A Senki többet című heti premierfilm egy aukciósház vezetőjéről szól, aki nők helyett női portrékat gyűjt úgy, hogy másolatnak bélyegez eredeti festményeket, majd potom áron megveszi őket. Amikor végül szerelmes lesz egy titokzatos és igazi nőbe, nagyon nagyot kockáztat. A film vége jókora csavarral szolgál, amit nem akarok senki előtt lelőni, ám ennek apropóján bemutatom, hogy a filmek milyen trükkökkel vezetik meg a nézőt, hogy azok igazán meglepődhessenek. A cikk azoknak szól, akiket nem zavar, ha valaki előre lelövi a poént, illetve azoknak, akik olyan sok filmet láttak, hogy úgysem tudnám meglepni őket. Szóval tovább olvasni csak saját felelősségre tessék!
Csak álmodtam az egészet
Pamela felkel, és megnyugodva veszi észre, hogy Bobby még mindig ott kóricál a környéken, pedig már jó néhány résszel korábban elhunyt. Csak álmodta az egészet. A Dallas eme hírhedt fordulatát a filmipar is imádja használni. A Jákob lajtorjája tulajdonképpen nem több, mint Tim Robbins haldokló lázálma, az Eredet vagy a Rémálom az Elm utcában pedig folyton azáltal bizonytalanít el bennünket, hogy nem tudjuk megkülönböztetni benne az álmot a valóságtól.
Önmagam után nyomozok
A krimik egyik kedvelt és szinte már agyonhasznált csavarja, amikor a főhős a végén szembesül a ténnyel, hogy valójában végig saját maga után nyomozott. Ehhez általában az amnéziát (Memento, Szilánkok, Angyalszív) vagy a személyiséghasadást (Harcosok klubja, Viharsziget, Óvakodj az idegennel!) használják apropóként, hogy a végén a főszereplővel együtt mi is meglepődhessünk.
Nem a sztár a főhős
Ott szerepel a neve a plakát legelőkelőbb helyén, imádod, jegyet váltasz a filmjére, aztán kb. húsz perc után beadja a kulcsot, és átadja a helyét valami nevenincs kollégájának. Az ilyen típusú meglepetések már csak azért is kellemetlenek, mert még a film eleje felé történnek, és sok nézőnek csalódást okoznak, ezért a rendezők viszonylag ritkán használják őket. Azért Hitchcock már megtette ezt a Psychóban, de Drew Barrymore korai halálára a Sikolyban, és Steven Seagal idő előtti eltávozására a Tűzparancsban máig sokan emlékeznek.
Az ártatlan bárány valójában bűnös
Ha egy csavaros bűnfilmben van egy nagyon ártatlan arcú emberke, aki makulátlanságával vagy sebezhetőségével szinte már kitűnik a történetben, akkor jó eséllyel tippelhetünk arra, hogy a végén kiderül: vaj van a füle mögött. Így volt ez a szupertörékeny csontozatú Samuel L. Jacksonnal A sebezhetetlenben, a ministránsfiús ártatlanságot sugárzó Edward Nortonnal a Legbelső félelemben, a gyógyszeres mellékhatások áldozatának tűnő Rooney Marával a Mellékhatásokban, vagy a távolról amerikai mintapolgárnak látszó Tim Robbinsszal A szomszédban.
Győz a gonosz
Gregory Peck rájön, hogy az elcserélt gyermeke valójában a Sátán fia, és elrohan egy templomba, hogy megölje a kis gonosz fattyút, ám mielőtt megtehetné, a rendőrök hátba lövik. Az Ómenben győz a gonosz, a néző pedig szomorú, hiszen egy tiszta és szimpatikus főhős bukik el a végén. A mozikba többnyire pozitív érzésekért járunk, de az olyan filmek, mint a Hetedik, a Közönséges bűnözők, a Rosemary gyermeke vagy a Nyomtalanul alaposan visszarántanak minket a földre.
A csalók és a bűvészek csalnak
Ha egy film hivatásos csalókról, netán bűvészekről vagy illuzionistákról szól, szinte garantálható, hogy a végén valaki (akár a nézők) csúnyán át lesz vágva, és olykor azt verik át a legjobban, aki azt hitte, hogy valójában ő mozgatja a szálakat. Ez történt A nagy balhéban, a Trükkös fiúkban, A tökéletes trükkben és a Szemfényvesztőkben is, és ha csalós vagy illuzionistás filmre váltunk jegyet, akkor készüljünk rá, hogy bizony csúnyán át leszünk verve.
Hősünk halott
Követed egy ember történetét, izgulsz érte másfél-két órán át, aztán a végén kiderül, hogy végig halott volt, és csak a szellemét láthattad. A Hatodik érzék annak idején ezzel a megoldással szerzett magának sok-sok hívet, és nem sokkal később a Más világ is sikeresen másolta le a receptet. Márpedig az ötlet eredete egészen a Szárnyas fejvadász rendezői változatáig vezethető vissza, melynek ugyan a végén nem az derül ki, hogy Harrison Ford halott, hanem az, hogy nem ember, hanem replikáns (android), ami bizonyos szempontból azért eléggé hasonló.
Leküzdhetetlen erkölcsi dilemma
Ha egy forgatókönyvíró azt akarja, hogy a film végéről a nézők megdöbbent arccal csoszogjanak ki a moziból, nem árt a főhőst egy leküzdhetetlen erkölcsi dilemma elé állítani, melynek során nem létezik jó döntés. Ilyet láthattunk a Hideg nyomonban is, melyben a magánnyomozó ugyan megtalálja az elrabolt gyereket, aki szerető szülőknél van, így ha jelenti a dolgot, akkor a baba visszakerül az alkoholista anyjához, ha meg nem, akkor bűnpártoló lesz egy emberrablásban. Hasonló dilemmát élhettek át a Hetedik, a Fűrész-mozik vagy a The Tall Man című filmek főhősei is.
Vérfertőzés
A testvérek közötti vagy az apja-lánya kapcsolatok máig elképesztő indulatokat szülnek a társadalomban, így amikor egy filmrendező a nézők döbbenetére játszik, akkor a film végén előhozakodik valami hasonlóval. Faye Dunaway-ről kiderül, hogy az apjával hált és közös gyerekük is született a Kínai negyedben, a szőke lány az apja és a testvére zaklatása miatt menekült el A tetovált lányban, de talán mind közül a legmegdöbbentőbb az Oldboy című film, amiben az apa később tudja meg, hogy a nő, akivel lefeküdt, valójában a tizen-akárhány éve nem látott lánya, akit babaként láthatott utoljára.
Időutazós bonyodalmak
Ha egy filmben utaznak az időben, az mindig rengeteg bonyodalmat szül, kiszámíthatatlan végeredménnyel. Ha jegyet váltunk egy ilyen mozira (pl. Forráskód, Donnie Darko, Időbűnök, Looper…), ne csodálkozzunk, ha a végén a meglepetéstől tátva marad a szánk.