiúja dobott egy merészet, és megpróbált ő lenni a XXI. század Patrick Batemanje. Don DeLillo regényének filmváltozata Cannes-ban alig egy hete a legrosszabb versenyfilmnek kijáró szidáshadjáratot kapta, de a kritikusok szigorúbbak voltak a kelleténél. Ne feledjük, hogy a Cosmopolist az a David Cronenberg rendezte, aki a fesztiválon egyszer volt már közellenség a Karambol című művével, a filmje azóta mégis kultikus státusznak örvend. A Cosmopolisszal az a baj, hogy nem lehet hová tenni. Egy kiüresedett világot mutat, ami akár a jelen valósága is lehetne, mégis sci-firől van szó. A dialógusok rendkívül ridegek és filozofikusak (a közgazdaságtantól az egoizmusig mindenről esik szó), és az egész film történet helyett inkább egyfajta kinyilatkoztatás a modern társadalom betegségeiről. Sztorija szinte alig van (egy milliárdos bróker elindul a város másik végébe hajat vágatni a limójával), és a főhős kocsijába road movies módra öt-tíz percenként valaki más száll be, vagy ő száll ki valahol, hogy valakivel beszélgessen. Folyamatosan dumálnak, és bár sokszor tényleg érdekes a téma, hosszú távon mindez nagyon fárasztó. Pattinson soha életében nem volt még ilyen cool (még akkor is az, amikor egy doki turkál a fenekében), a filmnek is vannak jobb pillanatai, de ha valaki azt mondja rá, hogy egy értelmetlen katyvasz, őt is meg tudjuk érteni.
Rendezte: David Cronenberg
Szereplők: Robert Pattinson, Sarah Gadon, Paul Giamatti, Juliette Binoche
Eredeti cím: Cosmopolis
Korhatár: 16
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelésünk: 3/5
Nannerl, Mozart nővére
A film központi szereplője Mozart nővére, Nannerl, aki kitűnő csellójátékos és kivételes hangja is van. Hiába virtuóz előadó, apja nem engedi hegedülni és nem tanítja meg a zeneírás gyakorlatára. Nannerl köztes állapotban reked: magasan képzett és szenvedélyes zenész, de ugyanakkor nő, akinek kötött szerepe van, egy olyan korban, amikor e két út között nincs átjárás.
Rendezte: René Féret
Szereplők: Marie Féret, Marc Barbé, Delphine Chuillot
Eredeti cím: Nannerl, la soeur de Mozart
Korhatár: 12
Forgalmazza: Anjou Lafayette